Linda Manders

Állapot
A témát lezárták. A bejegyzéshez nem tudsz hozzászólni.

Icco

Zöldfülű
Támogató
2019. 01. 11.
167
534
26
Győr
V4 karakter
Linda Manders

Black-and-Gold-Elegant-Facebook-Profile-Picture-removebg-preview.png

fejlec.png

Bevezető: Szép reggelt/napot/estét/éjszakát kedves Olvasó. Az alábbi - nem rövid - fogalmazásban egy saját magában is bizonytalan, útkereső lány kalandos életét ismerheted meg, aki talán az utóbbi hónapokban eljutott önmagához. Megköszönöm, ha elolvasod szerény életem történetét.

((ame: 2024-2024.12.: Linda egy 35 éves, 185 cm magas, hosszú narancsszínű hajú, karcsú nő. Outfitjének elengedhetetlen része a piros kalap és a piros kendő))
((ame 2025.03.15-: Linda egy 35 éves, 185 cm magas, sötétbarna hajú, karcsú nő. Piros bandanát, fehér melegítőfelsőt, fehér tornanadrágot és egy fehér Quechua kondicipőt visel, akár csak a párja. Kiegészítőként egy sportszemüveget és egy rózsaszín karkötőt hord, valamint egy barna hátitáskát. Arcán szinte mindig található alapozó, rendezvényeken szolid smink.


2.png
fejlec1.png
2.png

1989. 05.21-én születtem Oklahoma Cityben. Édesapám, Mathias Manders (született: Matteo Mandetti) olasz származású, csak a 20-as évei közepén amerikaisított. Édesanyám, Charlotte Bundier pedig német származású, azon belül is bajor. Mint ebből gondolhatod, kedves Olvasó, eléggé vegyes identitású családban nőttem fel. Szüleim révén tanultam meg németül és olaszul, utóbbinak később igen nagy hasznát vettem.
A vidám családi légkör és Oklahoma City semmihez sem fogható hangulata egyaránt meghatározták a kislánykoromat. Szüleim társasági emberek voltak, így a házunk szinte átjáróházként funkciónált, minden hétvégén jött valami ismerős, rokon, barát vendégségbe. Emiatt elég korán extrovertált lettem, ez most is jellemző rám, hamar képes vagyok szót érteni gyakorlatilag bárkivel.
Apám munkahelyeinek felsorolását napestig tudnám írni, volt ő minden is. Olasz étteremben pincér, kamionsofőr, biztosítási ügynök, porszívóügynök, ingatlanügynök. Utóbbi melóját szerette talán a legjobban. A család anyagi helyzete viszont sajnos pont ugyanígy vándorolt, hol fent, hol lent. Anyám háztartásbeli volt világéletében, ennek ellenére egy roppant művelt nő, nagyon sok dologra ő tanított meg.
portre.png

Az iskolában nem voltam jó tanuló. Egyszerűen nem igazán érdekelt semmi sem, amit ott tanítottak. Csak egy kivétel volt, amit szerettem, az pedig az irodalom. Faltam Stephen King, Whitman és Hemingway műveit. Ezek a könyvek szerették meg velem az olvasást. Így visszagondolva, Fitzgerald Nagy Gatsby-je volt rám az egyik legnagyobb hatással. Pár hónapig akkor be is szippantott magával az 1920-30-as évek stílusa és zenei stílusa, a dzsessz.
Annak ellenére, hogy egyik évben én voltam az osztály legrosszabb átlagát produkáló diákja, a többiekkel jól kijöttem. Viszonylag sok barátom volt, lány és fiú is egyaránt, ugyanakkor csak pár tartós kapcsolatra tettem szert a középiskolában. Ezek közé tartozik Dotty (Dorothy McCarthy), aki máig a legjobb barátnőm, igazi lelkitársam. Másik ilyen mély baráti kapcsolat Tom-al (Thomas Kent) maradt meg, igazi partyarc maradt felnőttkorában is, de sokan nem ismerik igazán, mert a rejtett oldalát csak a nagyon közelieknek mutatja meg.
Egy szónak is száz a vége, 2007-ben sikeresen leérettségiztem. És itt jött az első akadály az életemben, ugyanis el nem tudtam képzelni, hogy merre tovább.

Alapvetően két lehetőség állt előttem; vagy az oklahomai egyetemre megyek valami természettudományos kurzusra, vagy pedig gondolok egy nagyot, és jelentkezem a San Fierrói Benedict magánegyetem kommunikáció és médiaszakára. Végül utóbbi mellett döntöttem. Így a kis bőröndömmel 2007 őszén megérkeztem a nyüzsgő nagyvárosba, San Fierróba. Az első pár hétben egy idős asszonynál, Mrs. Salloway-nál laktam Paradisoban. Mindketten hamar egymásra hangolódtunk, ő örült neki, hogy nincs egyedül és van aki vigyáz a kutyusára, Moritzra amíg elvan otthonról, én pedig örültem, mert egy frekventált helyen olcsón találtam magamnak szállást. Később beköltöztem a Calton Heights-i kollégiumba. A Benedict sajátos szabályai, illetve belső házirendje az első időkben okozott pár meglepetést (pl. az egyenruha és hasonlók), de idővel hozzászoktam. Az egyetem mellett egy helyi kifőzdében dolgoztam, először mint mosogató, majd kiszolgáló/pultos.
A tanárok felkészültsége, és a szak jó hangulata együttesen kellettek ahhoz, hogy végül is 2011-ben megszerezzem a Kommunikáció és Média BA diplomát. Még a kommszak alatt összeismerkedtem az egyetemen pár olaszos diákkal, akikkel sokat buliztam együtt. Végül az ő javaslatukra, már a diplomamunkám írása alatt eldöntöttem, hogy az olasz szakot is célba veszem. Szüleim támogatták az ötletet, különösen apám, aki átvállalta helyettem a tandíj fizetését. Ezért nem tudok neki sose elég hálás lenni.
egyetema.png
A Benedictről a legtöbb barátom, akikkel ma is kapcsolatban vagyok, az olasz szakról került ki, köztük is Doni (Donnie Dolonell) és Mia (Mia Moroni) a két legfontosabb.
Így hárman nagyon jó csapatot alkottunk, pár hónap múlva már közösen laktunk egy 40 m2-es albérletben Garciaban.
Ugyan a szülők kicsit féltettek bennünket, hogy saját magunkra lettünk utalva, de hamar bebizonyítottuk, hogy talpraesettek vagyunk. Doni, Mia és Dotty a három legfontosabb személy az életemben. Doni az egyetem után fordítói állást kapott, Mia pedig kiköltözött Olaszországba, Nápoly mellé egy kisebb városba. Végül 2014-ben mindhárman sikeresen abszolváltunk.


italy-256.webp
fejlec2.png
italy-256.webp

A diplomaosztó után keresett meg az Olasz Intézet egyik munkatársa, hogy van egy lehetőség cserediákként Rómában, a La Sapienza Egyetemen tanulni. Először haboztam az ajánlaton, mivel túl nagy falatnak gondoltam, hogy én kiköltözzek Rómába. A titkár megnyugtatott, hogy ráérek a döntéssel. Kavargó gondolatokkal mentem haza Donihoz és Miához. Szegények, először azt gondolták, hogy valami lesújtó hírt fogok velük közölni, azonban mikor elmondtam, hogy mi a szitu, már megnyugodtak. Ők maximálisan támogattak, hogy fogadjam el a lehetőséget, mert ki tudja, lesz-e még egyszer esélyem kijutni Rómába.
egyetemq.png

Szüleim vegyes érzésekkel fogadták a hírt. Apám szerint már elég érett vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mi a jó nekem, így rám hagyta. Anyám aggódott, hogy mi lesz ott velem. Ekkor jutott eszébe apámnak Alfredo bácsi, aki történetesen Róma közelében lakott és apám unokatestvére. A szállásom megoldva, jöhetett az egyéb intézni való. Nem untatlak kedves Olvasó az adminisztratív dolgok részletes közlésével, legyen elég annyi, hogy augusztus 10-én szállt fel a gépem az Easter Bay reptérről. Mia, Doni és Dotty kísért ki a reptérre. Nehéz volt a búcsú. Ahogy ültem a gépen, azon tanakodtam, vajon jó döntést hoztam-e vagy itt vágtam el az életem..


6 óra múlva landoltam Rómában. Alfredo és felesége, Sofia vártak a reptéren. Igazi olasz vendégszeretetben lehetett részem. A házuk egy átlagos olasz ház Rómától keletre, Tivoliban.

Pár óra alvás után nyakamba vettem a várost, és végigjártam a nevezetességeket. Igazi nyári hangulat volt a városban, hamisítatlan olasz "Dolce vita". A Tevere fodrozódó hullámai, a Castel Saint Angelo, a Vatikán és a II. Victor Emanuel emlékmű... áh, igazi Italia!

