Linda hétköznapjai

[Icco]

---

---

Felhívás: Linda teljes élettörténetét itt tudod elolvasni.​

---

2024. 07. 12. - Újrakezdés vidéken!

Elég zaklatottan aludtam az éjszaka. Már napok óta keresgéltem vidéki ház után, ahol valóra tudom váltani az életmódváltás következő fázisát, de senkitől nem kaptam még csak ajánlatot sem. Azt hittem lemondhatok a házról, és kénytelen leszek a bérelt garázsban meghúzni magam, abból kihozni amit ki lehet.

Délutáni sziesztámat az értesítőm hangja szakította meg. Felkaptam a fejem, hátha valami ajánlat. Igazam lett. Egy email fogadott a SeeMail fiókomban: "Szia, nekem van egy 40 m2-es lakókocsim Red Countyban, nem messze az UrmaTrans teleptől. Ha érdekel a dolog írj."
Felcsillantak a szemeim; végre valami - gondoltam. Bicóra pattantam és elindultam a megadott címre. Egy lakókocsipark fogadott, aminek közvetlen a bejárata mellett állt a szóban forgó ingatlan. Takaros fa veranda, modern műanyag ablak, új szúnyoghálós ajtó.
A tulaj írt, hogy késni fog, nézzek be nyugodtan ha úgy gondolom, előzőleg már kinyitotta az ajtót. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és bementem. Egy igényesen berendezett beltér fogadott, ahol a hely szűke ellenére próbálták valamennyire elszeparálni a helyiségeket. Pici egyszerű otthon. Pont mint amire vágytam. Bánatomra az ingatlan fürdőszobával nem rendelkezik. Sebaj - gondoltam -, ez így még jobb. Később a tulaj felvilágosított, hogy a telep közepén található két, koedukált tusoló és WC is. A mellékhelyiség amolyan latrinaszerű. Hiába, vidék az vidék.

A tulajdonos 10 perccel később befutott. Pár szokásos kérdés után a tárgyra tértünk, és nyélbe ütöttük az üzletet. Izgatottan írtam alá az adásvételt és vettem át a kulcsokat. Újabb életcélt pipálhatok a naplómban.

((*kiveszi a naplóját a fiókból, fellapozza.))
((*előkapja a tollát, majd beleír a naplóba.))
(( Életcél: Vidéki ház vásárlása ))

Ugyan a költöztető brigád okozott némi fejfájást, de végül is sikerült áthozni a bérelt garázsból a bútoraimat. Sikeres napot zárhattam. Napom zárásaként fél órát még futottam a futópadomon és kicsit meditáltam.
Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.07.13. - Egy kis Alhambra

Reggel dobta fel a SeeBook az esti Alhambra party hirdetését. Először úgy gondoltam, hogy kihagyom, inkább alszom. Később meggondoltam magam, mert már rám fér egy kis kikapcsolódás és eszembe jutottak a korábbi események, amiket a Club szervezett. A buli meglepetésemre ingyenes volt, de becsületkasszába adtam be egy kisebb összeget, mivel a korábbi rendezvényeken is jól éreztem magam.

A buli és a zenei kínálat is nagyon jó volt, a hangulatról nem is beszélve. Jól esett kicsit kiesni a hétköznapokból és szóba elegyedni idegenekkel. Mivel egyedül mentem, ezért vigyáztam magamra (mégis ki tudja mi történhet egy fiatal nővel), a végére Mathias is befutott, aki hazavitt.
Pacsi a szervezőknek ha olvassák ezen írásomat, nagyon jól összehozták az eseményt.

 

[Icco]

2024.07.15. - Konyhatündér Linda

Ferucco könyve szerint a megfelelő létállapot eléréséhez elengedhetetlen a barátokra és a családra való odafigyelés, törődés, a harmonikus kapcsolat kialakítása. Mivel régóta hallgatom a fiúktól, hogy a sok munka miatt csak gyorskajákon élnek, ezért úgy gondoltam, összedobok nekik valami finomat.
Bicajra pattantam, betekertem a környék egyik legjobb henteséhez, Elliott Cheffreyhez Montgomerrybe. A választék legszebb karaját kaptam. Ezután Tündinél megvettem az egyéb hozzávalókat, rizst, fűszereket stb. Magamnak is vettem, mert üres nagyon a hűtő.
A két nagy vászontáskát (az életmódváltás óta kerülöm a nejlonzacskók használatát) a kormány két oldalára raktam, és visszatekertem a kuckómhoz. Spotifyról beraktam a kedvenc lejátszási listámat, majd előkerestem anyu kedvenc szakácskönyvét.

((* Kiveszi a szakácskönyvet a szekrényből.))
((* Könyvet a pultra helyezi és kinyitja a tartalomjegyzéknél.))
((* Kikeresi a "rántott karaj"-t.))
((* Rántott karaj: 45. oldal.))
(( * Odalapoz és elkezdi olvasni a receptet.))
((* A tökéletes karaj receptje: 4 szelet sertéskaraj szelve, 200g liszt, 200g zsemlemorzsa, 3db tojás, 1 dl olaj, só-bors))

A szakácskönyv szerint elkezdtem kiklopfolni a húst. Nem sűrűn csináltam még ilyent, most sem sikerült úgy, hogy ne legyen a fél konyha húscafattal teli.
((* A felvert tojást egy kisebb edénybe rakja.))
((* Egy másik edénybe lisztet tesz, egy harmadikba zsemlemorzsát.))
((* Megfog a villával egy szelet húst, belemártja a tojásba, a lisztbe majd a zsemlemorzsába.))
((* Elővesz egy fatálat, a húst rárakja.))

Miután az összes húst bepaníroztam, elővettem egy lábast, kicsi olaj és mehetett a tűzre. Miután felhevült kisütöttem a húsokat.
((* Leszakít egy pár papírtörlőt, lerakja a pultra.))
((* A séfcsipesszel kiemel egy húst, a törlőre rakja.))

Mialatt kihűltek összedobtam egy nagy adag rizst köretként. Amint kicsit kihűltek, a kis ételhordomba raktam és eltekertem vele a srácokhoz és becsempésztem a hűtőjükbe.
Késő délután nagy lelkesen hívtak fel és kérdezték, én főztem-e nekik. Csak mosolyogtam, nem árultam el magam. ​

---

Vizit a pszichológusnál

Délután a pszichológusomhoz, Dr. Casshoz mentem a Központi Kórházba. Jó hangulatban telt a beszélgetés vele, elmondtam, hogy életmódot váltottam, jobban odafigyelek magamra, az étkezésemre. Nagyon örült, hogy sikerült a vidéki házat megszereznem. Elmondta, hogy a Rorschach és a Szondi-teszt eredménye bíztató, konzultált kollégákkal is ezügyben, az elmondottak alapján látja bennem a javulást. Azonban szerinte még nem vagyok gyógyult, csak haladok. Még sok gátlást érez bennem, amelytől meg kell szabadulnom. Ebben mondjuk igaza van.
Javasolta, hogy idézzem fel magamnak a korábbi élményeimet, gyerekkortól kezdve, és próbáljam meg azokat megoldani, de legalább is lezárni. Halkan, szinte suttogva elmondta, hogyha erre magamtól nem vagyok képes, ő egyéb "természetes módokat" javasol ezen élmények felszínre kerüléséhez.

