Twenty Eight

[Krikszti]

 

[Krikszti]

---

---

 

[Bolcsi]

 

[Krikszti]

@cork

 

[Krikszti]

((Elöljáróban: ez egy hosszabb / hosszadalmasabb olvasnivaló lesz. Három óra RP-t ölel fel, így ezt akkor olvasd el, ha van körülbelül 10-15 perc szabadidőd. Mindenképpen ajánlom elolvasásra, hiszen pont ez lenne a lényege a sorozatnak, hogy bemutassam a frakciókat, illetve azok tagjait (legyen az legális, vagy illegális frakció) ingame, külső szemlélőként.))

Kedden, az előző posztunk publikálása után nem sokkal jelzett a telefonom, hogy e-mailt kaptam. Nem gondoltam volna, hogy egyből lesz olyan, aki rákap a lehetőségre, viszont tévedtem. Az e-mail elolvasása után kicsit húztam a szám, előítéletes voltam azzal kapcsolatban, amit olvastam - Adonis nyíltan leírta lényegében, hogy ázsiai felmenői vannak, így egy számomra amúgy alapvetően nem túl szimpatikus, teljesen más kultúrába hívtak el betekintést nyerni. Kisebb hezitálás után végül igent mondtam a találkozóra, amire tegnap este került sor; kicsit döcögősen indult, hiszen én is, és aztán Adonis is késtünk, de sikerült összeegyeztetnünk mindent, és fenomenális pár órát tölthettem el Adonissal és barátaival.

Úgy volt megbeszélve, hogy a Lotus Blossom Complexnél fogunk találkozni, viszont arra való tekintettel, hogy egy dumbass nigger vagyok, nem igazán találtam oda, úgyhogy lőttem egy képet, hogy valójában hol is vagyok, és Adonis azon nyomban indult is a helyre - taxival. Szerettem volna kifizetni útját, hiszen nem tehetett arról, hogy én hülye vagyok, de végül ezt nem fogadta el. Nem vette biztosra, hogy barátságos leszek, gondolom én, hiszen én az autóban ültem, ő pedig mellettem állt, amikor megkérdezte, hogy egyáltalán beülhet-e az anyósra. Nem tudom, hogy az alapvető elképzelés mi lett volna, én vezetek, ő pedig fut mellettem, de az első kulturális különbség már itt megmutatkozott - Adonis kérdezte, én pedig tök alapvetőnek gondoltam, ezért nem is mondtam neki, hogy üljön be mellém. Végül beült, és elindultunk.

Az utcákat járva Adonis meséli, hogy ki merre lakik, melyik utcán mi folyik, ki mivel foglalkozik. Elmeséli azt is, hogy a hely, amire gondoltam, hogy a Lotus Blossom Complex lenne, nem rossz hely, régen sokat jártak oda, viszont nagyon felhígult a közvetlen környéke, így nem járnak már oda, mindent megpróbálnak kisebb klikkjükben megoldani.

Körülbelül 5-10 perc autózgatás után megállunk egy viszonylag menőbbnek tűnő hely előtt - kint fogasokkal teli állvány, azokon pedig farmerek lógnak. A bolt előtt egy határozottan feminimnek tűnő, velem egyidős, körülbelül 25-30 éves srác dohányzik. Közelebb érve megcsapja orromat az erős, nagyon pacsulinak érződő, vaniliás parfümje. A hely, ahol vagyunk, nem más, mint az Urban Pulse, aki pedig a ruhabolt előtt áll, nem más, mint Randy. Miután Adonis elmagyarázta neki, hogy ki is vagyok, azonnal kapcsol, nem kell bemutatkoznom se majdhogynem - kicsit szégyellem azt, hogy ők tudják, hogy én ki vagyok, én viszont nem, hogy ők kik, nem szeretek amolyan "híresség" lenni csak azért, mert a médiában dolgozom.