Másnap már az egyetemre kellett mennem papírmunkát intézni, beiratkozást stb. Szeptemberben minden zökkenő nélkül el tudtam kezdeni a szakot. Először nehéz volt, hogy mindenhol olaszul kell beszélnem, a nyelvet is újra meg kellett tanulnom használni, pár hét után szerencsére ezt is leküzdöttem. Mia közelsége, és a gyakori közös kávézásaink, étkezéseink és sétáink a Trasteverében segítettek megszokni a várost. Később Mianak is Rómában lett melója, így még többet tudtunk együtt lenni. Felejthetetlen csajos esték voltak, no még ha fiú is volt az estében.. nem megyek bele jobban, itt gondoljon mindenki amit akar. ;) Miával is voltak dolgok, de erről ennyit, mert kitagadnak a végén a szüleim. :)

v-rikereszt.png
Szerencsére dolgoznom nem kellett egyetem mellett, viszont folyton pörgő természetem lévén nem tudtam megülni a fenekemen. Egyik szaktársam, Marco segítségével felvettek a Croce Rosse Italiana-hoz (Olasz Vöröskereszt). Marco már több éve önkéntesként dolgozott ott, és úgy gondolta, hogy jó hasznát vennék nekem a szervezetben. A szervezeten belül egy piros sálat kellett hordanunk, amit annyira megszerettem, hogy azóta is a kollekcióm része, a kalappal együtt, amely a római nyári hőségben megváltás volt, és csak 10€-ba került, a hülyének is megérte.

Végül a pár hetes besegítésből több mint 1 éves, időközben fix munka lett. A szervezetbeli munkámnak a tanulmányaim vége vetett véget, a feladatköröm a beérkező adományok leltározása és elosztása volt, valamint az akkoriban Olaszországot sújtó migrációs válságban a menekültek elhelyezése Rómában és környékén.

Római tartózkodásom 2017-ben ért véget, amikor is abszolváltam Olasz nyelv és irodalom-ból mesterfokozaton. Ezután marasztaltak, de minden marasztalás ellenére szerettem volna visszajönni San Fierróba. Hiányoztak a barátaim, az ismerős hangulat és légkör. Imádom Olaszországot, Rómát, de mégis számomra még mindig idegen. Így hazatelepültem, és ekkor kezdődött el életem harmadik meghatározó időszaka.


Money-256.webp
fejlec3.png
Money-256.webp


Hazaköltözésem után azonnal munkalehetőség után néztem. Zsebemben egy olasz és egy kommunikációs diplomával úgy gondoltam - akkor még naivan -, hogy könnyen fogok munkát találni. Óriásit nem is tévedhettem volna. Nagyon sok hirdetést eleve alibiből raktak ki, ahol nem jöhettem számításba, másik állásnál túlképzett voltam a feladatra. Egyre elkeseredetten keresgéltem állás után, amikor is olvastam, hogy az egyik olasz étterem autós futárt keres. Annyi pénzem volt még, hogy egy jogsit letegyek, viszont nem volt autóm. Ekkor jött Mia, akinek a pasija épp akkor volt autóváltás előtt, így megkaptam az ő régi Boráját. Végre volt kocsi, és meló is. Amit viszont utáltam, nem igazán találtam meg benne a helyem. Az egész napos vezetés, pláne a San Fierrói forgalom épp eléggé kikészített nap végére.
Egyik hétvégén kezembe akadt a San Fierró Chronicles száma, ahol is a Word Nyelviskolába, Blueberrybe olasz és angoltanárt kerestek. Rögvest felhívtam az iskolát, ahol pozitívan álltak hozzám, behívtak egy személyes interjúra. Végül megkaptam az állást, így 2017 február végén végre megvolt életem első fix állása, és saját lábra állhattam. Szüleim és állami támogatással (San Fierró önkormányzata abban az időben vissza nem téritendő támogatással segítette a pályakezdőket) sikerült egy kis garzont vennem a Buston streeten, Ocean Flatsen. A nyelviskolában nagyon szerettem, a diákok és a kollégák is elégedettek voltak a munkámmal, több tanulót is sikeresen eljuttattam emelt szintű nyelvvizsgáig. A melónak végül egy rosszul sikerült céges átszervezés vetett véget, ami végett az iskola megszűnt 2018 májusában. Ezzel ismét a semmiben találtam magam, immár egy saját lakással is a hátamon.

Ezután egy hónapig dolgoztam a FleischBerg-ben, mint sormunkás. Eléggé sanyarú hónap volt, de a barátaimra és a szerető családomra most is számíthattam, akik átsegítettek ezekben az időkben.
A sormunkából apám húzott ki, aki Giuseppe Banonitól, a család régi barátjától hallotta, hogy a Los Santosi Olasz Nagykövetség HR-PR-Tolmács munkakörre embert keres, és Giuseppe egyből rám gondolt. Hálás vagyok neki ezért a mai napig, az ő segítsége nélkül nem jutottam volna be.
kovetseg.png

Így 2018 júniusától egészen 2023 augusztusáig a követség munkatársa voltam. A munka kezdetén kaptam egy szolgálati lakást a kórház melletti apartmanházak egyikében. Na ne gondold kedves Olvasó, hogy ez valami luxuskecó volt. Ellenkezőleg, egy átlagos, vagy még az alatti lakás. Szoba-konyhás lakás.
A követségen feladatom volt a szakmai anyagok fordítása, emellett a teljes PR-HR. A csapattal közös munka legnagyobb eredménye, hogy sikerült egy rendkívül pozitív és fiatalos hangnemet kialakítanunk a követséggel kapcsolatban. Időközben kérvényeztem az olasz állampolgárságot a felmenőim és a kint töltött idő révén, amit a munkám elismeréseként személyesen Mario Monetti nagykövettől vehettem át.
Azonban minden siker és jó légkör ellenére 2023 közepére úgy éreztem, hogy kiégtem a folyamatos irodai munkától, így váltottam.

Nagyapám annak idején autószerelőként érkezett az Egyesült Államokba, ahol folytatta az olaszországban elkezdett vállalkozását. Kiskoromban sokat láttam őt mindenféle tragacsot szerelni, bár annyira nem érdekelt a folyamat, hogy ebben a munkakörben dolgozzak. Hát 2023 sok egyéb mellett ezt is elhozta. Beiratkoztam a Mechanic Hand Oktatási Központ autószerelő tanfolyamára. Oktatóm, George Nossy igazi úriember volt velem, noha a szakmához annyira jól nem értett véleményem szerint. Sok is volt a panasz a munkájára. Emiatt még nehezebb volt az iskola, de pár csúszás után végül is be tudtam fejezni, és El Quebradosba mentem tanoncnak, majd pedig a Fix&Drive-hoz, de sokat nem dolgoztam a szakmában.

A tanfolyam alatt, bevételszerzési célból jelentkeztem egy taxivállalathoz, Bryan Leohoz, aki a gyerekével, Adam Leoval közösen vitte a céget. Itt érkeztem el életem következő és második legjelentősebb szakaszához.

9345767.png
fejlec4.png
9345767.png


Őszintét megvallva, elég bizonytalan voltam az egésszel kapcsolatban, amikor a jelentkezést megírtam. Kis cég, ráadásul családi, nem túl régi alapítás.. kicsit red flag volt az egész. Viszont a felvételi elbeszélgetés jó hangulatban telt, Bryanben egy rendes férfit ismertem meg. Adammal ugyan voltak fenntartásaim, de úgy voltam, mindenki elviselhető egy határig. Telt-múlt az idő, mentek a fuvarok jobbra-balra, közben egyre jobban összebarátkoztam a Leokkal, amikor is Bryan bejelentette, hogy bőviti a céget, mert a Közlekedési Hatóságtól t
haverokkal2.png
ámogatást kapott cégbővítésre. Így a felhivás után befutott Fredericko Alvarez, Dave Nolan, Robert de Quinlan és Mathias Raymond (akiről kiderült, hogy Robert unokaöccse). Bryan remek szervezőkészségének köszönhetően a cég hamarosan családias hangulatú baráti közösséggé változott, amit még a cég időközbeni megszűnése sem tört meg.
Olyannyira nem, hogy a legutóbbi DriveFesten is közösen indultunk, és noha csak 5.-ek lettünk, de nagyon jól szórakoztunk közben. Egy ideje ugyan kicsit elváltak az utak, mindenki ment minden irányba, de a barátság és a társaság megmaradt.
Bryan ugyan a taxiscég csődje után még próbálkozott pár céggel, de hasonló sorsra jutottak, mint a korábbiak. Végül megunva a munkanélküliséget elment tűzoltónak. Robert és Mathias a Fixben tolják az ipart, Fredericko és Dave pedig a Honvédség kötelékében töltik idejüket.
Én pedig válságos időszakba kerültem. Ismét. Sokadjára.

9499963.png
fejlec5.png
9499963.png



Sajnos ismét kiújult a depresszióm idén májusban. Emiatt alig akartam kimozdulni otthonról, elhúzódtam a világtól, élni sem volt kedvem. A pszichológusom, Dr. Cass azt ajánlotta, váltsak életmódot. Először azt gondoltam, hogy hülyeség, nincs nekem semmi bajom, majd csak lesz valahogy. Aztán a könyvtárban kezembe került Kelly Ferucco könyve, a "Természettel önazonos élet". Csupa érdekes és új meglátásokat tartalmazott a könyv, például a meditáció és a jóga fontosságáról, a természet gyógyító erejéről, és a stresszcsökkentés formáiról. Apránként alkalmazva a leírtakat sikerült kijönnöm a depresszióból, azóta naponta meditálok, autó helyett biciklire váltottam, és a természetben is többet tartózkodok. Végre úgy érzem megtaláltam magam.
Azóta alkalmi munkákból és horgászatból tartom fent magam, ezzel pénz keresve, viszont szinte stresszmentesen. Felfedeztem, tulajdonképp mennyire szerencsés vagyok az életben, megjártam Rómát, követségen dolgozhattam, van egy szerető családom és egy fantasztikus baráti köröm. Pár napja visszahívtak a követségre külsősnek, azóta ismét besegítek a munkában.