Kicsit meglepődtem, hogy a dokim ilyent javasol, de biztosított róla, hogy annak ellenére, hogy ez nincs benne a hivatalos szakkönyvekben, ő sok paciensének ajánlotta, akiknél beváltak ezek az alternatív eljárások. Viszont konkrét dolgot nem mondott, mit ért "természetes gyógymód" alatt.

Egész hazaúton ezen agyaltam, de nem tudtam rájönni.
Hazaérve egy levél fogadott a postaládában, amit apum írt és tudatta, elköltöznek Oklahomából és Angel Pine-ba költöznek egy csendes utcába. Nagyon boldog voltam, hogy végre a szüleim közelebb lesznek hozzám és sokkal többet látom őket, mint eddig. Hiába a Messenger vagy a Skype, a személyes kapcsolatot akkor sem übereli semmi.
Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.07.17. - A ház, egy elszólás és a fű

Szüleim rám hagyták a ház keresését, mivel szerintük én jobban ismerem a környéket, lévén, hogy több ideje lakok itt. Eszeveszett keresés vette kezdetét a különféle ingatlanos oldalak közt, mire azonnali költözéssel sikerült egy Lincoln streeti ingatlant megcsípni Angel Pineban. Ma írtuk meg az adásvételt. Takaros kis ház, remek előkerttel és egy kisebb garázzsal.

Az eladónak nagyon szimpatikus lehettem, mert végig nagyon mosolygott és készséges volt velem. (vagy csak azt hitte összejöhet velem valami, nem tudom). Szüleim korábban már átutalták a rendelkezésre álló összeget, de kérték, hogy az én nevemre legyen az ingatlan, mert így egyszerűbb adózásilag. Megértem, én is utálok minden sz*r után adózni.

Délelőtt Alfredo bácsi hívott fel, a hogylétem felől érdeklődve. Semmi különös nem volt a beszélgetésben, amíg az apámra nem terelődött a szó. Épp újságoltam neki, hogy ők is a környékre költöznek, amikor is Alfredo egy érdekes mondatot mondott: "Igen, tudom, meg is értem, egy rákos embernek kell a környezetváltozás".
A teljes döbbenet lett rajtam urrá. Ezt valószínű Alfredo is észlelte, mert elkezdett hebegni, és csodálkozott, hogy én nem tudtam róla. Hamar leraktam a telefont és felhívtam anyumat. Ekkor már a sírás kerülgetett. Anyum hallotta rajtam, hogy eléggé felkavart a dolog, nyugtatni próbált, hogy az orvos szerint nem súlyos és nem lesz gond, csak kell a klímaváltozás. Nem tudtam elhinni. Pár kör után sikerült kihúznom belőle, hogy apám tüdőrákos. Túléli esélye minimális.
Leraktam a telefont, bezuhantam az ágyba és zokogtam. Képtelen voltam elfogadni, hogy az apám szó szerint haldoklik. Kavarogtak bennem a gondolatok és az érzések, harag keveredett elkeseredettséggel és tehetetlenséggel. Nem értettem, miért nem szóltak nekem erről.
Ebben a hisztériás állapotomban futott be Doni és Mia. Kisírt vörös szemekkel nyitottam ajtót nekik, és elmondtam mi történt. Mindketten átöleltek, Mia mondta, hogy estig itt marad velem. El nem tudom mondani mennyit jelentett, hogy pont betoppantak és Mia maradása, hogy nem voltam egyedül.

Miután kicsit lenyugodtam, elmondtam nekik az orvos tanácsait. Szerintük a cannabisra gondolhatott az orvos. Doni elmondta, hogy ő is rendszeresen fogyaszt a pánikbetegsége miatt. Megígérte, hogy hoz anyagot és vízipipát is. Ráhagytam a dolgot, őszintén szólva, minden gondom is nagyobb volt annál, minthogy a fűvel foglalkozzak.
Doni tényleg beállított pár órával később egy vízipipával és egy adag füvel. Megmutatta, hogyan kell beletölteni az anyagot, és hogy hogyan használjam.
Mondta, hogy meditálás és jóga után használjam, amikor nyugodt a lelkiállapotom, mert felkavaró lehet.

Folytatása következik.​

 

[Icco]

2024.07.20.

Nem sokat aludtam az éjjel, így kora hajnalban úgy határoztam, kimegyek meditálni és tornázni Robadába. Eléggé új volt ez nekem, eddig hajnalban nem voltam még ott, de szerencsére semmilyen bántódásom nem esett. A friss levegő meghozta az étvágyam és az álmosságom is, az edzés után bevettem a fierrói közértet és az ágyikóm.
Pár órát tudtam csak aludni. Ébredés után elindultam pecázni, ahol is egy fiatal csaj, Emilia szólított meg. Kiderült, hogy olasz származású (hihetetlen számomra, hogy mennyi olasz van a városban), valamint, hogy taxisofőr az SCKK-nál. Mivel rohant így sok időt nem tudtunk társalogni, csupán számot cseréltünk és megegyeztünk egy közös kávézásban.
​

---

A napom többi része eléggé unalmasan telt. Késő délután a csillagvizsgálónál lévő helyemhez tartottam esti relax és kicsi jóga végett, amikor is az autósiskolánál megszólított egy fekete srác. Tök cukin megkérdezte, hol vettem a bicajom. Beszélgetésbe elegyedtünk, megtudtam, hogy új a városban, most érkezett Louisiana-ból és munkát keres. A szüleimtől azt tanultam, hogy ahol tudok segítsek másokon, legyek önzetlen. Ebben a szellemben már több embernek is segítettem az újrakezdését aki a városba érkezett. Aranyom nagyon meglepődött, amikor megkapta a 100 ezret. De nekem elég, hogy egy újabb embernek az életét segíthettem a városban.
Minden negatív ellenére, ami mostanában történt velem, igyekszem pozitívan látni a világot. Még ha néha nehéz is. ​

---

Végül a napomat a kedvenc helyemen zártam fél-egyórás jógával és meditációval.
Egyre jobban azt érzem amióta elkezdtem az életmódváltást, hogy a hangulatom is kiegyensúlyozottabb. Korábban sokszor hirtelen haragra tudtam gerjedni, ez szinte teljesen megszűnt, plusz egyfajta lelki elégedettség is kialakult az utóbbi pár hétben. Igaza volt Ferucconak, a természettel való együttélés tényleg a lelki túlélés egyik legjobb záloga. Az utóbbi napokban Chihiro Tatsumoto könyvét kezdtem el olvasni lefekvés előtt. Nagyon tetszik a személyes hangvétel, amely sokkal átélhetővé teszi a leírtakat. Nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek!

Folytatása következik..

 

[Icco]

2024.07.21.