Az első közös téma meg is van - a STOP tábla kommandót egyikünk sem szereti, így hosszasan beszéltünk arról, hogy vajon kinek lehet igaza, és arra jöttünk rá, hogy valószínűleg nekünk, hiszen ha nem nekünk lenne igazunk, a kommandó nem venné annyira magára az egészet, mint amennyire magára veszi.

Az üzletbe belépve egy hatalmas, letisztult bolt képe jelenik meg előttem. Randy úgy beszél a helyről, mintha évek óta dolgozna abban a pozícióban, amiben dolgozik, viszont elmondása szerint maximum két hete kezdhetett. Ettől függetlenül tud már mesélni csomó dologról. Kiszúrja a szememet egy póló, amit meg szeretnék venni, így közelebb is megyek a platformhoz, ahol ki van állítva. Randy jön utánam egyből, és le is beszél a pólóról - elmondása szerint az az egyetlen egy olyan póló, amit nem tud ajánlani, mert szar az anyaga. Jól állna rajtam, de bepállna a picsám is alatta - nyilván, nem Randyé a hely, így beszélhet, lehet őszinte, számára annyira nem fontos az, hogy a vásárló mindenképpen vásároljon is, többre tartja azt, hogy ő hiteles maradjon, mint azt, hogy kapjon 5 dollárt a vásárlás után. Elmagyarázza azt is, hogy a márkák (egyébként egy ZIP márkájú, fehér pólóról van szó) az utóbbi időben az olcsóbb, szar anyag felé kezdtek el hajlani, viszont az árt úgy növelik, mintha prémium, bambuszból készült pamut lenne.

Randyt amikor az üzlet forgalmáról kérdezem, illetve annak vásárlóiról, kicsit hezitál, de végül csak belekezd mesélni.

A csöves - természetesen - nem kapta meg a farmert, hiába bűzölgött utána hetekig a polcon, senkinek nem kellett, így selejtezve lett. Ha odaadták volna neki, akkor az mínusz 200 dollár (ugyanis ennyibe került az a farmer), selejtezve viszont sokkal kisebb a mínusz, olyan 5-10% környékére le lehet redukálni. A sztori után Randyvel arról is beszéltünk, hogy a gender border kezd eltűnni, és igazából a gyártók teljesen helyesen teszik azt, hogy uniszex ruhákat gyártanak - persze, ettől függetlenül továbbra is lesznek férfi- illetve női ruhák is, csak az uniszexnek van nagyobb térhódítása, mivel két legyet ütnek vele a gyártók, és a forgalmazók egy csapásra.

Ekkor csatlakozik be hozzánk Adonis is, aki eddig a wc-n volt, fene se tudja, hogy mit csinált ott addig. Először csak hallgatózik, aztán valóban be is csatlakozik a beszélgetésbe, amikor felhozom azt, hogy a boltnak biztosan jót tenne a riport, és elmondja, hogy hogy viszonyul a bolt magához a negyedhez. Ezen kívül elmondja plusz infóként Adonis azt is, hogy azért annyira nem meglepő, hogy még nem felkapott annyira a negyed, tekintettel arra, hogy körülbelül 30 éves az egész placc, illetve az alapvetően kínai, de ahogy ők szeretnek rá hivatkozni, ázsiai negyed.

Miután kiveséztük, hogy milyen rossz hatással van a fast fashion a környezetre, illetve a bolygónkra, Randy a cipős vitrinhez lép, megmutatja, hogy vannak náluk jócskán ritka dolgok is - mint például az a 40 éves, eredeti Nike Jordan, amit még a vitrinből sem szabad kivenni, olyannyira kell vigyázni rá. Magyarországon volt ebből probléma, hogy egy fiatal bolttulajdonos nem őrizte eléggé a boltjának legdrágább cipőjét, így annak lába kélt. A cipő végül meglett, ettől függetlenül az ilyen cipőknek hatalmas eszmei értéke lehet - és van is.