8527894-removebg-preview.png
fejlec6.png
8527894-removebg-preview.png

Előzmény: Mint azt már korábban kifejtettem, május óta depresszióval küzdök. Emiatt felkerestem egy sokak által ajánlott orvost, Dr. Cass-t. A doki kimondottan a hozzám hasonló, átmeneti krízisben szenvedő nőkre specializálódott. Dr. Cass javasolta az életmódváltást a depresszióm leküzdésére, mely így pár hónap után úgy érzem, sikeres. A saját módszereimről szeretnék most egy pár szót ejteni, illetve bemutatni, ezzel is segítve a hozzám hasonló bajokban szenvedőknek, hogy van kiút!

1. Lakóhely

Ősi igazság, hogy a lakóhelyünk meghatározza a világhoz való hozzáállásunkat. Szintén igaz ez arra a közegre, amelyben felnövünk, az un. másodlagos szocializációs környezetre. A barátok, a település, a környezeti tényezők, az ország vagy régió mind-mind hatással vannak a fejlődő személyiségre. Természetesen a környezet mellett az elsődleges szocializáció, a család is fontos tényező, hiszen egy szerető környezetben felnőtt ember későbbi személyisége más, mint egy nélkülözésben, vagy esetleg folyamatos otthoni erőszakban felnőtté. Harmadik tényező szerintem, melyet bántóan kevés helyen olvastam, az a társadalmi osztályokban való elhelyezkedése a családnak. Ugyan minden ember más, ahogy minden család is, mégis vannak közös jellemzők, amik azonosak az azonos osztályból érkezőknél. De mivel nem a szociológia és a szociálpszichológia most a téma, maradjunk az első kettőnél.

iskola.png

Az én elsődleges szocializációm az olasz beütésű családom, ahol az olasz és az amerikai identitás keveredett. Erről bővebben az Identitás részben olvashattál Kedves Olvasó. Bár családom anyagi háttere változó volt, mindvégig egy tisztes középosztálybeli életet tudtak nyújtani nekem, tehát én egy amerikai középosztályi hátterű család gyereke vagyok, ez meghatározza a világnézetem. Nem kellett nyomorognom, apám sosem emelt kezet rám ok nélkül, anyámra főleg nem.
Oklahoma egy jó nevű általános és középiskolájába jártam, hozzám hasonló vagy azonos társadalmi osztályú emberekkel. Mivel a családom kevert származású, ezáltal a rasszizmus nagyon távol áll tőlem. Anyum tanítása az volt, hogy az embert a lelke határozza meg, nem a bőrszíne vagy a származása.
Oklahoma City hangulata, a múlt és a jövő pedig szintén meghatározó élmény számomra, hogy tud két világ egymás mellett élni.
Tehát a fenti példával élve, én egy középosztálybeli amerikai gondolkodással találkoztam egészen érettségiig, melyhez egy olasz identitás is társult. Ez azóta is meghatározza a gondolkodásom, emiatt sajnos sok esetben nehezebben értem meg a nálam gazdagabb vagy nálam szegényebb rétegek gondolkodását.

mta-screen-2024-07-12-16-04-34.png

Miután évekig éltem Los Santos egy jobb környékén a követségi munka miatt, előtte Rómában és San Fierróban, ezáltal már egyfajta bezártságot éreztem, hogy semmi nem történik az életemben, nem tudok semmi olyant csinálni, ami feljebb vagy lejjebb vinne. A doki szerint ez is kiválhatta nálam a depressziót.
Emiatt úgy döntöttem, hogy feladom San Fierrói szállásom és kiköltözöm egy lakókocsiba vidékre. Ez szerencsére könnyen ment, erről a Linda hétköznapjai című blogomban bővebben olvashatsz. (katt)
Magam sem gondoltam volna, hogy a lakókocsis életmód mennyire új nézőpontba helyezi a világlátásom. Az addigi angol wc helyett meg kellett tanulnom a latrina használatát, valamint a közös zuhanyzót is. Teljesen más gondolkodású és hátterű emberek vettek körbe, akiktől nagyon sokat tanultam. A beilleszkedés eleinte nehéz volt, de pár főzés és közös beszélgetés után befogadott a tábor. Rá kellett jönnöm, hogy nálam sokkal rosszabb helyzetű emberek is tudnak a maguk egyszerű módján boldog és kiegyensúlyozott életet élni, kétkezi munkával is.

Mondogattam magamnak, hogy "Linda, te mit rinyálsz itt, hogy jaj életfájdalmad van, mikor másnak a legnagyobb gondja, hogy hó végén tudjon ételt venni, mégis boldogok, te meg játszod itt a hattyú halálát".

2. Biciklizés, napi torna

Életmódváltásom során azt is alapnak tekintettem, hogy amennyire tudok, szakítsak az addigi közlekedési eszközömmel, és a kényelmes élettel. Biciklire váltottam. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy a kényelmes, gyors autó helyett nekem kell eltekernem mindenhova és leküzdeni a szintkülönbségeket., de idővel hozzászoktam.
mta-screen-2024-07-29-14-28-33.png

A tekerés azóta a mindennapjaim részévé vált, a napi bevásárlást, különféle ügyeket már biciklivel bonyolítom le. Mivel ezzel lassabb a közlekedés, ez adott nekem egyfajta napirend tartást is, valamint teljesen átalakította a napi pörgéseimet. Sokkal kevésbé vagyok stresszes, jobban érzem magam a bőrömben, valamint a rohanás is enyhült. Ugyanakkor megtapasztaltam az árnyoldalát is, ami meg a közúti közlekedés. Számtalan esetben éreztem, hogy semmibe néznek, letolnak az útról, holott szabályosan a jobb oldalon közlekedek, kereszteződéseknél simán kihajtanak elém stb. Azóta egy kicsit jobb lett a morál a városban, de még mindig hagy kivetni valót maga után.

A bicikli emellett nagyon jó lehetőséget adott a természetközeli élet kialakításához. Nagyon sok helyre tekerek, kirándulok, olyan helyekre is, ahol korábban nem is voltam még. Így jutottam el Chilliard, vagy a Baysidei hegy tetejére.
edzes.png

Én egy fehér, Devron RM2.9 márkájú mountain bike-al nyomom, szerintem nagyon kényelmes és eléggé gyors, jó tapasztalataim vannak vele városban és hegyi terepen egyaránt. Plusz előnye a hozzá rendelhető kis tartó, mely a tornaszőnyegem szállításában jelent hatalmas segítséget. Így a szőnyegbe csavarva fixen tudom szállítani a Hifimet is.
mta-screens.png


A biciklizés mellett belekezdtem a napi tornába is. Minden reggel és este egy rövid 20-25 perces tornával kezdem vagy épp zárom a napom. Sokat segített nekem a stressz leküzdésében, valamint a közérzetem javításában. Mindenkinek ajánlom a napitorna.see oldalt, rengeteg hasznos gyakorlat és tanács található az oldalon. A gyakorlatok nagy előnye, hogy nem igényel belső teret, kültéren is elvégezhetőek, csupán egy tornaszőnyeg szükséges hozzá, melyet bármelyik boltból be lehet szerezni olcsón.
A gyakorlatok többsége egyszerű, az iskolában tanultakból áll. A torna lényege igazából az, hogy a gyakorlatok közben elvonatkoztassunk a hétköznapi bajoktól és igyekezzünk a belső lényünkre koncentrálni. Érdemes egy saját tornagyakorlati sort kialakítani, ebben nem tudok tanácsot adni, mindenkinek más dolog az, ami segít. Nekem a gyertya, valamint a felsőtestes gyakorlatok jönnek be, de ez mindenkinél más.

3. Meditáció, jóga

mta-screen-2024-09-01-13-34-41.png
Az életmódváltásom előtt valamiféle úri huncutságként gondoltam a meditációra és a jógára, amit a világtól elrugaszkodott "művészlelkek" végeznek unaloműzés céljából.
Még a lakókocsi megvételekor került a kezembe Kelly Ferucco könyve, melyben a természetközeli élet egyik alapjainak írja le ezt a két dolgot. Több oldalon át taglalta a jóga és a meditáció testi és szellemi egészségre gyakorolt jótékony hatékonyságát, valamint esettanulmányokat is bemutatott, hogy ezek a gyakorlatok hogyan segítettek embereknek túllendülni a traumáikon. Átugrottam a dolgot, mert úgy voltam vele, nekem nem fog ez segíteni.

mta-screen-2024-08-07-16-43-23.png

Elkezdtem a tornát és valahogy megint kezembe akadt a könyv. Ferucco könyvében sok ajánlott olvasmány is említésre került, így keltette fel a figyelmem Chihiro Tatsumoto könyve, amely voltaképp inkább esettanulmányi leírás egy önéletrajzba csomagolva, mely bemutatja Chihiro életét és az arra hatást gyakorló jogát. Megfogott könyvének személyes hangvétele, emiatt döntöttem a jóga elkezdése mellett. Keresgéltem a neten jóga gyakorlatok után, ám amiket találtam, azokat képtelen voltam megcsinálni. Félreraktam a dolgot, megpróbáltam a meditációt.
Az első pár próbálkozás nem hozott sikert, mivel még nem hittem ebben az egészben, azonban pár hét után az egyik kedvenc stresszoldó eljárásom lett. Hihetetlen, hogy csupán zenével és megfelelő légzéssel mennyire mély állapotig le lehet menni és mennyire alkalmas a belsőben uralkodó feszültség csillapítására.
A jógát csak a közelmúltban kezdtem el, miután részt vettem Tatsumoto óráján és mutatott pár egyszerű gyakorlatot. Azóta a tornát és a jógát felváltva csinálom (egyik nap ez, másik nap az).

