Hol fajult el?
Luz egy teljesen átlagos Mexikói család leszármazottja, 1987. márciusában született. Édesanyja /Patricia/ egy átlagos kórházi dolgozó volt, ápolónőnek szakosodott, miközben édesapja /Ismael/ megszállottja volt a háborús dolgoknak, tárgyaknak, relikviáknak, ebből kifolyólag vezetett egy világháborús relikvia boltot, ahol különféle hatástalanított, nem éles tárgyakat árult. Egészen sok relikviát gyűjtött otthonukba is, azon belül is az erre külön kialakított részen, ahova senki más, csak ő tudott bejutni, hisz csak ő rendelkezett hozzá kulccsal. Ez a hely volt Luz kedvence az egész házban, hisz apja néhányszor körbemutatta számára a külön részt, néha mesélt egy-két történetet neki tárgyakról, persze mindig ámulva es bámulva hallgatta az apja hibáiból a nem túl érdekes történeteket, Luz elmondása szerint sosem volt egy jó történetmesélő, de ő beérte ezekkel is, szeretett az apjával a témáról beszélni, gyakorlatilag az egyetlen ember volt, akivel tudott róla beszélni. Nem meglepő, mindig próbált besunnyogni, persze sikertelenül, ezért általában nem kapott semmit, hisz jó körülmények között nevelkedett, sosem volt problémája a szüleivel, ámbar a szüleinek annál több volt személyével a későbbiek folyamán. Nem volt egy túl produktív kölyök egész gyerekkora során, tiniként is inkább a házban dédelgett, nem csinált semmi hasznosat az életével, szülei is úgy gondolták, hogy nem lesz belőle semmi, egyáltalán nem hittek benne az elejétől fogva, de ők elfogadták, reménykedtek benne, hogy egyszer összeszedi magát. Kulcsfiguránkat mindig is érdekelte a kémia, szabad idejében mindig erről a témáról olvasott különféle könyveket, iskolában specifikusan ezt az órat élvezte mindig a legjobban, óráin már-már ijesztően aktívan vett reszt, nem hiába, hisz nagyon érdekelte őt a robbanószerek működése, kialakítása. Nem volt ritka hogy apja véletlenül nyitva hagyta a relikviás szobának az ajtaját, viszont Luz úgy gondolta, hogy nagyon ki fog kapni ha engedély nélkül bemegy, ezért nem is próbálkozott, viszont gondolkodott rajta. Egy nap édesapja szintén nyitva hagyta a külön elzárt ereklyés szobáját, Luz megragadta az alkalmat, besunnyogott észrevétlenül, úgy gondolta nem lesz belőle túl nagy problémája. Végig bámulta az egész sornyi ereklyéket, amikhez azért fűződtek is emlékek, édesapjából kifolyólag. Többféle fegyvert ki is próbált, kíváncsi volt mégis milyen magához fogni őket és kézben tartani ezeket a dolgokat, mondhatni odaképzelte magát a katonák helyébe. Nem gondolkodott sokat, egy gránátot elcsent az egyik polcról, másnap úgy gondolta, hogy ez egy tökéletes alkalom hírnevet szerezni az iskolában, ugyanis sosem volt az a tipikus felkapott gyerek, mindig a saját kis sarkában elvolt magában. Úgy gondolta, ha körbemutatja mégis mit csent el otthonukból, esetlegesen barátokra is szert tehet akikkel beszélhet hasonló témákról. Végül a szülők aggodalmai be is bizonyosodtak, közepiskolából kirúgásra került, nem tudta elvégezni az iskolát, hisz egy hatástalanított tréning gránátot vitt be a tanintézménybe, ami noha nem volt robbanásveszélyes, nagyon sok embert megijesztett, illetőleg a tanárok nem tudták, hogy mégis mit tervez vele. Az ő elméjükben Luz egy teljesen robbanásveszélyes gránátot vitt be. Az incidens óta Luz a szüleivel él, jelenleg 37 éves, munkakereső, nem rendelkezik semmiféle papírral, diplomával, még egy érettségivel sem.
