A nevem Santiago Pereira.
A Mexikói Acapulco városából származó 23 éves srác vagyok. Jó lelkű, humoros, ám hirtelen haragú, heves vérmésékletű egyszerű utcagyerek, akinek hamar eljár a keze, ugyanakkor nem rest bocsánatot kérni és beismerni a hiábit. Nagy szerelmem a küzdősport én is belekóstoltam az ökölvívásba de ezt egyéb okokból fel kellett hogy adjam. Gluténérzékenységgel születtem ami hálisten a sok kukoricalisztes Mexikói ételnél nem tragédia, viszont a külföldi szemét kajákkal igencsak meggyűlik a bajom és ebből adódhatnak is kínos szituációk. A családom számomra szent, bár édesapámat nem tudtam igazán megismerni, anyám szerint egy csupa szív ember aki mindent a családjáért tett. Hiszek benne, hogy egy nap, akár aggastyán korában is de átölelhetem.
Édesapám Gerardo Pereira a család bevételét kábítószer árusítással egészítette ki. Sajnos több fronton érintkezett a Mexikói bűnbandákkal és a kartelekkel is.
Édesanyám, a Guatemalából származó Brenda Del Valle a polgárháború alatt megsérült, majd emigrált Mexikóba.
A Nova Luna Discoteca nevű szórakozóhelyen ismerték meg egymást apámmal aki itt is épp "dolgozott".
Szerelmükből 2 fiú gyermek született, én és az öcsém Josua Pereira.
Közös életüket beárnyékolta édesapám hosszú kapcsolata a mexikói alvilággal, illetve édesanyám félelme a háború borzalmaitól. Sajnos én apám jellemét örököltem, így az iskolában rendszeresen keveredtem zűrös ügyekbe, a tanárokkal való feleseléstől kezdve, a verekedéseken át, minden játszott.
Nevelésből nem sok jutott ki nekem, ugyanis apámat tini koromban lecsukták, anyám pedig reggeltől estig dolgozott, mivel a háborús sérülése miatt csak ócska helyekre vették fel pitiáner összegekért.
A saját kezembe kellett vennem a család irányítását már fiatalon és mivel az iskolapadból nem lesz kenyér az asztalon, kénytelen voltam a bűn útjára és ezzel apám hagyatékának nyomdokaiba lépni.
See Cityben keresem a helyemet, gondoskodva Josuáról és édesanyámról bármi áron.
A Mexikói Acapulco városából származó 23 éves srác vagyok. Jó lelkű, humoros, ám hirtelen haragú, heves vérmésékletű egyszerű utcagyerek, akinek hamar eljár a keze, ugyanakkor nem rest bocsánatot kérni és beismerni a hiábit. Nagy szerelmem a küzdősport én is belekóstoltam az ökölvívásba de ezt egyéb okokból fel kellett hogy adjam. Gluténérzékenységgel születtem ami hálisten a sok kukoricalisztes Mexikói ételnél nem tragédia, viszont a külföldi szemét kajákkal igencsak meggyűlik a bajom és ebből adódhatnak is kínos szituációk. A családom számomra szent, bár édesapámat nem tudtam igazán megismerni, anyám szerint egy csupa szív ember aki mindent a családjáért tett. Hiszek benne, hogy egy nap, akár aggastyán korában is de átölelhetem.
Édesapám Gerardo Pereira a család bevételét kábítószer árusítással egészítette ki. Sajnos több fronton érintkezett a Mexikói bűnbandákkal és a kartelekkel is.
Édesanyám, a Guatemalából származó Brenda Del Valle a polgárháború alatt megsérült, majd emigrált Mexikóba.
A Nova Luna Discoteca nevű szórakozóhelyen ismerték meg egymást apámmal aki itt is épp "dolgozott".
Szerelmükből 2 fiú gyermek született, én és az öcsém Josua Pereira.
Közös életüket beárnyékolta édesapám hosszú kapcsolata a mexikói alvilággal, illetve édesanyám félelme a háború borzalmaitól. Sajnos én apám jellemét örököltem, így az iskolában rendszeresen keveredtem zűrös ügyekbe, a tanárokkal való feleseléstől kezdve, a verekedéseken át, minden játszott.
Nevelésből nem sok jutott ki nekem, ugyanis apámat tini koromban lecsukták, anyám pedig reggeltől estig dolgozott, mivel a háborús sérülése miatt csak ócska helyekre vették fel pitiáner összegekért.
A saját kezembe kellett vennem a család irányítását már fiatalon és mivel az iskolapadból nem lesz kenyér az asztalon, kénytelen voltam a bűn útjára és ezzel apám hagyatékának nyomdokaiba lépni.
See Cityben keresem a helyemet, gondoskodva Josuáról és édesanyámról bármi áron.