Körülbelül egy órát beszélgettünk az Urban Pulse-ban, és úgy fél órával volt tovább nyitva, mint a nyitva tartás szerint nyitva kellett volna lennie, így gyorsan szedtük is a sátorfánkat. Következő megállónkhoz mehettünk volna gyalog is igazából, mivel kettő utcányira van a bolttól, de inkább autóba ültünk a kényelem kedvéért, és robbantunk az edzőterem felé, ahol lényegében Adonis dolgozik. Azonban mielőtt bementünk volna a terembe, Adonis megemlíti a terem melletti piactért is - igaz, árus már nem volt egyáltalán, tekintettel arra, hogy kezdett sötétedni, viszont megjegyezte, hogy reggelente nyüzsögni szokott a hely, és rengeteg autentikus szert lehet szerezni.

A terem előtt csatlakozik hozzánk Adonis egy másik barátja, Vennie is, aki végül Adonissal együtt, valamilyen szinten exkluzív bemutatót is tart az ázsiai harcművészet rejtelmeiről. A terembe belépve egy nagyon durván autentikus, ázsiához hű edzőterem tárul a látogató elé, és amint belépünk a terembe, érezhető, hogy megváltozik a srácok vibeja is.

((Több infót arról, hogy hogyan tudtok csatlakozni az edzéshez, illetve magához az RP-hez, a képre, vagy ide kattintva találtok. Egyébként határozottan ajánlom, hogy menjetek, nézzétek meg, próbáljátok ki, nem veszítetek semmit, és tényleg minőségi RP-ben vehettek részt.))​

Nem telik el tizenöt perc, és már mindenki mezítláb van a szőnyegen, engem is meginvitálnak. Az én kihívóm Randy lett volna, aki látva testi adottságaim, inkább megfutamodott, így kiütéssel nyertem mind a kettő kört, azonban Vennie és Adonis nem adták magukat könnyen. A körülbelül tíz perc alatt, amíg valóban harcoltak egymással, megmutatva a kickbox rejtelmeit, látható, hogy egyik fél sem adja magát könnyen, a rendhagyó meccs végeredménye döntetlen, 1-1 lett, hiszen az egyik kört Adonis, a másikat pedig Vennie nyerte meg.

Adonis a későbbiek folyamán jelzi, hogy lehetőség van egyébként edzésre járni, és szeretné is, ha edzésre járnának az emberek, szeretné eljuttatni a kickbox világát sokkal több érdeklődőnek, viszont hirdetni nem igazán tudja, nincs arra keret, így kapunk az alkalmon, és most megtesszük ingyen és bérmentve, mivel úgy gondoljuk, hogy egy fontos célt szolgál a hely.

A miniedzés után nem sokkal még beszélgetek egy keveset Adonissal és a többiekkel, hozzánk csapódik egy lány is - valószínűleg Randy barátnője (?) -, így érezve, hogy ők is mennének tovább az ügyes-bajos dolgaikkal, én is szedem a sátorfámat.

A pár óra alatt, amit a csipet csapattal eltöltöttem, rengeteg dologra volt jó - többek között arra, hogy rájöjjek, hogy nem szabad bőrszín alapján ítélkezni. Tudom, én is fekete vagyok, és én is a kisebbséghez tartozom, ettől függetlenül nyilván, én is ember vagyok, és bennem is vannak, és voltak előítéletek - velük kapcsolatban is. Azonban hatalmas nagy faszság bárkit is a bőrszíne alapján elítélni; hiába tartozunk teljesen más kultúrákhoz, mindenki, akivel találkoztam, az első pillanattól kezdve úgy viselkedett velem, mintha a negyedben laknék, és bátran merem állítani azt is, hogy ez mással sem lenne így, nem a média jelenléte miatt csinálták.

Továbbra is keressük Las Venturas embereit, akikkel ehhez hasonló riportot készíthetnénk. További információt ide kattintva lehet találni, és köszönöm a lehetőséget még egyszer Adonisnak és barátainak, társainak, hogy egy ilyen délutánban vehettem részt.

 

[Krikszti]