A kis Chihiro
A kétezres évek elején, február elsején születtem Tokyo, a Japán fővárosától nem messze, 120 kilométerre lévő Maebashi városában. A város legszélén egy farmon éltem egészen 19 éves koromig. Otthonunk egy gazdaság és egy farm volt nagyobb telekkel, kisebb földterülettel, egy tágas lakóházzal és pár kiszolgáló épülettel. Itt éltek korábban apai nagyszüleim, akik földműveléssel foglalkoztak. Szüleimmel, testvéremmel és nagyszüleimmel éltünk itt. Innen jártam óvodába, mely csak pár utcányira volt otthonunktól. Minden reggel nagyapám vitt a biciklijén az óvodába engem és a húgomat is. Rendszerint édesanyám jött értünk mindig, de nem egyből haza, hanem a szüleim kifőzdéjében töltöttük a délutánokat. Én és a húgom japán neveltetéshez méltón mindig segíttettük a szüleinket, részt vettünk a háztartási munkákban és a farm gondozásában. Amikor a húgom született a nagyszüleim házát kibővítettük, így lett a családomnak saját élettere és nekünk gyerekeknek is egy külön szoba.
"Az örök élet titka? Ne halj meg."
Kifőzde
Szüleim a vendéglátásban látták a jövőt. A házunktól nem messze, nyitották meg, kezdetben nem volt annyira sikeres, de később az egyre növekvő lakosság miatt egyre több család költözött erre a farmokkal teli részre. Kezdetben csak pár asztallal rendelkezett az étterem, emlékszem hogy az első két széket a nagyszüleim házából vitték oda. Először az építkezéseken dolgozó munkások kedvenc helye lett, mivel egész olcsó, megfizethető ételeket kínáltak. Később pedig az ott lakóké is. Főleg tradicionális ételeket készítettek a szüleim. Az étlap az évek során folyton fejlődött, új fogásokkal bővült, miközben a tradicionális ételek mindig megmaradtak, mint az étterem alapja. Apám, a kreatív szakács, mindig keresett új módszereket és ötleteket az ételek elkészítéséhez, míg anyám a pincér, a kis kifőzde arca, nem csak az ételek asztalhoz hordását csinálta, hanem a vállalkozás mindennapi ügyeit is gondozta.
"Az egészséges életmód kulcsa? Ne felejtsd el a zöldségeket."
Iskola
Az általános iskolai évek alatt, az óvodához képest jóval messzebb lévő iskolában tanultam, ami minden nap egy órás buszozással járt. Az út mindennapos rutinná vált, és bár eleinte kihívást jelentett, megtanultam értékelni az utazás nyújtotta csendet és lehetőséget a tanulásra, leckeírásra. Mindig is egy csendes és visszahúzódó természetű gyerek voltam. Azt vettem észre, hogy a csend számomra inspirációt jelent. Bár talán nem voltam a leghangosabb az osztályban mindig arra törekedtem, hogy jóba legyek mindenkivel, nem voltak rosszakaróim. A szorgalmam és a jó magaviselet miatt, problémamentesen teltek el az iskolai éveim. A középiskolai évek hasonlóan zajlottak, mint az előző időszak, egy kivétellel, ami meghatározta az életem egy részét. Ebben az időszakban találkoztam az első szerelmemmel, egy japán fiúval, akivel két-három hónapig randiztunk. Bár a kapcsolatunknak nem lett hivatalosan vége, szakítás nélkül eltávolodtunk egymástól, és mindketten új irányokba indultunk. Tini éveim alatt a tanulás mindig kiemelt szerepet kapott az életemben. Szorgalmasan végeztem a feladataimat, de mellette találtam időt a sportra is, mely mindig fontos volt számomra.
"A szemüveg? Csak olvasáshoz kell."