4. Szociális élet

2024-07-13-20-46-50.jpg
Elérkeztünk talán az egyik legfontosabb depressziót leküzdő dologhoz, a szociális élethez. Ugye a depresszió alapdefiníciója, hogy az adott személy nem akar vagy nem érez késztetést a kimozdulásra. Nálam szintén ez volt az elején. Dr. Cass tanácsolta, hogy mindenképp vegyek erőt magamon és menjek el valami közösségi térbe.
mta-screen-2024-07-06-20-48-53.png
Ekkoriban kezdődött a TCM tevékenykedése, és az első Bike Night. Gondoltam, itt az alkalom, hogy nyissak a világ felé. Az esemény jobban sikerült, mint gondoltam, sikerült két órára teljesen kiszakadnom a gondjaimból és egy tucat új embert megismernem. Ezt követte azóta több alhambrás buli, sok ismertség kialakítása, valamint a korábban számomra túl extrémnek gondoltam MotoCross verseny, melyre egy hirtelen elhatározásból jelentkeztem versenyzőnek. A versenyen ugyan nem értem el dobogót, viszont nagyon sok pozitív élményt kaptam, mely hozzásegített a gyógyulásomhoz. Később aztán a TCM tagja is lettem.

5. Munka


mozgoszalon.png

A depresszió leküzdése közben is élni kell valamiből, viszont a stresszt kerülni kell. Erre nekem jól beváltak a különféle alkalmi munkák, pl. a horgászat vagy a fémkeresés. Ezek a munkák kevésbé stresszesek, egyáltalán nem veszélyesek és fedezik a napi költségeket és a havi rezsit.

A legfontosabb, hogy olyan munkát végezzünk, amit szívesen csinálunk. Ez mindenkinek más, nekem a fentiek, de lehet valaki épp a bánya mélyén találja meg magát, valaki az UrmaTrans egyik autójának volánja mögött.
Az alkalmi munkák eleinte segítettek, viszont miután egyre jobban "gyógyultam", rájöttem, hogy a megélhetésen túl sokat nem adnak hozzá az életemhez.
Ezért gondoltam egy nagyot, és 07.27-én létrehoztam a Beauty Salon Kft-t, a város első mozgó szépségszalonját. Pár hetes szervezéssel és a barátaim segítségével hamar átalakítottunk egy Caravellet, melyben be is rendeztük a szalont.
Gyerekkorom óta gondolkodtam egy szépségszalon megnyitásán, de igazán Rómában jött meg a gondolata, ahol is a fodrászom az egyik főbb támaszom lett ott tartózkodásom alatt. Még Olaszországban elvégeztem egy OKJ-hoz hasonló gyorstanfolyamot fodrászatból és körmözésből. Az arcmasszázs már San Fierróból jött, Mia gyakran szokta alkalmazni, állítása szerint nagyon jó módszer az egészséges arcizom megőrzéséhez. A szalon végül 11.29-én bezárt.

A Szalonnal párhuzamosan ismét elkezdtem dolgozni az Olasz Nagykövetségen. Nagykövet úr örömmel fogadta a megkeresésem, és korábbi eredményeim miatt visszatérhettem arra a pozícióra, amelyben a távozásom előtt voltam. Rájöttem, hogy valójában az akták közt érzem jól magam. A bevándorlási osztály, amelyen dolgozok, igazi kincsesbánya. Már ha úgy tekint rá az ember. Milliónyi önéletrajz, milliónyi történet, amelyekből akarva-akaratlanul is tanul az ember. Ha mást nem is, azt igen, hogy mindig van újrakezdés, és a legmélyebb helyről is vissza lehet jutni a fényre. Volt nem kevés olyan anyag, ami megérintett. Munkám legnagyobb részét ez teszi ki, kiválogatom ki az, akinek megadható a beutazási engedély, és ki az, akinek nem. Élvezetes, érdekes munkakör, de egy idő után ráun az ember, valamint könnyű kiégni.

image.png
A harmadik munka, amelyre nem is munkaként hivatkoznék feltétlen, hanem egyfajta kreativitást kiélő hely, az a The Club Management, ahol 2025 márciusának végéig dolgoztam,legnagyobb részt mint sales-es munkatárs. Először nem is igazán tudtam, hogy mit is kellene csinálnom a cégben, aztán valahogy kezembe került egy Canon 80d.
Elkezdtem kattintgatni, mondván legyenek az események több szemszögből is dokumentálva, ne csak egy fotós dolgozzon a szervezetben (szintén a TCM fotósa Tanner Vefa, akitől nagyon sokat tanultam szakmailag és emberileg is).
Apránként rájöttem, hogy a fotózás az, amit igazán szeretek csinálni. Sajnos azonban ez is egy olyan munkakör, ahol egy idő után már nem igazán tudsz újat mutatni, csak magadat ismételgetni, emiatt hamar eljut a kiégés szintjére az ember.

6. Kell egy társ

kokusz.png
Én magam sem gondoltam volna, hogy egy kutyus mennyit tud segíteni rajtam, de az elmúlt időszakban, amióta Kókusz nálam van, kezdem érezni a pozitív hatásait. Már maga a tudat, hogy nem vagyok este vagy reggel sem egyedül és hogy van valaki, akiről gondoskodnom kell segít a bajaimon túllendülni. Jó kis házőrző, mindenkit megugat, bárki halad el a telep mellett vagy érkezik a telepre, hangos ugatással jelzi.
Játékos kutyus, imád sétálni, persze azért csak pórázon merem a városban. Hetente legalább három alkalommal vidékre is ki szoktam vinni, rendszerint a PaloLake közelébe, ahol biztonsággal el merem engedni, mert sík és jól belátható a terep. Furán hangozhat, hogy ilyeneket írok, de nagyon féltem. Olyan pici és törékeny és cukii. <3


7. Barátok és párkapcsolat

montagetcm.png
A depresszió leküzdésének talán legjobb, de nem egyetlen módja, ha az ember bevonódik egy aktív közösségbe. Ezt fentebb már taglaltam, nem akarom magam ismételgetni. Nekem ez az aktív közösség a TCM volt. Én, mint a csendes, visszahúzódó lány bekerültem egy pezsgő, aktív közösségbe, ami nagyon sokat javított a lelki világomon. Rájöttem, hogy az élet nem is olyan borús és sötét, mint azt én elgondoltam. Nagyon sokat hatott rám a közösség, amiért nem tudok elég hálás lenni nekik.

Másrészt, a TCM-ben ismertem meg a legfontosabb embert, akit csak ismerek, Marlenát. Ha nincs a közösség, talán meg sem ismerem ezt a kis rejtett kincset. Elragadó, odaadó, érzékeny csajszi, aki ugyan nehezen engedi magához közel az embereket, viszont akit igen, az egy hűséges csajszit talál benne, aki mellett igazi öröm az élet. (Róla bővebben a "Fontosabb kapcsolataim" szakaszban olvashatsz).
 
Utoljára szerkesztve:

Matteresh

NaPoM
2023. 10. 30.
26
44
25
V4 karakter
Mathias De Quinlan
LV karakter
-
V2 karakter
-
Szia! Ez eszméletlen jó lett.Gratula ❤️
 
  • Tetszik
Reactions: Icco

Icco

Zöldfülű
Támogató
2019. 01. 11.
167
534
26
Győr
V4 karakter
Linda Manders
new-year.png
evosszegz.png
new-year.png

2024 nagy változásokat hozott az életemben. Ezek között voltak jók és rosszak egyaránt. Ebben a posztban igyekszem összeszedni 2024 tanulságait.


Beauty Salon


2024 nálam több szempontból is érdekes. Egyik, hogy elkezdtem a nyár közepén a saját vállalkozásomat, a Beauty Salont. Nagy reményekkel vágtam bele, ám az eredmény eléggé felemásra sikeredett. Viszont sokat tanultam a vállalkozói létről, a cégigazgatásról, valamint nem utolsó sorban gyakorlatban is megtapasztalhattam, milyen a fodrász-kozmetikai lét. Végül külső okok miatt úgy határoztam, hogy 11.30-ával bezárom a mozgó szalont, ezzel a vállalkozói részem egy időre lezárult. Az idei év tanulsága, hogy nagyon át kell gondolnom a vállalkozás minden részletét, attól, hogy egy ötlet van a fejemben, még nem feltétlenül jelent gyakorlatban is sikert.
Egyelőre nincs tervben 2025-re sem a Beauty Salon újranyitása, sem új vállalkozás elindítása. Más irányok felé kacsintgatok és tervezgetek.

