Kyle Duffield - Karakter Története.

[Rajmund16]

Teljes név: Kyle Duffield
Születési dátum: 1996.02.02
Születési hely: London
Édesapja neve: Jonathan Duffield
Édesanyja neve: Eleanor



Kyle Duffield, a 186 cm magas, angol származású férfi, nem csupán a nevében hordozta a hatalmat, hanem a vérében is. Apja, Jonathan Duffield, egy rettegett és befolyásos bűnszervezeti vezető volt, akinek keze Anglia sötét alvilágában mindenhol ott volt. Emberei féltek tőle, de tisztelték is, mert hideg fejjel és könyörtelen logikával irányított. Az anyja, Eleanor, ezzel szemben a teljes ellentéte volt. Egy kifinomult, tanult nő, aki a művészetek és a tudományok világában találta meg a helyét. Diplomáciai érzékéről és éles eszéről volt ismert, és azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak kordában tartani férje sötét vágyait.

Kyle gyermekkora két világ között oszlott meg: a bűn sötét, mocskos világában, amit apja uralt, és az intellektuális, kifinomult környezetben, amit anyja teremtett számára. Ez a kettősség mélyen meghatározta személyiségét, ám nem éppen a legjobb módon. Amíg az iskolában könyveket olvasott és vitákban vett részt, otthon apja birodalmának törvényeit figyelte. Észrevétlenül tanulta meg mindkét világ nyelvét, de soha nem érezte magát igazán otthon egyikben sem.

A legnagyobb kihívást azonban Kyle indulatai jelentették. Édesanyja bölcsessége és nyugalma sem volt elég ahhoz, hogy elfojtsa a benne tomboló dühöt. Könnyen dühbe gurult, akár a legapróbb sérelem is elég volt ahhoz, hogy vulkánként robbanjon. Az apjától örökölt agresszív természet és a világ iránti harag mindig ott bujkált a felszín alatt.

Ahogy felnőtté vált, Kyle elhatározta, hogy nem követi apja nyomdokait, ám a sors másképp döntött. Az apja halálakor hirtelen rászakadt a bűnszervezet irányítása. Bár vonakodott, felismerte, hogy az ereiben áramló hatalom nem engedi el. Egyre mélyebbre süllyedt az alvilágba, ahol a haragja és hideg logikája halálos kombinációvá vált. Anyja próbálta visszahúzni őt a fénybe, de Kyle már túlságosan belemélyedt a sötétségbe.

Képtelen volt megfékezni dühét, és minden konfliktust erőszakkal oldott meg. Kiválóan értett ahhoz, hogy hogyan juttassa el az üzeneteit – ha kellett, véresen. Az alvilágban egyre többen emlegették apja fiaként, de Kyle valami mást akart: saját nevet. Nem akart pusztán Jonathan Duffield öröksége lenni; ő maga akart birodalmat építeni. Dühével és intelligenciájával saját hírnevét építette, amely nemcsak a brutalitásáról, hanem a taktikai zsenialitásáról is híres lett.

A története nem csupán a hatalomról, hanem az örökölt sötétségről és az állandó belső küzdelemről szólt, amelyet soha nem tud majd legyőzni.

 

[Rajmund16]

Kyle Duffield életében a hatalom és az agresszió mindig központi szerepet játszott. A 186 cm magas, angol férfi sosem tartozott azok közé, akik elkerülték a konfliktusokat – sőt, gyakran maga kereste őket. Apja, Jonathan Duffield, az angliai alvilág rettegett ura, már gyerekkorában megtanította neki, hogy az erő és a könyörtelen logika az egyetlen út a sikerhez. Anyja, Eleanor, próbálta visszatartani a sötétségtől, de Kyle már fiatalon elveszett a két világ között, és az indulatok uralták a döntéseit.

Egyik este, amikor Kyle a városban járt, és épp egy megbeszélést hagyott maga mögött, ami nem éppen békésen zárult, egy váratlan esemény következett be. Az utcán egy árny suhanását látta meg, de túl gyorsan történt minden. Az autója nekiütközött valakinek. Ahelyett, hogy megállt volna, a régi ösztönei előtörtek: a gázra lépett, magára hagyva a helyszínt, ahogy azt apjától tanulta – problémát gyorsan és nyomok nélkül kell elintézni.

De a rendőrség nem volt olyan lassú, mint Kyle gondolta. A szemtanúk hamar azonosították őt, és előállították cserbenhagyásos gázolásért. A bűnszervezet hatalma sem volt elég ahhoz, hogy megvédje a következményektől: a jogosítványát elvették, és bíróság elé kellett állnia.