Itt kezdődött
Az általános iskolában egy különleges délutáni elfoglaltságba kezdtem bele, ami a véletlen szeszélye révén alakult ki: a jóga. Az órákon keresztül megismerkedtem a test és lélek harmóniájával, és itt találtam két kivételes barátnőt, akikkel a közös érdeklődésünk közel hozott bennünket egymáshoz. A jóga nemcsak testemet erősítette, hanem segített kibontakoztatni a szociális oldalamat is. Szerencsére jóga szülőhazájában, Japánban születtem, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzak ezen ősi gyakorlattal. Kiskoromban rendszeresen láttam szüleimet, vagy éppen a különböző japán ünnepeken részt vevő embereket, akik a jógában találták meg testük és lelkük harmóniáját. Azonban ezen időszakban még nem érdeklődtem iránta, csupán egyszerű sportként vagy rituális gyakorlatként tekintettem rá. Ahogy cseperedtem, észrevettem, hogy a jóga nem csupán testmozgás, hanem egy komplex, életmódbeli megközelítés is. A szülőföldem kulturális hátteréből eredően a jóga mélyebb jelentése és spiritualitása is fokozatosan elkezdett érdekelni. A japán ünnepek és hagyományok, melyek része voltak a mindennapi életemnek, átformálták a látásmódomat, és ráébresztettek arra, hogy a jóga nem csupán testünk megmozgatásáról szól, hanem egy olyan útról, amely a belső egyensúly felé vezet. Ez az új megközelítés meghozta a változást, és ahogy belevetettem magam a jóga mélyebb tanulmányozásába, megértettem, hogy nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is fejleszthetem vele. Az élet folyamatosan hozott új kihívásokat és tapasztalatokat, melyek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jóga ne csak egy egyszerű sport, hanem az életem szerves része legyen, és szépen befonódjon mindennapi tevékenységeimbe és gondolkodásmódomba. Az általános iskolában kötelezően választanom kellett pár délutáni elfoglaltság közül. Csupán a véletlen műve volt, hogy a sakk és a pingpong helyett a jógát választottam. Az órákon keresztül megismerkedtem a test és lélek harmóniájával, és itt találtam két kivételes barátnőt, akikkel a közös érdeklődésünk közel hozott bennünket egymáshoz. A jóga nemcsak testemet erősítette, hanem segített kibontakoztatni a szociális oldalamat is. A barátságok, melyeket az iskolában és a jógaórákon kötöttem, mély gyökereket vertek, és színesítették mindennapjaimat. Ahogy nőttem, úgy nőtt velem az érdeklődés a körülöttem lévő világ iránt, és az iskolai éveim alatt megszerzett tapasztalatok és kapcsolatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy az életnek ezen szakasza gazdag és felejthetetlen élményekkel teli legyen. A tinédzser éveim alatt, az iskolában már nem volt kötelező az órarendi sporton kívül más szakkör, így egy évre abbahagytam a jógát. Azonban barátnőim unszolására a tanulás után mindig összegyűltünk egy kis csajos beszélgetésre és rendszerint jógázásra is. Egyre többször beszédtémánk lett a jóga, a meditáció, így elkezdett érdekelni, úgyhogy könyveket olvastam róla és a Buddha vallási szentélyekből tanultam a szellemi, lelki oldaláról. Beiratkoztam pár jóga órára is, ahol sok sok órányi jóga után elismerést érdemeltem ki, később az oktatók biztatására jóga oktatói bizonyítványt is letettem.
"A jógaszőnyeg? Csak a gyakorláshoz kell, az igazi utazás bennünk zajlik."