Délelőttöm a szokásos mederben telt. Felkelés, meditáció, olvasás, bevásárlás, emailekre válaszolás. Anyum telefonált, hogy apummal gondok vannak, bevitték a San Fierrói Központi Kórházba. Buszra szálltam (a bicajomnak leengedett a kereke, kocsit meg nem akartam elővenni) és meglátogattam. Szerencsére csak a meleg ártott meg neki, a doki szerint pár nap és hazaengedik. Bár a közérzete nem jó, és a kemoterápiát sem viseli túl jól, de bizakodnak. Én is. Anyu is.
Apum munkaadója, egyben a család egyik barátja, Salvatore Fontana ott segít ahol tud anyumnak. Apum biztosítva van, így az ellátás miatt sem kell aggódniuk nekik és nekem sem.

Salvatore régi motoros, 18 évesen kelt át a Nagy Vízen és szállt partra New Yorkban 1979 februárjában. A Firenze melletti Maranelloban született átlagos középosztálybéli családban. Apja borász, anyja könyvelő. Ő a Milánói Egyetemen végzett jogot és közgazdaságtant. Fő szakterülete a vállalkozásjog. Csupán pár évre tervezett a Nagy Almában, amiből tartós maradás lett. Megszerette a new yorki olasz közösséget, akik befogadták és mai napig közösen ünneplik meg a két legnagyobb olasz ünnepet, a Feste della Liberazione-t (1945-ös harcok végének ünnepe), valamint a Feste della Repubblica-t (1946-ban ezen a napon alakult meg az Olasz Köztársaság, valamint Garibaldi halálának évfordulója). Jelenleg NYC Little Italy negyedében üzemeltet egy éttermet, valamint San Fierróban egy ingatlanirodát.​

---

Délután Emiliával csevegtem a SeeApp-on. Meghívtam egy kávéra, amit elfogadott. 16 óra tájban találkoztunk a Pláza központjában. Előző napi szőke haját befestette, állítása szerint az én inspirálásomra. Beültünk a kávézóba; a

pultos, Chandler szokás szerint nagyon kedves volt velünk. Nekem már integetett is, ami meglepő őt ismerve, de ennek lehet az az oka, hogy gyakran járok oda, mert a város legjobb kávéját csinálja.
Rendeltünk, leültünk, beszélgettünk. Megtudtam, hogy Nápoly melletti kis faluban nőtt fel, hogy a családjával elég felemás a viszonya, és hogy imád vezetni, valamint, hogy egy autófényezőt üzemeltet
Aztán természetesen - ahogy ez nők körében szokás -, a pasikra terelődött a szó. Én előadtam a magam világképét, amely sajnos elég negatív a férfiakról. Ebben közrejátszik a sok tapasztalat, valamint az, hogy majdnem minden férfinak egy nőről csak a dugás jut eszébe. Neki ennél azért kedvesebb véleménye van.
Később a biciklikről, illetve a városi létről diskuráltunk. Felsoroltuk a személyes tapasztalatainkat a közlekedési morálról, megvitattuk a város közbiztonságát és köztisztaságát és még pár szó esett az időjárásról és egymás hobbijáról is.

​

Megegyeztünk, hogy további programokat szervezünk közösen, és tovább építsük a barátságunkat. Örülök, hogy egy új ismerőst szereztem, ráadásul teljesen véletlenül.

Emilia jó olasztudása lehetővé teszi nekünk, hogy anélkül tudjunk beszélgetni, hogy azt más esetleg értse. Kivéve ha olasszal találkozunk, nem is kevés van belőle a városban. San Fierró nagy része - szerény tapasztalatom szerint főleg a Downtown környéke és Garcia - lassan egyfajta olasz-japán kolónia telepe.
Ennek oka, hogy a kormányzat ismét letelepedési engedélyeket és programot szervezett az ázsiai és olasz bevándorlók számára.

​

---

Este pedig részt vettem a második Sea Monsters Fishing Club által szervezett horgászversenyen. A múltkori esetből tanulva, most már csalival és úszóval felszerelkezve érkeztem. Érkezésemkor már a helyszínen volt a főszervező, Ipo Kahue és Miller Enzo bácsi is, a mozgó lángosozójával. A város legjobb lángosa, érdemes megkóstolni ha valaki összefut vele.
A verseny három szakaszból állt, mindegyik szakasz 1 óra volt, köztük 15-20 perces szünetekkel. 18 órától egészen 22 óráig.
Részvevőket tekintve nem voltunk sokan, csupán 4-5 ember jött el. Viszont a hangulat így is jó volt, családias.
Az első és második körben nagyon jó volt a kapás, feszült a damil, jöttek a halak. Meg is sikerült nyernem mindkét fordulót, így 500-500 ezer ütötte a bukszám.

A harmadik fordulóban már 2 millió volt a tét, szóval itt már nem babra ment a dolog. A harmadik előtti szünetben útba ejtettem Haller Babót is, jó kedve volt, reális árakat ajánlott a halakért.

A harmadik kör viszont nem úgy alakult ahogy terveztem. Egyrészt nem jött a kapás, másrészt a cápák is rendszeresen elszakították a damilom, vagy csak leharapták a csalim.
Így végül csak második lettem, de nem bántam, mert jó volt a hangulat és a két eseménynél résztvevőkből kezd összeállni egy baráti kör.


Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.07.23.

Reggel 9-kor a futár keltet. Végre megjött a mobilklímám SeeMAG-ról. Nagyon kis fain ez a lakókocsi, de nem a nyári melegre tervezték. Most legalább pár fokkal hűvösebb lesz és talán végre rendesen tudok aludni.
Napom nagy része a szokásos dolgokkal telt, nem történt kivételesen semmi érdemleges.

Már napokkal ezelőtt láttam SeeBook-on, hogy kedd estére Bandana bulit szerveznek az Alhambrába. Őszinte leszek, először fogalmam sem volt, mi az a bandana. Néhány keresés után kidobta a net, hogy valami kendőféleség, amit a fejre szoktak tenni.
Mondom hurrá, megúszom olcsón az egészet. Elővettem a lomizós fiókból egy szinte soha nem használt kendőt, aztán a SeeTube-os tutorial szerint megcsináltam bandana kinézetűre. Láttam Binco oldalán, hogy elvileg rendelni is lehet, de nem akartam most erre pénzt költeni. (Amióta elkezdtem az új életmódot, azóta alig költök valamire a kaján kívül, nagyon spórolóssá váltam).

Kezdés előtt kb. másfél órával betekertem a városba, ami a délutáni forgalomban nem volt annyira egyszerű, mint aminek hangzik. Néhány ember továbbra is azt hiszi, hogy a SeeRingen van, legalább 4-en akartak leszorítani az útról csak mert nem férnek el az úttesten (jelzem az úttest jobb szélén haladtam a KRESZ szerint). Szó ami szó, végül elértem a SeeBurgert.
A jó öreg Jason most is ugyanolyan vidám mosollyal állt a pult mögött, mint amikor először betértem ide 2013-ban. Kicsit csevegtünk erről-arról; elmondta, hogy nem megy túl jól már a bolt, alig van vevő, lassan kénytelen bezárni. Igyekeztem nyugtatgatni, hogy majd ősszel lesz pörgés, ha visszajönnek az az iskolások, egyetemisták. Mosolygott.