The Club Management


A Beauty Salon mellett talán az idei évem legmeghatározóbb momentuma a TCM-ben való segédkezésem volt. Még nyár közepén kezdtem el járni az eseményeikre, amelyek színvonalasak, és nem utolsó sorban egyediek voltak. Később egyre szorosabb viszonyt alakítottam ki velük, végül felvettek Sales-esnek a frakcióba. Ebben a minőségemben december 10.-éig voltam, amikor is saját elhatározásból távoztam a frakcióból. Részben a fáradtság, részben a korábbi olaszországi munkahelyi csalódásom okán úgy éreztem, hogy nem tudom ezt már úgy folytatni, mint korábban.
Így a TCM-ben való tevékenységem is marad 2024-nek. (Innen is pacsi a csapatnak ;))

Események


2024 a magánéletem szempontjából is mozgalmas volt. Kezdve azzal, hogy tavasszal a depresszióm miatt felmondtam a Fix-nél, majd egy hosszabb pszichés időszakom következett, amely alatt megpróbálkoztam a teljes életmódváltással. Városi leány létemre kiköltöztem vidékre, végül pedig egy Las Colinasi lakókocsiba. Az aktív lelki támogatás, a pszichológusommal való beszélgetések és nem utolsó sorban a sok program segített leküzdeni a depressziómat. Elkezdtem fotózni is, mely azóta a hobbimmá, és a TCM-ben a munkámmá vált.
Számomra az év legnagyobb tanulsága, hogy minden lejtő aljáról van kiút, még ha nem is látjuk sokszor a kijáratot.

És hogy hogyan tovább 2025-ben? Nos, azt még magam sem tudom, majd kiderül, hogy az élet merre sodor.
Nem akarok és nem szeretek ezeken gondolkodni már, csak megfájdul tőle a fejem.
Élni kell az életet, majd sodor oda, ahova szeretne!
Kellemes Ünnepeket és nagyon boldog újévet kívánok minden kedves olvasónak!

 

Muurayi

Nótázgatok mint az öreg zsiványok
Globális Moderátor
v4
2019. 02. 08.
1 005
4 129
20
Berettyóújfalu
V4 karakter
Stjepan Hranj
LV karakter
Keantay Gilbert
Szia, szeretnéd folytatni a témát?
 

Icco

Zöldfülű
Támogató
2019. 01. 11.
167
534
26
Győr
V4 karakter
Linda Manders
womanicon.png
fejlec7.png
womanicon.png



america.png
fejlec8.png
Italy.png


Gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy "Linda, te tulajdonképp minek is vallod magad?". Erre azt szoktam válaszolni, hogy elsősorban amerikainak, másodsorban olasznak.
Mivel Oklahoma City a szülővárosom és életem első másfél évtizedének helyszíne, így ha nagyon szűkre akarom venni a kérdést, akkor nagyon legelső identitásom az "oklahomai". Magának a városnak és az államnak is sajátos hangulata és történelme van. Talán a legérdekesebb, hogy a többi államtól eltérően (főleg a 13 alapító gyarmattól) Oklahoma csak 1907. november 16-án, alig 117 éve része csak az Egyesült Államoknak. Ennek oka röviden, hogy a terület korábban (1803-ig) francia kézen volt, majd vásárlás útján az amerikaiakhoz került. Ekkortájt zajlott le a többi államból az indiánok áttelepítése az államba. 1899-ben kezdődött meg a letelepítési folyamat, melynek keretében a washingtoni kormányzat engedélyezte más államból az áttelepülést és megkezdődött Oklahoma államá szervezése, amely 1907-ben fejeződött be.
Az 1930-as éveket kettősség jellemezte, egyrészt az országutak építésének korszaka az államban (ekkoriban készült el a 66-os út oklahomai szakasza), valamint ekkortájt tombolt a Dust Bowl-nak nevezett porvihar is, amely Oklahoma lakosságát elvándorlásra késztette, főképp Californiába. Nekem az iskolában kötelező olvasmány volt John Steinbeck Érik a gyümölcs című könyve, amely erről az időszakról szól, akit érdekel mindenképp olvassa el.
Visszatérve az identitásra. Mint már említettem, tehát oklahomai vagyok, vagyis amerikai elsősorban. Másodsorban viszont olasz. Úgy érzem, a család olasz vonalának ápolása fontos feladata az életemnek. Az életmódváltás magával hozott nálam egy más szemléletet is. Úgy érzem, nem véletlen, hogy oda születtem ahova, és ez felelősséggel jár.

A római éveim megerősítették az olasz identitásomat. Mivel Amerikában erős nacionalista szellemű nevelés van, - ami igaz Olaszországra is -, így megfér nálam egymás mellett a két identitás.
Apám már Amerikában született, mégis egész életében olasznak vallotta magát. Nagyapám, noha már évtizedek óta az USA-ban élt, haláláig szívesen beszélt az olaszországi éveiről. Így az "otthoni" hagyományok a családomban megmaradtak és úgy fest, öröklődtek is.
Nagyapám annak dacára is pozitívan beszélt az olasz népről, hogy pont Mussolíni hatalomra kerülése miatt kellett otthagynia a szülővárosát, Urbinot. Noha később az olasz közösségben ebből adódtak nézeteltérései, de ő kiállt a szilárd véleménye mellett. Később, miután kiderültek a Duce tettei, sokan bocsánatot kértek nagyapámtól.
csaladi-kep-2009bol.png

Számomra Olaszország első körben Rómát és környékét jelenti, mivel itt töltöttem el huzamosabb időt. Róma hangulata, a lakosság barátságos hozzáállása az idegenekhez, valamint az egész város kultúrája jelenti számomra Itáliát. Persze ismerem a vidéket is, de szerencsére a római és a vidéki életforma nagyon sokban hasonlóan épül fel. Mindennek alapja a család, amely nagyon fontos dolog egy olasz életében. Egy olasz férfinak kötelessége a családjára időt szakítania, velük foglalkoznia, aktívan részt venni és felügyelni a család életét. Második a baráti kapcsolatok, amelyek egy átlagos olasznak nélkülözhetetlen. A közös kávézások, vacsorák, ebédek ugyanúgy fontos részei az olaszok életének, mint a családdal való étkezés.
Harmadik legfontosabb ami meghatározó számukra, a közösség, ahol élnek. Bármerre jár az ember, az itáliai emberek az adott város közösségének tagjaként érzik magukat, erős a lokálpatrióta szellem is.
Életszemléletüket a "Dolce vita" fejezi ki talán a legjobban. Általában pozitívan szemlélik a világot, a legnagyobb katasztrófában is próbálnak boldogok lenni. Talán ez az egyik oka az ország sok évszázados túlélésének. Vallási irányzatuk túlnyomórészt a katolikus, de sok már az ateista, azonban az ő világszemléletük is a keresztény kultúrán alapszik. Nacionalista nép, amely büszke a trikolórra és a himnuszra, bár utóbbiról máig vita van a két országrész között.
Én ebben a szellemiségben nőttem fel és ez határozza meg a gondolkodásomat a mai napig.


eat.png
fejlec9.png
eat.png


mta-screen-2025-01-13-13-43-15.png
Ha nagyon röviden akarom jellemezni az étkezési szokásaimat, azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindent megeszek, ami csak elém kerül. Azonban ez nem teljesen igaz. Sok ismerősöm a mostanában divatos vegetáriánus életmódot követi (egyik harcos vega is, többször tüntetett már Blueberryben a vágóhídnál az állatok levágása ellen, én nem vagyok a vega life híve. Ennek egyik oka, hogy édesanyám a tradiciónális német és olasz ételeket főzte, ezeken nőttem fel. Nem tudnám elképzelni az életem egy jó marhahúsos rizotto, vagy egy jó sertéssült nélkül. Szerencsére nem vagyok hízós fajta, így a sok húsfogyasztás sem látszik meg rajtam.
Ha épp nem főtt kaját eszem, akkor a SeeBurger állandó vendégeinek számát bővítem. Fő kedvencem a Sertésburger menüjük, egyszerűen valami elmondhatatlan a húspogácsájuk. Kérdeztem is már múltkor az eladót, mi a titka, de nem volt hajlandó elárulni. Ha pedig épp vidéken járok, vagy városon kívül, akkor pedig Montgomerrybe járok a Pacelli Restaurant-ba, mely ott van rögtön a kórház mellett. Pici családi vállalkozás, szintén bevándorolt olasz házaspár üzemelteti. Étlapjukon keveredik az amerikai, az olasz és a kontinentális európai konyha. Árban is verhetetlenek, ajánlom a helyet, aki épp Montgomerryben jár.
Röviden összefoglalva, a napi rohanásban legtöbbször valami gyors kaját eszek, a hétvégi pihenők alkalmával pedig épp amit megkívánok. Korábban kipróbáltam a török konyhát, valamint a távol-keletit is, nekem annyira nem jött be, bár a kebab egy remek kaja. :D