Vallás
Japán tekinthető a jóga egyik szülőhazájának, ugyan Indiából származik, de a vallás miatt nagyon népszerűvé vált a keleti országokban. Mindig is lenyűgözött a buddhizmus mély gyökerei által átszőtt kultúra és vallásosság. Az ősi templomok és szent helyek mindenhol jelen vannak, a házunktól egy saroknyira is volt egy kis szentély. Hogyha japánban jársz, szinte érezni lehet, hogy a buddhista filozófia és gyakorlatok áthatják az egész társadalmat. A buddhista vallás Japánban olyan széles körben elterjedt és mélyen beágyazott, hogy szinte mindenhol találkozni vele lehet. A buddhista szerzetesek mély tiszteletnek örvendenek, és a vallási ünnepek és rituálék fontos részét képezik az emberek életének. A zentemplomok és kertek csendje és nyugalma olyan élményt nyújt, ami átformálja bárki gondolkodásmódját és megnyitja a szememet a belső béke és harmónia iránti vágyra. A japán buddhizmus filozófiája arra tanított, hogy az elfogadás és az önmegvalósítás útján lehet elérni a belső egyensúlyt és boldogságot. Amikor a buddhista vallásról mesélek, mindig először a Négy Nemes Igazságról beszélek. Ez az alap, ami mindent megvilágít. Az első igazság az élet szenvedéséről szól, ami minden lényre jellemző. A második igazság az, hogy a szenvedés okai a vágyakban, a ragaszkodásban és a tudatlanságban rejlenek. De az igazán fontos dolog az, hogy a szenvedés megszűnhet, és erre az ösvény a harmadik igazságban rejlik. Ez az a pont, ahol megmutatkozik a remény és a változás lehetősége. A Karma és a reinkarnáció olyan fogalmak, amelyek azt mutatják meg, hogy minden tettnek következménye van, és ezek a következmények az életeink során visszahatnak ránk. Éppen ezért fontos a jó cselekedetek gyakorlása és a bölcs döntések meghozatala. A végcél pedig a Megvilágosodás, ami a belső béke, az önmegvalósítás és a szenvedés megszüntetése felé vezető út végső állomása. Ez a cél, amiért érdemes elindulni ezen az úton, és amiért érdemes megismerni és követni a buddhista tanításokat.
"A tüsszögés olyan, mint egy expressz meditáció – egy pillanat, és minden újra tiszta és friss."
Változás
A tizennyolc csodálatos év után, amelyek a sikeres érettségi vizsga után következtek, az életem váratlanul és fájdalmasan felfordult. 2021 télen nagyapám végelgyengülésben elhunyt, majd 2022 tavaszán nagyanyám is súlyos szívroham következtében távozott közülünk. A szüleimnek egyre nehezebb volt fenn tartani a farmot és a nagy házat, így anyai nagybátyám segítségként beköltözött az eltávozott nagyszülők lakrészébe. Bár a farm munkáiban nem tudott részt venni meglévő elfoglaltságai miatt, de jelenléte és támogatása nélkülözhetetlen volt. A tragédiák sorozata mégsem ért véget, mivel a nyári hónapokban egy gázpalack robbanása súlyos károkat okozott a szüleim kifőzdéjében, ami egyben a család egyetlen bevételi forrását is elveszítette. Az apa néhány hét otthoni bánkódás után az interneten bukkant egy ígéretes lehetőségre, mely San Fierroban kínált segítséget a külföldi letelepedőknek. A 2019-es japán reklám alapján SeeCity kormánya elindította az OK Programot, mely a külföldi letelepedőknek számos kedvezményt biztosított, beleértve a lakáshoz jutást, cég alapítást és adómentességet. Annak ellenére, hogy a SeeCity kormánya már nem létezett 2022-ben, a külföldi kormányokkal kötött szerződések érvényben maradtak, és ezért apám elnyerhette azt. A családi helyzet miatt családunk úgy döntött, hogy költözik SeeCity-be, ami egy nagy kihívást jelentett számomra, hiszen ez volt az életem első komolyabb változása. A támogatásnak köszönhetően családomnak sikerült vásárolnia egy tágas SanFierroi lakást, és szüleim megnyithatták az első japán éttermet San Fierroban. Az étterem hamarosan híressé vált, és ezáltal stabil bevételt biztosított a családnak. A luxus, amit megengedhettünk magunknak, elképesztő volt, beleértve egy hat autós teremgarázst is. Én, pedig a félbehagyott iskolai tanulmányaimat folytatva, Los Santosban is beiratkoztam az egyetemre, ahol a sport és a jóga iránti szenvedélyemet szerettem volna kibontakoztatni. Egy másik országba való költözés számos kihívással járt. Nem csak a lakóhelyem és a környékem változott meg, de az emberek, a nyelv és a kultúra is teljesen új volt. Az összeszokott családi rutinok felborultak, és új helyzetekkel kellett megbirkóznom mindennap. Az önkéntes nyelvórák és a mindennapi gyakorlatok segítettek az új nyelv elsajátításában, de még mindig vannak kihívások, például a helyes kiejtés megtanulása és az ismeretlen szavak értelmezése.