A szokásos hambimat kértem kólával. Mivel úgy számoltam, hogy a buliban fogok valamennyi alkoholt fogyasztani, ezért bevetettem egy általános stratégiát a berúgás megakadályozására, mégpedig az evést. Ugyanis, ha beeszel ivás előtt, akkor kevésbé fog ártani az alkohol.
Már a szendvics végén jártam, amikor Emi hívott. Kérdezte, hogy megyek-e a buliba. Örültem, hogy nem leszek egyedül.
A kajálás végeztével felkötöttem a bandanámat és elindultam a klubhoz.
Emi a déli kútnál várt. Megöleltük egymást, aztán elindultunk a bejárathoz.




A buli kicsit nehezen akart beindulni, de ahogy nőtt a tömeg, úgy jött meg az igazi alhambrai hangulat. Emivel kezdésnek egy koktélt ittunk, ami erősen befolyásolta a hangulatunkat. Neki pár férfi megjegyzése után elege lett és lelépett.
Így maradtam egyedül, ami a kedvemet egyáltalán nem szegte. Pár férfival nekem is voltak nézeteltéréseim, de aki buliba jön nőként, az készüljön fel ilyenekre. Mivel már nem az első ilyen buli, amin részt veszek, felkészült voltam a hasonló szituációkra. Alapból is nehéz természetem van, eléggé öntörvényű vagyok. Alkohollal vegyítve még nehezebb vagyok, mint szoktam. Szóval egy szó mint száz, ezen a bulin sem találtam meg álmaim pasiját, igaz, nem is kerestem.

Megtaláltam viszont a város egyetlen (legalább is általam ismert) jógaoktatóját, Chihiro Tatsumotot, akivel volt szerencsém pár szót váltani. Kicsit meglepett, hogy élőben is ugyanolyan, mint ahogy a könyvében leírja, mert általában az írásokban szeretik sokkal egyedibbnek és különlegesebbnek feltűntetni magukat az emberek, mint amilyenek valójában. Hát Chihiro nem ilyen volt. Nagyon közvetlen volt, aminek nagyon örültem. Tényleg egy átlagos lány, mint ahogy a könyvében írta, de a jó értelemben.
Korábban gondolkodtam rajta, hogy elmegyek hozzá jógaórára, de féltem az ismeretlentől, nem akartam csalódni. Viszont az este után átértékeltem a döntésem, és a közeljövőben biztos részt veszek valamelyik óráján. Már csak azért is, mert szeretnék jól megtanulni jógázni, elég bénán tudok sajnos.




A buli vége felé bevetettem magam a táncparkettre. Noha tánctudásom messze nem a legjobb (sőt, inkább béna vagy ügyetlen), ennek ellenére próbáltam a ritmusra táncolni. Aztán feladtam és inkább élveztem a bulit.
Pacsi a szervező teamnek, ismét egy remek bulit raktatok össze! Eddig pacek volt minden rendezvény, amin voltam nálatok, remélem a jövőben is hasonlóan magas színvonalú rendezvények lesznek, mint az eddigiek.
Ne adjátok fel, jól csináljátok!
​

​

Folytatása következik...

 

[Icco]

2024.07.24.

A szerdai nap folyamán kilátogattam a régóta hirdetett un. börzére. Noha sokat nem vártam az eseménytől, pláne azt nem, hogy az egyik fontos problémámra megoldást találok, nagyon hasznosnak bizonyult az esemény.

Negyed 8 körül érkeztem a helyszínre, ahol már javában zajlott a készülődés. Rendőrkocsik, különféle büfékocsik mindenfelé. Meglepődve tapasztaltam, hogy kezdéskor már velem együtt legalább 15-20-an várakoztunk a kapu előtt. Aztán 19:30-kor megkezdődött a börze.

Nagyon éhes voltam, így első utam egy burgeres fordhoz vezetett. A tulajdonos nagyon kedves volt, készségesen válaszolt a kicsit butácska kérdéseimre is (üdítőt kértem, noha nem árult).
A marhahúsos burgerje kimondottan finom volt, pedig maga az autó nem volt túl bizalomgerjesztő, emiatt kicsit féltem is, nehogy elkapjak valamiféle gyomorrontás.
Jelentem semmi problémám nincs, szóval a félelmem így utólag alaptalannak bizonyult.​

---

A burger elfogyasztása közben megszemléltem a Rendőrség kihozott állományi járműcsodáit. Igazán kitettek magukért a kékek, nagyon változatos járműparkot hoztak a rendezvényre. Volt helikopter, valamint a hétköznapokból már közismert járművek (rendőrmotor, audi rendőrautó), illetve az általam leginkább "mini tankként" leírható járművük. Kimondottan ízléses volt a különféle járművek elhelyezése, látszik az átgondoltság az egészen, nem csak random parkolgattak ide-oda. Biztonságra szintén a rendőrség felügyelt a helyszínen, civilben és egyenruhában egyaránt.
Köszönet a munkáért, szerencsére tudtommal a rendezvényen nem történt semmilyen rendbontás.​

---

A rendőrök után a paintjobos vállalkozások felé vettem az irányt. Igényesen kidolgozott autókkal jöttek el a cégek, néhány megoldásuk nagyon tetszett. Különösen a Suprára alkalmazott festés tetszett nagyon. Sajnos egyik paintjobos tulajdonos sem volt jelen ottjártamkor az autóknál, így csupán csak a saját szemmel vizsgálódhattam.
Az illesztéseknél alkalmazott egyedi megoldások nagyon előre mutatók voltak. Másoknál tapasztaltam, hogy képtelenek az illesztéseket rendesen megcsinálni, ezért a végeredmény hagy kivetni valót maga után. Itt viszont semmi ilyent nem láttam, az illesztéseknél nagyon részletes kidolgozást fedeztem fel. Nem tudom, hogy ki volt a kiállító cég, mindenesetre elismerésem a magas szakmai tudásukhoz. ​

---

A paintjobos munkák után az OMSZ következett nálam. Nagy élmény volt, hogy bekukkanthattam egy mentőautóba, szerencsére mióta hazaköltöztem Róma után nem volt

szerencsém mentőben utazni. Meglepett az a hihetetlen felszereltség, amivel egy ROKO rendelkzeik. Defibrillátorok, különféle vérnyomás és egyéb mérőműszerek, gyógyszerek és segédeszközök sora. A hordágy valószínű új lehetett, ugyanis még nagyon kemény volt.
Az OKF is tiszteletét tette az eseményen, széles járműparkjukkal ők is hozzájárultak a színvonalhoz. Nagy élmény volt, mint laikus polgár, hogy felnyitott állapotában láthattam egy tűzoltóautót, noha a Szent Flórián napi rendezvényükön már volt szerencsém látni, de megunhatatlan.
A sárga tűzoltóautó pedig - ha jól olvastam -, akkor az Önkéntes Tűzoltó Egyesület járműve. Ők valamiféle tartalékos egység lehetnek szerintem, de pontos információim nincsenek. ​