clothes.png
fejlec10.png
clothes.png


Mint általában a legtöbb nőnek, nekem is elég széles választékú ruhatáram van. Előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen alkalomra tudok találni valami göncöt, hátránya viszont, hogy a gyakori költözéseim miatt nem túl praktikus.
Korábban a tini öltözködés felé orientálódtam. Ez magában foglalt egy vörös-narancs hajszínt, egy bézs felsőt, kék farmert és egy tornacipőt. Ehhez jöttek az olaszországi kollekcióm, a vörös kalapom és a vörös kendőm. Alábbi képen láthatod, hogy ez a megjelenés eléggé kislányosan hat egy lassan 36 éves nőre. A követségi munka is megkövetelte már a stílusváltást, valamint én sem voltam már megelégedve a kinézetemmel. A tinikorszakomat követte egy átmeneti korszak, amikor is fehér pulcsit, fekete cicanacit, tornacipőt hordtam, és világoskék hajszínre váltottam. Sok negatív megjegyzést és megrökönyödést kaptam így a kinézetemre, ami nem esett jól. Valamit ki kellett találnom. A barátnőm, Marlena ajánlott egy jó kis turkálók a Rodeo és a Marina sarkán. Kicsi hezitálás után bevetettem magam a kínálatba. Szerencsére anyagi helyzetem az utóbbi időben nagyot lendült felfelé, így az árakat sem kellett annyira figyelnem. Ennek eredménye lett a piros baseball sapka, a téli időszakban egy zöld, hópihe mintás sál, egy szürke oldaltáska, valamint egy jóval világosabb farmer, egy fehér ing. Mindezek mellé levágattam, és eredeti színében hagytam a hajamat.
Mivel időközben szemüveges lettem (erről a Linda hétköznapjai oldalamon olvashatsz bővebben), így a szemüveghez is igazítanom kellett a kinézetemet.

lindaatlatszo1.png






"Tinikorszak" kollekció (2017-2023): Vörös sapka, vörös kendő, narancs-vörös haj, narancsszínű ujjatlan felső, farmernadrág, barna tornacipő.
(Nyáron néha még felveszem)
hazas.png





"Házasélet" kollekció (2025.03.09.-):

A kollekció alapját a házastársam, Marlena adja. Azonban a megszokott hátizsák, szemüveg és a már kedvencemmé vált rózsaszín karkötő nem hiányozhat. Mivel hajviseletem más, így a kalapok helyett egy vörös bandana került a fejemre.
kinezet.png






"Érett nő" kollekció (2024/25.01.):
Vörös baseball sapka, fehér ing, világos farmer, fehér sportcipő, szürke oldaltáska, rózsaszín karkötő


image.png
image.png
A göncök mellett azonban nem hiányozhatnak a kollekciókhoz a különféle ékszerek, karkötők és egyéb finomságok. A hétköznapokban viszonylag kevés kiegészítőt hordok, az egyetlen a rózsaszín karkötőm. Picit féltem, hogyan fog állni, ugyanis ezelőtt még nem hordtam karkötőt. Nagyon bejött, jól kiegészíti a kollekciómat.
Az ünnepi alkalmakkor a baseball sapkát egy piros cilinderre cserélem, valamint a karkötőmet egy szív alakú aranynyakláncra. A nyakláncot még édesanyámtól kaptam a ballagásomra, azóta megvan, bár ritkán hordom.
A nyaklánc mellett az ünnepi öltözékem kiegészítéseként egy régebbi Rolex órát szoktam feltenni. Mielőtt azt gondolnád olvasó, hogy valami nagyon extra, nagyon drága óra, megsúgok valamit. A San Fierrói piacon vettem az órát kemény 3000$-ért. Szóval minden, csak nem luxuscikk. Nagyon kényelmes szíja van, ami elvileg eredeti bőr, bár ebben én kételkedem.


parfume.png
image.png
parfume.png


parfum.png
Ha már a ruhatárnál tartunk, essen pár szó arról is, milyen illatszereket használok. A követségi munka megköveteli a megfelelő kölni és parfüm használatát, én leginkább a barackos vagy a vaníliás parfümökért vagyok oda, legtöbbször ezek illatát lehet rajtam érezni. Ha sportolok, vagy épp nem dolgozok, akkor valami olcsóbb dezodorokkal nyomom el az izzadságomból fakadó kellemetlen szagokat. A márkák közül nincs igazán kedven, ami megtetszik, azt szoktam használni. Olasz és francia parfümök egyaránt vannak a szekrényemben, egyrészt ezeket kapom a különféle eseményeken ajándékba (mert hát mit is adnak egy nőnek, ha nem parfümöt vagy valami kenceficét 😂), másrészt a római ismerőseim küldik, de van amikor interneten rendelek. De utóbbi ritka, sajnos voltak már negatív tapasztalataim az ilyen parfümökkel kapcsolatban.
Mindig a táskámban hordom a smink-készletem, hiszen sosem tudom, épp mikor milyen szituációba keveredek, szeretek jó benyomást kelteni a kinézetemmel is.


sport.png
fejlec11.png
sport.png


bicaj.png
A
kerékpározás az életmódváltásom kapcsán került be az életembe, azonban azóta a hétköznapjaim révévé vált.
Sőt, azóta ahová csak lehet, kerékpárral közlekedem. Ez egyrészt környezetbarát közlekedési mód, valamint egészséges is. Igaz, a téli hidegben néha kihívás, de pont ez a szép benne.
Amióta naponta tekerek, sokkal jobb lett a közérzetem, valamint a szervízre fordított dollárok összege is a nullához konvergál.
Egyszóval, egy remek közlekedési eszközre és nem utolsó sorban sportra leltem. Bár ezt szó szoros értelemben nekem nem sport, inkább életforma.
gyakszi.png
Az életmódváltásom másik hozadéka a napi torna. Amióta naponta legalább egyszer elvégzek pár gyakorlatot, azóta sokkal hajlékonyabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. Nem hittem a szakkönyveknek, hogy a torna gyógyít, de igazuk van.
Nyaranta vagy Tierrában szoktam gyakorlatokat végezni, vagy Blueberry mellett a patakparton.
Mindkét hely rendkívül csendes, remek helyek az elmélyedésre is.
A téli időkre behúzódtam Los Santosba, a Marina Beachen kialakított kis edzőteremben végzem el a napi tornát.
A kinti helyen lehetőség van a talajgyakorlatok elvégzésére, bent pedig modern futópadok vannak.
Mindez nagyon kedvező áron elérhető bárki számára.
A túrázásra is szoktam időt fektetni, bár pont ugyanez az oka annak, hogy sajnos ritkán tehetem meg. Nincs időm.
tura.png

Ha mégis van, általában a Chilliard Tájvédelmi Körzetben szoktam járni, vagy Back o Beyond sziklás, erdős terepét.
Nagy élmény testközelből látni, hogyan változik az erdő az évszakok folyamán, hogyan isznak az állatok, hogyan él az erdő.
A Chilliard hegyről pedig remek kilátás nyílik a környékre.
Aki nem szokott, bátran kezdjen el túrázni, megbánni nem fogja.
Egy teljesen más világ fog kinyílni előtte, amit a hétköznapi rohanásokban észre sem vesz.

Azonban legyen óvatos, aki túrázni megy, veszélyes az erdő egyedül! Érdemes többed magunkkal túrázni, már csak az esetleges útonálló csibészek kivédésére is!


soul.png
fejlec12.png
soul.png


edzesen.png
Szintén az életmódváltásom során kezdtem el egyre többet magamra figyelni. A belső szobába elvonulás, a Lo-fi zene melletti meditációk, gondolkodások igazi gátakat és kapukat döntöttek le bennem. Nagyon sok korábbi problémámról kiderült, hogy alapvetően lelki eredetűek. A meditáció és a jóga, mint lelki gyakorlatok azóta az életem részeivé váltak, bár újabban időhiány miatt nem tudok már annyi időt fordítani rájuk, mint szeretnék.
A meditáció alapvetően a belsőnkkel való kommunikáció. Az buddhista szerzetesek ezt egyfajta "belső felfedezésként, belső utazásként" szokták leírni, ami kiválóan érzékelteti ennek az egésznek az értelmét. Korábban óckodtam az ilyesfajta dolgoktól, magam sem hittem bennük, azonban az életmódváltás egy másfajta szemléletet is hozott az életembe. Azóta ez a gondolkodásom teljesen megváltozott, nem utolsó sorban Chihiro Tatsumoto könyvétől és jóga órájától. Miközben olvastam a könyvét, az jutott eszembe, hogy itt egy szintén átlagos lány, nálam sokkal nagyobb problémákkal és bajokkal, mégis boldog; én pedig kuksolok a szobában, gyomorgörcseim vannak és legszívesebben fel sem akarok kelni még a wc-re sem. Akkor megfogadtam, hogy ennek vége, és új életet kezdek. Még csak az út elején járok, de jó irányba haladok, úgy érzem.


smoking.png
image.png
smoking.png


Egészen a húszas éveim végéig sikerült tartanom magam ahhoz, hogy nem dohányzok és még alkalmanként sem használok relaxációra semmilyen drogot. Nos, ez aztán a stressz, a folyamatosan változó életszakaszaim, a depresszióm, vagyis nagyjából minden hatására megváltozott. Mivel a hagyományos cigaretta szagát képtelen vagyok még nyílt téren is elviselni, így adva volt, hogy a másik irányba fordulok. Jelenleg az Iqos mellett tettem le a bizalmam, egy Iqos Ilumát használok, nagyon meg vagyok vele elégedve. Ízre elég válogatós vagyok, nem ragadok le egy félénél, rendszerint vagy barackos, vagy levendula-mentolosat szívok, nagyon ritkán egyéb más ízűt.