"Az élet olyan, mint egy csomagolópapír – mindig képes meglepetéseket okozni, és mindig nehezen nyitható."
Egyetem
A költözés után megbékélve az új környezettel próbáltam volna ismét jóga órákon részt venni, azonban a városban nem találtam még csak hasonló keleti sporttal foglalkozó termet sem. Kénytelen voltam sport szakra jelentkezni az egyetemen. A nyelvtanulás és a testnevelési kar nehézségei miatt ekkor nem tudtam még annyit foglalkozni a jógával, mint előtte, de üres óráim alatt az egyetem edzőtermében magányosan gyakoroltam a pózokat, főleg azért, hogy szinten tartsa magam. A külföldiként történő beilleszkedés hosszú és tanulságos folyamat volt számomra. Az új városban való élet és tanulás során rengeteg új ismeretet szereztem, és bár a nyelvi kihívások továbbra is jelen vannak, az eltelt idő alatt egyre magabiztosabb lettem. Az új barátok és az egyetemi közösség is segítettek abban, hogy otthon érezzem magam. Ugyanakkor, sajnos, a városban előforduló csúfolások és sértő megjegyzések néha megnehezítik az itt való boldogulást. Azonban a családom támogatása és a saját elkötelezettségem segítenek abban, hogy ne veszítsem el a hitet, és folytassam az életemet egy olyan városban, ahol talán az egyetem, a jóga és az új barátok segítségével még boldogabbá válhatok. Az első évemben nagyon szorgalmasan tanultam főleg, hogy leküzdjem a nyelvi akadályaimat, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis az első félév után kaptam egy ösztöndíjat, amiből meg tudtam venni életem első járművét. Japánban, a nagyvárosokban az első számú közlekedési eszköz a moped, motor/robogó vagy a Tuktuk, mindenképp úgy gondoltam, hogy egy hasonló egyszerű járműnek hasznát venném. Így esett a választásom egy Honda Click-re, amit már ismertem is. Japán után az első furcsaság SeeCity-ben lakni, az a közlekedés. Sok időbe telt hozzászokni a jobb oldali közlekedéshez, a szigorúan szabályozott KRESZ-hez, ami miatt sok rendőrrel is találkoztam és sok csekket is összeszedtem. Az első egy-két büntetés után megtanultam azt is, hogy a motorra kell forgalmi engedély és bukósisak is. Végül pedig, hogy EÜ csomagnak is kell lennie a csomagtartóban, de amikor már ez mind megvolt, akkor is problémáztak velem a rendőrök, mert lassan mentem.
"Az örök hallgatói kedvezmény titka? Ne felejtsd el a diákigazolványt."
SeeCity
A külföldi városban való munkakeresés nehézségei szembesítettek a szakképzetlenségemmel és a nyelvtudásom hiányával. Többször is elutasítottak állásinterjún, ami sokszor frusztrációt okozott. Kénytelen voltam az egyetem mellett olyan apróbb munkákat vállalni, amelyek alkalmi és időszakos jellegűek voltak. Az elutasítások ellenére kitartottam, és apránként megtaláltam a helyemet a városban. Az első komolyabb munkámra 2022 októberében találtam rá, amikor egy farm gondozásával kezdtem. Kiderült, hogy ez a tevékenység nem csak kifizetődő, hanem kiváló lehetőség is a városi élettel való szembenézésre. Kezdetben zöldségeket termesztettem, majd áttértem az állatgazdaságra, ahol csirkéket és teheneket neveltem. Az így előállított friss alapanyagokat felhasználva hozzájárultam szüleim éttermének sikeréhez is. Ezt a munkát idővel időnként továbbra is folytattam, hogy támogassam a család üzletét. Az alkalmi munkák világába való bekapcsolódásom október elején kezdődött, amikor szorgalmasan olvastam az újságokat a nyelvtudásom fejlesztése érdekében. Egy kosárlabda-bajnokság hirdetése vonzotta fel a figyelmemet, melyben az eseményen készített képekért fizettek. Beszereztem egy olcsó kamerát, majd ellátogattam a helyszínre, hogy készítsek néhány felvételt. Bár kezdő voltam ebben a területen, a szervezők mégis értékelték a képeimet, és egy kisebb összeget fizettek értük. Ez a kihívás segített nemcsak a pénzügyi stabilitás elérésében, hanem új készségek elsajátításában is, és a munka világának szélesebb körében is értékes tapasztalatokat szereztem.