---

Nagyon megörültem, mikor egy rövid mosdószünet után megláttam az MVM autóját megérkezni. Hamar oda is léptem a kedves úr elé, akit kicsit letámadva elkezdtem elsorolni a problémámat. A gondom az volt, hogy amióta megvettem a lakókocsimat Fallen Tree-ben, azóta gázpalackról üzemeltetem a gáztűzhelyem. Viszont a gázpalack ára időközben az egekbe szökött, már 1000$-nál tart darabja a közeli benzinkúton.
Ez nagy kiadás, tekintve, hogy gyakran főzőcskézek, ami miatt hetente kell új palack. Pár napja fűnyírás közben észrevettem, hogy a bejárat mellett áll egy gázcsonk, tehát van gázellátás a telep mellett. Emiatt már kerestem az MVM-et, hogy mennyi lenne a gáz behozatala a lakókocsiba, ám nem sok elérhetőséget találtam.
Az úr türelmesen végig hallgatta kicsit indulatos kitörésemet, és tájékoztatott, hogy a gáz bevihető a kocsiba, ám ehhez helyszíni felmérés kell. Gondoltam, hogy ezt nem úszom meg, tehát megint zsebbe nyúlós történet lesz. Viszont végre lesz vezetékes gáz és nem kell a palackkal foglalkoznom. Elérhetőséggel is tudott szolgálni, így már legalább kontaktom van a céghez.​

---

Miután elrendeztem a gázos dolgokat, Miller bácsi lángosozója felé vettem utamat. Az öreg most is jó formában volt, a lángosa pedig még mindig a legfinomabb a városban.
Ajánlom továbbra is a megkóstolását mindenkinek.
Rövid csevegés után még beugrottam egy hotdogért és egy csapolt sörtért Swanhez, az Alhambra közismert bartenderéhez. Kiderült, hogy a kajákat is ugyanolyan jól készíti, mint az italokat. Nagyon ügyes a szakmában, remélem hosszú ideig élvezhetem a finom italait (és most már ételeit is) a bulik vagy a rendezvények alkalmával.​

---

A rendezvényről: Szerintem egy jó kezdeményezés volt a TCM csapatától, hogy megszerveztek egy ilyen eseményt a vállalkozások számára. Azonban érezhető, hogy kevesen élnek ezzel a lehetőséggel a városban. De ez nem a szervezők hibája! Remélem, hogy rendszeres lesz még börze a későbbieknek, mert jó kezdeményezés, hogy a lakosság értesüljön a városban tevékenykedőkről, hiszen sokak hirdetése elveszik a sok autós hirdetés között és nem kapnak kellő figyelmet. Mivel jómagam is vállalkozás elindításán gondolkodok egy ideje, ezért is örültem a rendezvény létrejöttének. ​

A szervezés ismét nagyon profi volt, de nem írok már hosszú dicsérő szöveget, mert még a végén valamiféle fizetett hirdetésnek fog tűnni a blogom.
(Nem kapok és nem is kérek semmilyen juttatást a TCM-től az eseményeikről való blogolás után!)


Folytatása következik..

 

[Icco]

2024.07.26-27.

Örülök, hogy az elmúlt hetek háttérben zajló folyamatai végre véget értek, és elindíthattam az első saját vállalkozásomat, a Beauty Salont. Maga az autó beszerzése és átépítése sem volt egyszerű, de szerencsére a Quinlan tesókra mindig számíthatok, most is ők voltak a segítségemre.

A Caravelle behozatalánál jelentős segítséget kaptam Salvatore-tól és Alfredo bácsitól, akik közösen elrendezték nekem az egész jogi folyamatot.
Szerencsére a NAV-val is meglepően gyorsan haladtam, így már szombat reggel hozta a postás a kiállított vállalkozói kártyámat. Nagyon izgatott vagyok, hogy mennyire fog beválni a szalon. Megélni nem ebből fogok, de egy kis plusz jövedelem sosem árt.
Az autó külső megjelenése nagyobb fejtörést okozott, mint a teljes vállalkozáskezdési procedúra. Napokat agyaltam a dizájnon, végül a fekete-narancs szín mellett döntöttem. Doni barátja segített felrakni a matricákat, így meg is lett a mozgó szalon.

És miért mozgó? Érdeklődtem az önkormányzatnál kiadó üzlethelyek után, de falakba ütköztem. Eleve mióta megszűnt a kormány és ideiglenes hivatal van, gyakorlatilag alig lehet valamit elintézni, másrészt a kicsit sem barátságos úr elhajtott azzal, hogy épp felmérik a városban az üzleteket, majd valamikor megnyitják az igényléseket, de nem tud dátumot mondani. Fantasztikus.
Így jött a mozgó szalon ötlete. Aztán rájöttem, hogy ezzel a megoldással jobb is a helyzetem, mert sokkal több emberhez el tudok érni, mintha egy boltban kuksolnék és várnám, hogy valaki beessen.

Szóval reményeim nagyok, aztán majd elválik mi lesz.

Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.07.28-29.

28-án, vasárnap hivatalosan is elindítottam a vállalkozásomat. Legnagyobb meglepetésemre már az első nap volt 8 ügyfelem, változatos igényekkel. Megtisztelő, de megterhelő is volt egyszerre, hogy kezdésnél rögtön már ekkora pörgés volt, pár perc nyugalmat leszámítva folyamatosan csörgött a telefonom.
Nagyon köszönöm ügyfeleim bizalmát, remélem nem okoztam csalódást.
A kocsi most pár napig takarítás és víz csere alatt van, amint elérhető lesz, jelezni fogom a SeeBook hirdetési felületén!​

---

29-én (ma) elég későn ébredtem. Mivel az utóbbi napokban kevés időm volt magammal foglalkoznom, úgy határoztam, a mai napot az edzésre, kirándulásra és meditálásra szánom.
Elsőként Blueberry felé vettem az irányt, annak is a déli oldalát, a kis folyóhoz. Hihetetlen, hogy a nyüzsgő Blueberrytől alig pár percre egy ennyire szép és nyugodt hely létezik. A városkából néha beszűrődő zajon kívül itt csend és béke van. Emberek sem zavarnak itt, alig ismerik ezt a helyet.
A bemelegítő edzés után futottam pár kört a folyó partján.
Felírtam a helyszínt a kedvenc edzési helyek listámra.
​

---

Az edzés, valamint egy rövid ebédszünet végeztével a Chilliard-hegy felé vettem az irányt. Az út nem is volt veszélyes, pedig a hosszabb szakaszon tekertem fel a tetejére. Egyedülálló kilátás nyílik innen San Fierróra és a környékére.
Lefelé már nehezebb volt a történet, de szerencsére esés és zuhanás nélkül megúsztam a kirándulást. A bicikli kerekei viszont nem voltak ennyire szerencsések, nagyon megviselte őket a kavicsos, földes út. Beadtam egy gumicserére az Angel Pine-i Kerékpárszakszervízbe. Alig 1 órával később már friss, új gumikkal hoztam ki a kis barátomat. ​

---

Hazatekerés után egy SeetsApp hívás fogadott. Anyum hívott, mert apum megint rosszul lett a melegtől, ismét bent voltak a korházban. Az orvosok megteszik amit tudnak, de sajnos egyre rosszabb állapotban van! Ennyit a nyugodt napról..
Megfogtam a hifimet, kitekertem a Foster Valley körforgalomhoz, és próbáltam pár gyakorlatot végezni, ami elég felemásan sikerült. Egyszerűen túl feszült voltam, hogy odafigyeljek. A Lofi adóra tekertem, leültem, és próbáltam meditálni. Pár légzés után éreztem, hogy ez menni fog. Jó 45-50 percet meditálhattam. (Kicsit sem nézhettek hülyének, hogy ez a vörös tyúk mit üldögél ott a fűben). Egészen mélyre, majdnem alfa állapotig sikerült eljutnom most, ami rekord nálam.

Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.07.31-08.01.

31-én reggel egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy elindulok a vasárnapi futamon. Délelőtt beszereztem a gyakorláshoz egy Sanchezt, kora este pedig elgurultam a biciklimmel az Alhambrához, hogy befizessem a nevezési díjat.

*** Linda Manders előveszi jobb zsebéből a bukszáját, kiveszi a nevezési díjat.
*Linda kezében a 250.000$ ((Linda Manders))
*** Átnyújtja Aiyshának az összeget.

Az átadás után volt egy kisebb kiruccanás Blueberrybe, ahol egy hajléktalant kellett rendbe tennem a mozgó szalonban. Egyik legérdekesebb ügyfelem volt, de hogy miért, azt most nem árulhatom el. ​

---

08.01.-én leginkább a Panopticum területén voltam. Gyakoroltam a pályát, amelynek kanyarjai nagyobb kihívást jelentettek, mint elsőre gondoltam.

Pár kör után szerencsére viszonylag sikerült megtalálnom a kanyarok csúcspontjait és a megfelelő sebességet.
Még pár nap gyakorlás, aztán irány vasárnap a verseny. Meglátjuk hogyan sikerül, bár sok esélyt nem adok magamnak. Jobb utólag naívnak és kishitűnek lenni, mint előre elbízni magunkat.​

Folytatása következik..

 

[Icco]

2024.08.04.

04-én részt vettem a TCM által szervezett Cross versenyen. Bár a nagy döntőbe nem jutottam be - sajnos az elődöntőben egy elrontott kanyar miatt kiestem -, ennek ellenére nagyon jól szórakoztam, jó hangulatú esemény volt. Az esemény után beugrottam az afterre is. De beszéljenek inkább a képek:

​

---

Végezetül egy kapott kép, amelyen próbálom bevenni az első komoly kanyart. (köszi a képet @Néma )

​

---

​

Folytatása következik..

 

[Icco]

2024.08.05.

A délelőttömet Los Santosban töltöttem, azon belül Santa Maria Beach-en, a pszichológusomnál. Először a kórházban kerestem, de a nővérke felvilágosított, hogy magánpraxist nyitott, ott folytatja tovább. Rövid telefonálás után megérkeztem az új helyére.
Igazi úriemberként már az ajtóban fogadott.

Dr. Cass: Üdvözlöm kisasszony. Ne haragudjon, hogy nem informáltam az új helyről, én hibám, sajnálom.
***Linda legyint a kezével.
Linda Manders: Ugyan, nem történt semmi.
*** Dr. Cass mutatja Lindának, hogy lépjen beljebb.

Egy nagy és tágas lakásban rendezte be az irodáját. Többszemélyes kanapék, igényes asztal, egy kisebb irodai rész és egy szintén picike konyha és tusoló. A panoráma pedig gyönyörű.

*** Dr. Cass kinyitja bukóra az ablakot.
Dr. Cass: Kinyitom ha nem bánja.
Linda Manders: Nyugodtan. Víz mellett lakok úgy is, szeretem a tenger halk moraját.
*** Linda eközben körbetekint a szobán.
Linda Manders: Jó az ízlése.
*** Dr. Cass elmosolyodik.
Dr Cass: Köszönöm. De a feleségem érdeme nagyobb részt, én csak kiegészítettem ezzel-azzal.
*** Linda bólint.
Dr. Cass: Kér esetleg egy kávét vagy egy teát?
*** Linda egy pillanatra elgondolkodik, mielőtt válaszol.
Linda Manders: Egy kávé most jól esne.
*** Dr. Cass bólint, és a kávéfőzőhöz lép.

Nagyon finom volt a kávé. Leültünk átbeszélni az elmúlt heteimet. Elmeséltem neki, hogy voltam a Crossversenyen, hogy apámat ismét bevitték a kórházba, valamint, hogy nagyon jól állok az életmódváltással. Később pár szó esett a Beauty Salonról is. Örült neki, hogy magamra találtam és hogy többet mozdulok ki otthonról.

*Dr. Cass keresztbefont lábakkal ül, fejét a jobb kezével támasztja.
Dr. Cass: Nem szokott magányos lenni?
*Linda meglepődik a kérdésem, meglepődöttsége kiült arcára is.
Linda Manders: Hát, néha igen, de a hétköznapok rohanásában kevés időm van magányosnak lenni.
*Dr. Cass változatlan testtartásban mosolyogva figyeli Lindát.
Dr. Cass: Kellene magának egy háziállat. Gondolkodott már rajta?
*** Linda elgondolkodik a hallottakon.
Linda Manders: Hát... igenis meg nem is. Szeretnék egy kutyust, de nagyon drága a fajtatiszta.
*** Linda a kávéscsészéhez nyúl, beleiszik a kávéba.
Dr. Cass: Én csak ajánlani tudom. Nekem egy corgim van, Müzli. Első kutya. Kicsit féltem, amikor a feleségem, Monica hazaállított vele, aztán idővel rájöttem mennyire sokat is adott nekem. Családtaggá vált. Vegyen egy kutyát, segíteni fog!

Kicsit furcsálltam a dolgot, hogy hogyan tudna rajtam segíteni egy kutya, akivel foglalkozni kell, elvinni sétáltatni, kutyakozmetikushoz vinni stb. Viszont elültette a doki a bogarat a fülembe.
Dél körül végeztünk, ezután egy könnyed negyed óra tekerés jött. Továbbra sem tudtam kiverni a fejemből a kutyus gondolatát.

Hazaérve felkerestem a Palominoi "Segítő Mancs" Állatmenhely oldalát. Számomra is meglepő volt, mennyi kutyus és macska vár gazdira.
Aztán megláttam Kókuszt, a kis bulldogot. Nagyon aranyos volt a képeken, igazi játékos kutyus. A leírás szerint július közepén került be Tierra Robadából, a bányák körül sétálgatott és egy kedves állatbarát bevitte a telepre megnézetni a chipet. Kiderült, hogy nem volt benne. Két hetes felhívás után sem jelentkezett érte senki, így kirakták az oldalukra, hátha valakit érdekel. 11 kg-os, szuka.
Egy óra gondolkodás után felhívtam a menhelyet. Sikerült is lebeszélnem kora estére egy találkozót, amely végül jól sikerült. Kókuszt már este elhoztam a menhelyről, ahol elláttak hasznos tanácsokkal, valamint egy praktikus kutyahordozóval.
Kókusz azóta már birtokba vette a házat, jelenleg próbálom a szobatisztaságra szoktatni, közepes sikerrel. Mégis igaza volt a dokinak, tényleg jó ha nem egyedül vagyok a lakókocsiban. Kutyaház rendelése folyamatban, a szállítók péntekre ígérik.