A dohányzás mellett alkalmi szerhasználó vagyok, általában marihuánával csillapítom a stresszes időszakokat. Még korábbi barátnőm, Jessica ajánlotta ezt a módszert stresszcsökkentésre. Bevált a dolog, azóta alkalmanként használom. A beszállítómról nem fogok információt elárulni, egy nagyon jó ismerősöm hozza nekem. Néha süteménybe is szoktam tenni, sokkal erősebb a hatása.



house.png
fejlec13.png
house.png

image.png
Az életmódváltásom utáni első lakhelyem egy lerobbant lakókocsi volt Red Countyban, az isten háta mögött. Mikor megvettem, még én magam sem voltam biztos, hogy jól döntöttem.
Pár hetes munkával és fantáziával végül sikerült egy élhető belsőt varázsolnom a kocsinak.
A közművek bevezetésével megszenvedtem, azonban megtérült, mert végre nem kellett a generátorral bajlódnom, volt rendes áram és gázszolgáltatásom.

Nagyon szerettem, hogy a semmi közepén van (vagyis nem, mert egy kolónia-telepen helyezkedett el), nagyon jó kiindulási pont volt az újraépítkezéshez!
image.png
Egy idő után kinőttem a vidéki lakókocsit. Szűk lett a hely, ahogy egyre inkább kezdtem magamat újra felépíteni, és a folyamatos kocsikázás és buszozás sem volt mindig a kedvemre. A valódi ok azonban, hogy hiányzott Los Santos, hiányzott a város.
Előtte évekig a belváros forgatagában éltem, és kimenni vidékre, megszokni a közös wc-t, a lavorban fürdést, elég nehéz volt.
Visszavágytam. Így sikerült egy jó állapotú lakókocsit szereznem Las Colinasban, mely már jóval tágasabb volt elődjénél.
Külön tetszett a feljáró, ahol most már kulturáltan tudtam tárolni az autóimat.
A berendezés szintén saját dizájn és izlés szerint lett kialakítva.
image.png
Jelenleg a feleségemmel, Marlena Montana-nál lakok Williowfield egy csendesebb, bár zűrtől nem mentes részén. A lakás hihetetlenül tágas, a szobám viszont kicsi, de én ezt egy cseppet sem bánom.
A kialakítás itt közös volt, egy részét Lena, a másik részét én dizájnoltam. A fürdő és a hálószoba Linus fantáziájának eredménye, a nappali és a konyha pedig félig közös, másrészt egy Seekeás katalógusból lett kinézve.


Annak ellenére, hogy eltérő sokszor az izlésünk Linussal, egy modern, ugyanakkor tradíciókra épülő polgári lakást sikerült kialakítanunk.


multiple.png
fejl-c14.png
multiple.png


Alapvetően apolitikus vagyok, nem igazán érdekel a politika. Azonban, mint mindenkinek, nekem is megvan a saját világképem, és azok az ideológiák vagy elgondolások, amelyekkel szimpatizálok.
Ha mindenképp kellene valamit mondani, akkor alapvetően konzervatív liberális vagyok. Nyitott vagyok minden új gondolatra, ám szűröm, hogy melyikkel szimpatizálok és melyikkel nem. Drogliberalizáció híve vagyok, nagyon támogatnék már a városban egy megengedőbb szabályozást a drogokkal szemben. Szerintem a ma már kusza drogpiacnak jót tenne bizonyos fajta és mennyiség engedélyezése. Másrészt a depressziósok száma is csökkenne a városban. Természetesen azért a megfelelő szabályokat meg kell hozni.
Mivel jelenleg (2025.április) egy nővel élek párkapcsolatban, így adott, hogy szimpatizálok mindenféle alternatív mozgalmakkal, legyen az szexuális, vagy bármilyen fajta. Ugyanakkor nem a szexualitásomra építem az identitásom, nagyon károsnak gondolom ezt a fajta gondolkodást.


work-in-progress.png
fejl-c16.png
work-in-progress.png

image.png
A depresszióm kiújulásakor felmondtam a Fix&Drive-nál. Valamennyire örültem is, mert nem igazán volt kedvem semmihez, leginkább csak a városban csatangoltam, vagy a szobában kuksoltam.
Az életmódváltás során azonban rá kellett jönnöm, hogy bevételre továbbra is szükségem van. Így alkalmi munkák után néztem Zacis úrnál és Haller Babónál. Mindketten egész jól fizettek, a munka sem volt megterhelő. Azóta már anyagilag stabilizálódtam, de néha még a mai napig bedolgozok az üzletbe. Zacis úrnak hála nagyon sok területet ismertem meg, amik mellett korábban csak átmentem, vagy alig érintettem. Nagyon nagy üzlet ez az antik biznisz, nem is véletlen nagy az érdeklődés a boltjánál.
Haller Babó szőrös szívűbb, ő kevésbé fizet jól, bár néhány jó cetnél ő is tud adni kézzel fogható összeget.
tcm-alhambrafejlec-forum-nagy.gif
Fél évet tevékenykedtem a The Club Management-ben, bár ez nem is munka volt, inkább szabadidős tevékenység.
Munkám az események dokumentálása volt, alkalmanként besegíteni a folyamatokba, ötletelésekbe. Kreatív munka volt, hiszen teljesen más szögből kell egy Alhambrás bulit, egy Skybart. vagy egy szabadtéri rendezvényt fotózni. Ugyanakkor a végeredmény függ a programtól is, mivel egy fix helyszínes program, vagy egy más-más helyszín közt zajló program fotózása is egyfajta kihívás. Szerencsére azonban sikerült úgy tűnik leküzdeni az akadályokat.
2025. március 28-ától már nem vagyok tagja a TCM-nek!
mozgoszalon.png
2024 egyik érdekes kísérlete volt részemről a Beauty Salon.
Koncepciója szerint ez egy mozgó szépségszalon volt, ahol a fodrászat mellett műkörmi és kozmetikai, valamint masszázs szolgáltatásokat lehetett igénybe venni.
Magánéleti gondok miatt kénytelen voltam bezáratni, ugyanakkor maga a feladatkör sem volt az olyan, mint amire az elején számítottam.
A városi fodrászok áraival képtelen voltam versenyezni, végül pedig a beszállító is rám csapta az ajtót, valamint el kellett mennem Rómába, így a Szalon pár hónap után bezárta kapuit.
Nem tervezem egyelőre az újranyitását.


icon1.png
fejl-c18.png
icon1.png


Raymond Butler (2006-2007)

raymond.png
Első komoly szerelmem, akivel tartóssá vált a kapcsolatom. Osztálytársak voltunk, ő az egyik legmenőbb srác volt az iskolában, emiatt is külön élveztem, hogy velem jött össze. Átlagosnak mondható a kapcsolatunk, közös mozik, közös bulik és minden más. Ő volt az első, akivel lefeküdtem. Teljesen bele voltam bolondulva a srácba, holott figyelhettem volna a kapcsolatunk második felében már feltűnő figyelmeztető jelekre, de hát fiatal voltam, ráadásul a suli sem úgy ment, mint ahogy akartam.Kapcsolatunk végül az ő félrelépésével fejeződött be.
Mivel érettségi előtt álltam, emiatt különösen nehéz volt túltennem magam rajta és a vizsgákra figyelni, amik nem is lettek olyanok, mint akartam.
De így utólag már nem bánom, az első pofont megkaptam, amit még sok követett.
🏳️‍🌈Laura Farina (2015-2017)🏳️‍🌈

image.png
Hát, hol is kezdjem. Korábbi szakításomkor talált meg Laura, egy 170 cm magas, kicsit molettebb, 32 éves biszex csajszi. Egy pizzériában találkoztunk, ahol eladóként dolgozott.Ő volt az első női kapcsolatom. Kapcsolatunk inkább volt barátság extrákkal, igazi pszichológus alkat volt, ő segített túltenni magam Viton. A kapcsolatot a sok közös program és kevés szex jellemezte. Eleinte nagyon fura volt nekem az egész, de aztán hamar megtaláltuk a közös hangot. Lauráról nem tudnak a szüleim, nem akarom nekik bevallani, hogy római tartózkodásom alatt egy csajjal voltak a legjobb élményeim. Csók a Colosseum előtt, csajos esték a Trasteverén, aztán romantika hajnalig az albérletemben, igazi dolce vita.
A kapcsolatnak végül a hazatelepülésem vetett véget, de félévente/évente meglátogat See Cityben is. Azóta inkább barátok vagyunk már, mivel ő is talált egy fiút és később én is.
Laura olyan volt, mint egy energiabomba. Vadóc, egyik kalandból esik a másikba, olyan ember, aki bárhol képes jól érezni magát, legyen az egy étkezde vagy egy házibuli. Ő vetett véget az addigi introvertált természetemnek és változtatott nyitottabb személyiségűvé.
A legközelebbi barátnőm volt Rómában, de mélyebb kapcsolatunkról senkinek sem beszéltem soha.
Matthios Thalis (2024)