"A munka és a motiváció kapcsolata olyan, mint a WiFi-jelszó és a vendégek – néha nehéz kapcsolatba lépni, de ha sikerül, mindenkit boldoggá tesz."
Rasszizmus
"A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel. A diszkrimináció nem korlátozódik csak egy irányba, és az emberek saját rasszista vagy intoleráns hozzáállásokat tanúsíthatnak másokkal szemben, függetlenül azok származásától vagy etnikumától."
A rám nehezedő rasszizmus és mindennapos piszkálások miatt egyre jobban kirekesztettnek éreztem magam a városban. Az egyetemen majdnem mindenki elfordult tőlem, az egyik tanárom folyamatosan rosszabb jegyeket adott nekem, mint a hasonlóan teljesítő osztálytársaimnak. Kezdtem a depresszió jeleit érezni magamon, nagyon magányosnak érztem magam, nem volt senkivel kapcsolatom a városban, annak ellenére, hogy nyitott vagyok mindenféle beszélgetésre, egyszer még a drogokat is kipróbáltam, csak azért, hogy a dealerrel beszélgetni tudjak.Egy időben még az Los Santos Dokkokban is dolgoztam, mint kikötői munkás, ahol hajókra való gépi rakodás és uszály mozgatás volt a feladatom. Nem volt könnyű dolgom, a sok férfi között, egyetlen törékeny nőként sok atrocitás ért. Itt se dolgoztam pár hónapnál többet. Sajnálatos módon a városban sokszor csúfoltak, főleg a kiejtésem és a származásom miatt. Nagyon megbántva tudom érezni magam, amikor Kínainak gondolnak és a tipikus "Eze öccá, csing-csáng-csung" kifejezéssel üdvözölnek vagy éppenséggel egy rendőr gúnyolja ki a beszédemet: Viclát, lenni cép nap.
"Japan lives matter"
Dolgoztam itt is, ott is
Egyszer egy barátnőm hatására kipróbáltam a városban egyre népszerűbbé váló hobbi munkáját, a fémkeresést detektorral. Sok sikerélményem és pénzem ebből nem származott, éppen csak annyi, hogy a detektor ára visszajött. Egy-két rozsdás vödör, pár régi eszköz kivételével csak egy antik pénzt találtam.
Ezután jött az október, a Halloween, Japán kultúrától és ünnepektől nagyon messze áll. Furcsa szemmel néztem először a különös ünnepre, ami viszont meglehetősen felkapott volt SeeCityben, ezért a farmomon elkezdtem tököket termeszteni. Ezeket aztán kifaragtam és jó áron eladtam ebben az időszakban. Utána két-három hétre ismét visszatértem a kikötőbe dolgozni. Szerencsére ezen munkára barátnőm is jelentkezett, így ketten tudtuk végezni.
Egyik nap a neten bújtam a hirdetéseket és biztonsági őröket, kidobókat és pultosokat kerestek az El Diablo klubba. Mivel sokat jártam ide bulizni, így ezt a szórakozóhelyet ismertem. Azt gondoltam, hogy a pultos állást én is el tudom végezni, hiszen láttam korábban, hogy mit csinálnak az emberek a pult mögött. Szerencsére felvettek és a másnapi buliban este már dolgozhattam is. Egy-két naponta hívtak pultozni, aztán egy belső újraszervezés miatt már nem hívtak többet. A tél beköszöntével, nem találtam több munkát a városban, így ismét a farmozással foglalkoztam.