Folytatása következik..
​

 

[Icco]

2024.08.07.

A szerdai napom eléggé sűrűre sikeredett. Délelőtt kisebb harcot kellett vívnom a futárral, mert képtelen volt megtalálni a lakókocsimat, holott világosan leírtam neki, hogy merre találja. Rövid telefonálás és egy óra késés után végre megkaptam a csomagjaimat. Így már Kókusz kutyaháza és belső fekhelye is megérkezett. Boldog ugatással hamar birtokba vette őket.

Délután jógaórára mentem Chihiro Tatsumotohoz. Izgultam az elején, mert korábban az interneten látott videókból sehogy sem tudtam összerakni a pózokat, és nem akartam egy dilettáns benyomását kelteni. De Chihiro barátságos és türelmes hozzáállása hamar feledtette kezdeti aggódásomat. Egyórás jó hangulatú edzésünk volt, ahol igen sok új pózt és eljárást tanultam meg. Egyedi és hasznos az óraja, ajánlom másoknak is, akik érdeklődnek a jóga vagy csak úgy a keleti dolgok iránt. Ráadásul az árak is pénztárcabarátok. Nagyon kezdőknek és laikusok is bátran elkezdhetik, utólag látva nem voltak nehezek a pózok, bár hajlékonyság azért nem árt.

Az óra után meghívtam vacsorázni, melyet nagy örömömre elfogadott. A SeeBurger felé vettük az irányt, Jason, a tulajdonos és eladó most is mosolygós arccal fogadott minket. Épp kifogtunk egy sor nélküli pillanatot, hamar el is tudtuk vinni a rendeléseinket.
Közel két órát beszélgettünk szerteágazó témákról, érintve egymás életét, valamint általános témákat is.
Chihiro személyében egy kedves, kicsit introvertált és félénk, de jó lelkű csajt ismerhettem meg, aki számára valóban fontos a jóga és a lelki egyensúly, mint ahogy a könyvében is leírta.

​

---

(Amennyiben felkeltette érdeklődésed a jóga, erre a linkre kattintva minden információt megtudhatsz, valamint időpontot is tudsz foglalni a foglalkozásokra, ha ki szeretnéd próbálni).​

---

Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.08.10-11.

Eléggé szétcsaptam magam tegnap, hogy finoman fejezzem ki magam. De kezdjük az elejétől:
Az egész úgy indult, hogy 1/2 8 körül elindultam az alhambrai buliba. Az elején még nem is volt semmi, egy átlagos bulinak gondoltam, ahol kicsit iszogatok, dumálok pár ismerőssel és random emberrel, pár ember ciki dumával fel akar szedni aztán görbült szájjal távozik a nemleges válaszomra.

Még bemenet előtt írt az egyik ismerősöm, Fredericko, hogy ő is jönne a partyra. Mondom hurrá, nem leszek egyedül, plusz van mellette valaki, akinek már a puszta látványa is visszatartja a kiéhezett férfitársadalmat. Idáig még semmi gond nem volt. Táncoltam kicsit, megvolt a közös fotó is.
Swan tök cuki volt, és kevert nekem kezdésnek valami alapozót, amit hamar fel is húztam, megadta az alap hangulatomat az estéhez.
Nem sokkal később befutott Fredericko, akivel igen jó hangulatba kerültem. Láttam a kezében a mojitós poharat, amit egy óvatlan pillanatban megszereztem tőle, majd körülbelül 2-3 perc alatt felhúztam.
A gondok itt kezdődtek, ugyanis a mojito és a kezdésnek felhúzott alapozó ital nem voltak épp barátok és nagyon durván fejbe vágott. Annyira még emlékszem, hogy valamiről elkezdtem mesélni a srácnak, hogy Aiysha megölel és hogy sírok, de fogalmam sincs, hogy mitől is akadtam ki ennyire, teljes filmszakadás.

*** Linda Manders megpróbál visszaemlékezni az estén történtekre, de sajnos nem sikerül neki.

Reggel 6 körül tértem magamhoz, egy sikátorban a déli határ közelében. Fogalmam sincs, hogyan jutottam oda, csak azt tudtam, hogy iszonyatosan fájt a fejem, hányingerem volt és rohadtul szédültem. Meglepetésemre a biciklim nem messze tőlem hevert, tehát valahogy elindultam haza a buliból, de már nem jutottam el a házamig, hanem a sikátorban aludtam. Mázlim volt, hogy nem volt hideg éjszaka, így komolyabb baj nélkül megúsztam a dolgot. Elnézést kérek, ha az este akaratomon kívül valakit megszóltam vagy bántottam, tényleg nagyon kész voltam.

Folytatása következik.. ​

 

[Icco]

2024.08.12.

Ma reggel egy email fogadott a fiókomban. A levél az Olasz Nagykövetségről jött (ahol továbbra is ellátok külsős feladatokat, legtöbbször home officeban, alkalmi jelleggel). A levélben arra kértek, hogy képviseljem a követséget a héten tartandó informális tárgyaláson Rómában.

Bevallom, először nagyon meglepett a levél, az meg főleg, hogy rám gondoltak, mint aki alkalmas a követség képviseletére. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért felhívtam Monetti nagykövet urat, aki megerősítette, hogy a levél tényleg a követségről érkezett és a kiválasztásom apropója a korábbi kimagasló követségi munkám, valamint az igényes megjelenésem. Utóbbit a városban is nagyon sok ember dicséri. Nekem fura ez kicsit, mert számomra magától értetődő dolog.

A napom nagy része emiatt pakolással, szállásfoglalással és repülőjáratok keresgélésével telt. Szerencsémre Los Santosból továbbra is van közvetlen járat Rómába, így a transzfer miatt nem kell aggódnom. A szállást is hamar sikerült lefoglalnom a bookingon, egy középáras apartmant találtam nem messze a Termini pályaudvartól.
Nem terveztem idén nyaralni, de ha már így alakult, a nyaralásomat is megoldom. Jó lesz pár nap Rómában ismét.
A nyaralás alatt sajnos a blogolást nem tudom végezni, emiatt kisebb szünet várható itt.​

 

[Icco]

2024.08.14. - kapcsoljuk Rómát!

Ilyen sem történt velem. Itt ülök a szállásomon, és foglalom le a repülőjegyet Los Santosba. Na nem kell megijedni, nem dobtak ki, meg semmi. Egyszerűen a miniszterelnök asszonynak az EU-csúcsra kellett fókuszálnia, így egyetlen nap alatt letudtuk az egész találkozót. Reggel 9-kor kezdtük, és 5 perc szünettel délután 4 óráig üléseztünk. Kemény menet volt, de szerencsére rendesen elláttak bennünket vízzel és a légkondira sem volt panaszom.

Első körben 5-8 perces időkeretben be kellett számolnunk a követségen végzett munkákról, kiadásokról stb. Ez hol több, hol kevesebb érdeklődést váltott ki a hallgatóságból. Ebben részben a kisebb követségek egyhangú beszámolói, másrészt az előadók sokszor kritikán aluli képességei játszottak szerepet. Mellékelt képet pár percre kaptam az elnöki fotóstól, látszik rajtunk, mennyire élvezzük a kameruni követségi küldött beszámolóját.
Ahogy észrevettem, egy idő után az unalmasabb prezentációknál mindenki a telefonját nyomkodta és hangos megkönnyebbüléssel tapsoltak a zárásnál.

