Szia!
Szívszorító olvasni a történetedet. Nem ismerlek az igazat megvallva, nem is igazán tudom, mit írhatnék, de a személyiséged főbb vonalai egyértelműen kirajzolódtak előttem, úgy érzem, itt hagyok néhány dolgot, amivel talán tudok segíteni.
Először is, minden tiszteletem a tied, hogy segítséget mertél kérni. Rengetegen nem jutnak el idáig, mert sajnos a társadalom - hazánkban sajnos különösen - intoleráns azokkal szemben, akik valamilyen módon kilógnak a tömegből. Az, hogy megírtad ezt a topicot, már önmagában megmutatja, milyen hatalmas érték rejlik benned.
Másrészt, semmiképp se okold magadat a helyzetedért. Biztos vagyok benne, felmerült benned, miért nem szóltál a tünetek észlelésekor, miért erőltetted az iskolát ilyen egészségi állapotban. De mindegyik döntésed, ha bizonyos szempontból helytelen is volt, egyértelműen indokolható, tükrözi, hogy hatalmas akaraterő van benned, motiváció a tanulás iránt, kitartás.
A legfontosabb, soha ne add fel. Akkor se, ha nincs erőd, nincsenek céljaid. Más okból, de én is átéreztem már rengetegszer, milyen érzés a kilátástalanság, a kétségbeesés, amikor könnyebb lenne egyszerűen véget vetni mindennek. Az életfilozófiám és tapasztalataim szerint, ha az élet elvesz valamit, valamit kapsz is cserébe. Korlátozásokkal kell élned, sok dolog kimaradt az életedből, de meg fogsz találni valamit, amiben az átlaghoz képest kiemelkedően sikeres tudsz lenni, élményeket szerezni, ennek köszönhetően boldog, teljes életet élni. Gondolj bele, ha elveszed magadtól az életet, akkor elveszed annak a lehetőségét is, hogy megleld ezt a valamit. Lehet, hónapok múlva, de biztos vagyok benne, hogy meg fogod találni.
És ne szégyenkezz senki előtt. Ugyanolyan értékes ember vagy, mint bárki, aki egészséges életet él. Ráadásul olyan tapasztalatokkal gazdagodsz a betegséged átélése által, amiket mások nem tudnak megszerezni. Ez segíthet abban, hogy megtaláld, amiben sikerélményt és boldogságot lelsz, sőt akár másokon is segíts. Könnyebb máson segíteni, mint önmagadon. Ezt értelmezheted úgy is, hogy könnyebb nekem elmondani, mint neked megtenni. De úgy is, hogy a másokon való segítés utat nyit számodra is a boldogság felé. Remélem, azzal, hogy elmondtam, könnyebbé tettem Neked a helyzeteddel való együttélést, ha még csak kis mértékben is.
Kívánok Neked rengeteg kitartást, akaraterőt, és hogy találd meg az utad!
És ne feledd! Rengetegen melletted állunk!