image.png
Állítólag szeret, de nem érzem ezt, akkor keres csak ha kell neki valami, folyamatosan ígérget, hogy majd ezt és ezt fogjuk csinálni, amiből persze semmi sem lesz.
Tetszik a fiú, de eléggé fura a jelenlegi szitu. Kiderül majd, hogy ő is csak futó kapcsolatom lesz, vagy tartósan megmarad. De lelkiismeretem tiszta, rajtam nem fog múlni.
Ahogy utánakerestem a neten, elvileg New Yorki születésű és egy közepesen erős iskolába járt Brooklynban. Felfedeztem egy jelentkezési lapot a Columbia Egyetem Elektromérnöki Karára, de elutasították. Hogy miből fedezi fényűző életét, az rejtély, ahogy az előélete is. Matthias óvatosságra intett, hogy vigyázzak vele.
Igazi nőcsábász pasi, aki minden nőt le tud venni a lábáról. Engem is levett, megbántam azóta. Sosem éreztem, hogy igazán törődne velem, foglalkozna velem. Mindig valami más volt a fontos.
A kapcsolatot 08. 29-én lezártam, lecserélt egy másik csajra.
🏳️‍🌈Marlena Montana (2024.12. - 2025.04.19.)🏳️‍🌈

image.png
Nehéz szavakba önteni, hogy mit gondolok róla. Egyszerűen a földi csoda a lány. Kedves, lelkiismeretes csajszi, akinek ugyan van egy erősen befelé forduló, introvertált természete, ugyanakkor ha bizalmába fogad, egy fantasztikus barát és szerető.
Vele a TCM-ben ismerkedtem meg, eleinte alkalmilag beszélgettünk, néha vacsoráztunk, vagy valami teljesen hétköznapi dolgot csináltunk. Aztán ahogy telt az idő, éreztem, hogy több nekem, mint munkatárs és barát. Kicsit féltem ezt bevallani neki, nem tudtam hogyan fog reagálni, noha éreztem rajt, hogy neki is többek a szándékai puszta barátságnál.
November közepén jött el a váltás, ami után már egyértelműen szerelem volt köztünk. Mivel mindketten elég sok szakításon mentünk már keresztül, nem akartuk elsietni a dolgokat. Bár a valódi ok az volt, hogy egyikünk sem mert tovább lépni. Végül március 06-án úgy döntöttem, meglépem amit már régóta akartam, és megkértem a kezét. Az eseményt egy csúnya baleset előzte meg, melyről bővebben itt olvashatsz.


2025. március 15-e óta bejegyzett élettársi kapcsolatban vagyok vele! 💍💕
2025. április 19-én véget ért a kapcsolatunk.


big-family.png
fejlec19.png
big-family.png

Luigi.png
Luigi Mandetti (1916-1999)
néhai nagyapám. Urbinoban született az I. világháború alatt, 1916-ban. A háború utáni olasz hangulat nagy hatást gyakorolt rá, pacifista szemléletű volt, akitől távol álltak a nagy szónoklatok és világmegváltó vezetők. Jogot végzett az Anconai Egyetem Jogtudományi Karán 1938-ban, majd az egyre erősebb háborús hangok és Mussolini politikája miatt 1939. januárjában az USA-ba települt. Dédszüleim Urbino-ban maradtak, sajnos egy légitámadás során életüket vesztették 1943-ban. Nagyapám Amerikába települve először egy Bronxi zöldségesnél kezdett dolgozni rakodófiúként, majd egy olasz étterem alkalmazásában állt. Ekkor ismerte meg nagyanyámat, akivel hamarosan egybekeltek.
Később egy szakács és cheftanfolyamot elvégezve a saját éttermét vezette egészen 1962-ig, amikor is csődbe ment. Nehéz időszak volt ez az életében, amely túlélésében nagy segítségére voltak a new yorki olasz közösség tagjai. Végül adminisztrátori feladatokat látott el Andrea Binotelli üzletembernél 1976-os nyugdíjazásáig.
Hasnyálmirigyrákban hunyt el a Central Hospitalban 88 évesen 1999-ben.
benigna.png
Benigna Valentini (1918-2003)
néhai nagyanyám. Szülei már a századfordulón Amerikában költöztek, ő már Manhattanben látta meg a napvilágot 1918-ban. Igazi New Yorki lány volt, egy nagyobb olasz beütéssel. Az érettségi után gépirónői tanfolyamot végzett 1937-ben, és a Coca-Cola Company Queensi kirendeltségén dolgozott. A hivatalos munkákon kívül hétvégente plusz munkákat vállalt az olasz közösség számára, sok kisebb üzletnek is ő gépelt, illetve segédkezett eligazodni az amerikai bürokrácia útvesztőiben. Egy ilyen alkalommal ismerte meg nagyapámat, Luigit, akivel 1944-ben összeházasodtak. Egy gyermeke volt, apám, 1946-ban született. 1950-53 között kereskedelmi és adózási tanulmányokat folytatott egy magánegyetemen, később Luigival közösen vitték az éttermüket 1962-ig. A csőd után takarítói állást kapott egy manhattani hotelben. Innen ment nyugdíjba 1980-ban.
Infarktusban hunyt el Little Italyben található otthonában, 2003-ban
Mario.png
Mario Mandetti (Mario Manders) (1946-)
édesapám. New Yorkban született 1946-ban. Az érettségit követően a Harwardra jelentkezett, de nem vették fel. Így lehúzott pár évet a seregben, ahonnan 1968-ban szerelt le, mint hadnagy. Ezután alkalmi munkákból élt, majd 1973-ben Oklahomába Citybe költözött és egy bútorbolt alkalmazottja volt. Itt ismerkedett meg anyummal is, akivel 1976-ban összeházasodtak.
A bútorbolt bezárása után (állítólag a tulajdonos adót csalt) pár hónapra visszament nagyapám éttermébe dolgozni, majd ismét Oklahoma Cityben dolgozott biztosítási ügynökként. Egy rosszul sikerült tranzakció után kidobták, ezután kamionsofőr volt 3 évig. Anyám unszolására felmondott és mint ingatlanügynök helyezkedett el. Jelenleg munkanélküli és állami segítséget kap betegsége miatt, Angel Pineban lakik.
charlotte.png
Charlotte Bundier (1951-)
édesanyám. 1951-ben született Bostonban német bevándorlók gyerekeként. Anyai nagyszüleim a II. világháború elől menekültek Amerikába 1941-ben. Az érettségi után titkárnőként helyezkedett el egy bostoni fejlesztési vállalatnál. Később a cég Oklahoma Cityben található irodájához került.
Egy véletlen során találkozott édesapámmal, akihez rövid randizás után feleségül ment. Ezután még pár évet lehúzott bolti eladóként, majd születésem után háztartásbeli lett.1989-ben születtem meg egyetlen gyermekeként.
Jelenleg édesapámat ápolja Angel Pineban.
 
Utoljára szerkesztve:

Icco

Zöldfülű
Támogató
2019. 01. 11.
167
534
26
Győr
V4 karakter
Linda Manders

marriage.png
banners.png
marriage.png

mta-screen-2025-03-06-18-33-15.png
Akik követik a blogomat, azok bizonyára már értesülhettek róla, hogy a közelmúltban nagy események történtek az életemben. Először kértem meg egy ember kezét. Az egész apropója egy baleset volt, amely ráébresztett arra, hogy mennyire is fontos személy Ő az életemben. Március 06-án jött el az alkalom arra, hogy megkérjem a kezét. Minderre a kedvenc helyemen került sor, a Csillagvizsgáló mellett.
Pár nappal később beadtuk a szükséges papírokat, amit rekord gyorsasággal el is bíráltak.
Így március 15-e óta hivatalos is bejegyzett élettársi kapcsolatban vagyok Marlenával.

mta-screen-2025-03-15-09-15-26.png
Hogy milyen is a közös élet? Röviden kifejezve viharos, néha kicsit káoszos. Vannak veszekedések, kiborulások, hisztik.. minden amit csak két csaj tud egymással csinálni. De a végén valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy mennyire szeretjük egymást és mennyire örülünk annak, hogy megtaláltuk egymásban a boldogságunkat. A kiborulások dacára a napjaink meglepően csendesen telnek. A közös reggelik, filmnézések és vacsorák sorozata nagyon szeretetteljes, van amikor inkább szenvedélyes hangulatban telnek. Természetesen a kikapcsolódásra is adunk, igyekszünk minél több buliban részt venni, a mindennapos munkával járó fáradalmainkat kipihenni.
Több információt nem szeretnék így Lena tudta nélkül megosztani a magánéletünkről, de álljon itt illusztrációként egy montázs az elmúlt heteinkről.


2025.04.19-én véget ért a kapcsolatunk.
Montage.png
 
Utoljára szerkesztve:

Muurayi

Nótázgatok mint az öreg zsiványok
Globális Moderátor
v4
2019. 02. 08.
1 005
4 129
20
Berettyóújfalu
V4 karakter
Stjepan Hranj
LV karakter
Keantay Gilbert
Szia, tervezed folytatni a témát?
 

Muurayi

Nótázgatok mint az öreg zsiványok
Globális Moderátor
v4
2019. 02. 08.
1 005
4 129
20
Berettyóújfalu
V4 karakter
Stjepan Hranj
LV karakter
Keantay Gilbert
Folytatással egy moderátort keress majd.
 
  • Tetszik
Reactions: Icco
Állapot
A témát lezárták. A bejegyzéshez nem tudsz hozzászólni.