Én a prezentációmban legfőképp a tavaly indult "Forza Italian" programunkról beszéltem. A program célja a See Citybe költöző olasz állampolgárok letelepedésének segítése, valamint egyszeri munkavállalási vagy munkahely teremtési támogatás kiosztása, utóbbi legfőképp éttermek számára. A lehetőségnek köszönhetően csak tavaly 900 olasz érkezett a városba, akik többsége igénybe vette követségünk ajánlatát. Később beszéltem a bérfejlesztésről, valamint távlati terveinkről, közte az újonnan felépítendő 3 szintes követségi épület terveiről, vagy a tavasszal megnyíló san fierrói kirendeltségről.

Az előadások végeztével Meloni elnök értékelte az elhangzottakat, a maga sajátos stílusában kifejezte ellenvetéseit, észrevételeit. A követségek többsége dicséretben részesült.
Ezt követte egy rövid szünet, majd a kormányzati tervek ismertetése zajlott 16:00-ig. Ezekről nem beszélhetek, államtitoknak számítanak. Ami viszont meglepett, hogy semmi konkrétum nem hangzott el, pedig az előzetes tervek szerint hallottunk volna konkrét számokat is.
Reggel értesítettek minket, hogy az anyagi részt újra kell gondolni, emiatt még nem született döntés egyik terv végrehajtásáról sem, azokról a követségek október környékén kapnak emailes értesítést.

A berekesztést követően visszatértem szállásomra, majd egy rövid tusolás után kicsit körbenéztem a városban. Továbbra is kedvencem a Victor Emanuel emlékmű, egy járókelő segített elkészíteni a fotót. Sétám után vacsora következett Lauránál, ami egy isteni ravioli volt, hozzá zöldséggel és mozzarellával.

Tehát holnap irány haza See City!

Folytatása következik..​

 

[Icco]

*Linda gépe 11 órakor landolt az LS-i reptéren. ((Linda Manders))
>> Linda haja kicsit csapzott, kendője gyűrött.
*Érkezés után taxiba ült. ((Linda Manders))
*** Linda álmosan kinyitotta a lakást, ledobta bőröndjét, kalapját és kendőjét, bezárta az ajtót.
*Bezuhant az ágyba, elaludt. ((Linda Manders))

 

[Icco]

2024.08.17.

Színes ruhák és fura hajak? Pop-rock minden mennyiségben? Videokazetták és Hifi-tornyok? Üdv az 1980-as években!
Szombat este talán az egyik legegyedibb buliban voltam, amióta See Cityben élek. Korábban a TCM több buliján is részt vettem, így sejtettem, hogy valami nagyon cool dolgot fognak ismét kitalálni. Nem csalódtam. Remek hangulat, remek zenék, jó italok, mi kell még? Hát Matthios!
Végre valahára hosszas könyörgés után el tudtam rángatni!

Na de vissza az elejére. Első körben szereznem kellett egy parókát. Ez eddig nem is volt gond, na de a ruha!
Az utóbbi idők életmódváltása miatt leadtam pár kilót, amivel nem számoltam a ruhaválasztásnál. A korábban turizott cuccaim bők lettek, ezért gyorsan el kellett mennem göncökért. Szerencsémre fél óra keresés után rátaláltam erre a macskás felsőre és a fekete, néhol kivágott farmerre.

Hazaérve jöhetett a hajfestés (ilyenkor hasznos ha az ember szépségszalont üzemeltet), a fonás. 18 óra magasságában végeztem is mindennel, jöhetett a smink. Nem akartam túl sokat, de valami látványosabbat, mint a hétköznapok.
Leugrottam Angel Pine-ba a szüleimhez, hogy elkérjem a régi fülhallgatójukat és anyum fiatalkori szemüvegét. Fél 8 is elmúlt, mire a lakókocsihoz értem.
Matthios 20:00-ra érkezett, hogy felvegyen. Tőle szokatlanul pontos volt.

A buli számomra meglepő helyen, Santa Maria Beachen volt, pár házzal a pszichológusom mellett. Egyszerű, de takaros kis házikó várta a bulizókat, semmi extra kívülről.
Na de belül.. mindenképp meg kell tudnom a belső építész és a lakberendező telefonszámát! A bárpult előtt 4 világító lampionféleség díszelgett, bal oldalt külön boxot, középen meg a tánctér, a bejárattal szemben a színpad.
A hangulatra nem lehet panaszom, végig nagyon jól éreztem magam. A tömeg ugyan néha zavaró volt, de túlélhető. A sima bulit megspékelték programokkal, táncversennyel, jelmezversennyel és tűzijátékkal.
​

​

---

2024.08.18.

A vasárnapi napon sajnos szomorú esemény történt. Történt, hogy reggel épp boltba indultam volna, de nem indult a Bora. Próbálgattam, semmi.
Hívtam szerelőt, aki elmondta, hogy a kocsinak annyi, ki tud rajta cserélni ezt-azt, de mivel koros már, így sok jóra ne számítsak. Ő az eladást javasolta mindenképpen.

Pár óra nehéz gondolkodás, töprengés után úgy döntöttem, hogy háromnegyed év után eladom szeretett borámat. Nagyon nehéz volt a búcsú, hiszen a kocsi végigkövette a szerelői korszakomat, a depressziómat, az életmódváltásomat.

Fájdalmas búcsú volt, de úgy érzem, lezártam valamit vele. Lezártam a múltam, azt a szerencsétlen esendő lányt aki voltam és most már egy talpraesettebb, érzelmileg ugyan sokszor még instabil, de határozott nő lettem.

Utódja egy Jeep, aki talán jobban viseli a terepet, mint a bora. Fájdalmas volt, de úgy érzem, jó döntést hoztam.

Folytatása következik..​

 

[Icco]

2024.08.22.

" Az emberek cipelik magukkal a múltjukat, a viszonyaikat, végső soron viszik mindenhová magukkal az életüket, miközben nagy erőfeszítésekkel helyet változtatnak. " - Tóth Krisztina

A követségi lakásból való kiköltözés óta nem éreztem olyan feszültséget, mint csütörtökön. Az életmódváltás során megszerettem ugyan a természetet, de hiányzott a nagyvárosi lét. Mégis Oklahomában nőttem fel, Rómában és San Fierróban éltem, szóval amolyan városi lány vagyok. Visszavágytam már Los Santosba. Álmom végre valóra vált!
Sikerült elköltöznöm az eddigi lakhelyemről Las Colinas egy szintén lakókocsis, csendes részére. Újra van kövezett beállóm, ami áldás, mert végre nem kell a sárban dagonyáznom egy-egy eső után, ha ki akarok mozdulni otthonról. Ugyan sok dolog messzebb van, mint eddig, de a város közelsége kárpótol. Szerencsére a túrahelyeim nincsenek messze, így a természethez is közel tudok maradni.
Új ház, új remények, meglátjuk mit sikerül megvalósítani belőlük!​

Folytatása következik..