Amikor a tárgyalás után hazatért, anyja szavai csengtek a fejében. Eleanor mindig azt mondta, hogy nem minden probléma oldható meg erővel. Kyle kénytelen volt belátni, hogy anyjának talán igaza volt – de túl mélyen volt már az alvilágban, hogy teljesen kitörhessen belőle.

A jogosítvány elvesztése egy újabb gyengeség volt számára, amit nem engedhetett meg magának. Amikor elérkezett az idő, hogy újra megszerezze, nem pusztán a vezetés technikai részét kellett újratanulnia. Sokkal inkább az önkontrollt, amit mindig is nehéznek talált. Minden vezetési lecke alatt emlékeztette magát, hogy ez az út a hatalom visszaszerzéséhez vezethet, de nem ugyanazzal az erőszakkal, mint korábban.

Ahogy lassan visszanyerte a jogosítványát, Kyle rájött, hogy talán ez az apró vereség az életében lehetőséget ad arra, hogy másképp alakítsa a jövőjét. De a düh és a sötétség sosem tűnt el teljesen, csak arra várt, hogy ismét felszínre törjön. Kyle az oktatóval:

https://imgur.com/a/8RKZhLs

Kyle sikeres vizsga után:

https://imgur.com/a/wHsqK8J

 

[Rajmund16]

Kyle egy kellemes, napsütéses délutánon elindult az erdő felé, hogy a detektorával kincsek után kutasson. Ahogy szokta, a Colt-45-ös pisztolyát is magával vitte, mert a környék híres volt a balhés alakokról. Kyle mindig készen állt a legrosszabbra.

Miközben a fémkeresője halk pityegésére koncentrált, egy régi, civil autónak tűnő jármű közeledett. Kyle ösztönösen nyúlt a fegyveréhez, felkészülve a legrosszabbra. Meg sem próbálta átgondolni a helyzetet; a paranoia eluralkodott rajta.

BANG! Kyle azonnal lőtt.

Csak utána vette észre, hogy a sofőr valójában civil ruhás rendőr volt. Mielőtt még reagálhatott volna, válaszlövések dördültek. Kyle egy pillanattal később a földön feküdt, fájdalom járta át a vállát és a lábát, ahol a golyók eltalálták. A pisztolya kicsúszott a kezéből, és azonnal elvették tőle.

Egy szanitéc érkezett a helyszínre, hogy ellássa a sebeit. Gyorsan dolgozott, de a fájdalom így is óriási volt. Kyle sziszegve, fogait összeszorítva feküdt a földön, miközben a szanitéc fáslikkal és kötszerekkel próbálta stabilizálni.

– Szóval, te aztán tudod, hogyan kell bajt keverni – mondta a szanitéc, miközben bekötözte Kyle vállát.

– Talán... egy kicsit... elkapkodtam – motyogta Kyle, miközben próbált nem elájulni a fájdalomtól.

Nem sokkal később már rendőrök vették körül, és bevitték a rendőrségre. A kihallgatószobában egy mogorva nyomozó várta, aki láthatóan élvezte a helyzetet.

– Na, mi van, Rambó? Szóval, te lövöldözöl először, aztán kérdezel? – kérdezte kaján mosollyal.

Kyle fájdalmasan felemelte a kezét. – Rablónak néztem... azt hittem, veszélyben vagyok.

A nyomozó csak vigyorgott. – Hát, ez most már mindegy. A fegyveredet elkobozzuk, és te most szépen elmész pihenni a celládba. Remélem, szereted az egyszerű szállásokat.

Kyle-t egy szűk, koszos cellába zárták. Egyedül volt, nem voltak cellatársai, csak a rozsdás rácsok és a falak, amelyekről lepattogzott a vakolat. A priccsen egy vékony matrac feküdt, ami kényelmetlenebb volt, mint amit elképzelt.

Ahogy lefeküdt a priccsre, Kyle felsóhajtott. „Ez tényleg az én napom...” – gondolta keserűen. A sebei még mindig fájtak, de legalább már nem vérzett. A falon mászó pókot figyelte, ami valószínűleg izgalmasabb volt, mint az a nap, ami még előtte állt.

Az éjszaka lassan telt, és Kyle csak rugdosta a cella falát, mintha attól jobban érezné magát. „Lelőttem egy rendőrt, elvették a pisztolyomat, és most itt vagyok... Tényleg nem sebesítettem meg senkit, csak magamat sikerült bajba sodorni” – gondolta keserűen.

A sötét cellában Kyle magányosan feküdt, és azon gondolkodott, hogyan fog ebből kimászni.

https://imgur.com/a/7UsZcTC

 

[Bika]

Kérésre zárom.