"A munka és a szünidő kapcsolata olyan, mint az ebéd és a vacsora közötti várakozás – mindkettő túl hosszú és gyakran csalódást okoz."
Betegség vagy lelki állapot?
Később elhatároztam, hogy női vonzerőmet bevetem, remélve, hogy találok valakit, aki megérti a nehézségeimet ebben az új környezetben. Sminkkel kihangsúlyoztam vonásaimat, csinos ruhákat választottam, de sajnos ez sem hozott eredményt. Heteken át próbálkoztam, de a pasik szinte mindegyike kikerülte a figyelmemet. Amikor már majdnem feladtam a reményt, egy srác lépett oda hozzám egy RocKorsó nevű helyen. Kezdetben jól alakultak a dolgok, de hamar kiderült, hogy a srác egy bűnöző banda tagja, és az első SeeCity-beli kapcsolatom is hamar véget ért, miután jól rászedett és egyszerűen eltűnt az életemből. Ezen időszakban nemcsak a munkakeresés okozott gondot, hanem a depresszióval is meg kellett küzdenem. Az élet ilyen nagy változásaival szemben nehéz volt megbirkózni, és a depresszió tünetei egyre inkább megmutatkoztak rajtam. Fejfájás, szédülés, a kedvesség és a jókedv elvesztése kísértett nap mint nap. Az egyre súlyosabb tünetek közé tartozott, hogy elkezdtem holtakat és szellemeket látni. Mivel nem akartam, hogy a szüleim aggódjanak értem, próbáltam eltitkolni előlük a helyzetet. Majdnem négy hónapon át alig mozdultam ki a házból, és a kapcsolataim a családommal is megromlottak. A depresszió és a csalódás után vágytam a nyugalomra és a csendre. Elhagytam a családi házat, és a városon kívül kerestem egy békés helyet. Robada-ban ismerkedtem meg néhány bevándorlóval, akik egy táborban húzták meg magukat. Kívülállóként gyorsan beilleszkedtem a közösségbe, barátságokat kötöttem, és egyiküktől megengedést kaptam arra, hogy egy üres lakókocsiban éljek. A meleg Tierra Robada-ban töltöttem a Fierroi tél egy részét, mígnem egy pár Parkolás Felügyeletes lefoglalta az egész tábor területét, és kénytelen voltam újabb változások elé nézni az életemben.
"A betegségek a test hangjai – figyeljen rájuk, mert néha a testünk egy stand-up komikus!"
Robada? Robada!
A Parkolás Felügyelettől visszaszereztem néhány roncsot, köztük azt a lakóautót amiben aludtam korábban és egy vonatót. Szerencsére a vontató még működőképes volt, így el tudtam vonszolni a mobil házat El Quebrados-ba, ahol egy kis elhagyatott területen találtam magamnak otthont. A húsvéti ünnepek után szinte az összes energiámat beleadtam abba, hogy rendbe hozzam a két járművet. Bár nem voltam jártas az autószerelésben, sikerült megerősítenem a lakóautó tetejét ponyvákkal és lemezekkel, hogy ne ázzon be. Itt már tényleg egyedül éltem, de gyorsan megszoktam az önállóságot, és a jógával töltöttem az időmet. A költözés lehetőséget teremtett a szabadságra és a személyes fejlődésre. Robada magányában kezdtem ismét bele a jógába, és az elszigeteltségben megtaláltam a belső békémet. A pózok gyakorlása során rájöttem, hogy a jógának köszönhetem, hogy az életem jobbra fordult. Folyamatosan fejlesztettem a jógakészségeimet, és elmélyültem a különböző irányzatokban és fajtákban. A gyakorlatok segítségével egyre erősebb, izmosabb és fittebb lettem, és ebben az időszakban elért fizikai állapotom nagy előnyömre vált. Úgy éreztem, hogy a szabadság érzése olyan mértékben nőtt bennem, hogy esténként akár meztelenül is meditáltam és jógáztam a szabadban. Bár élveztem a magányomat és a saját utamat járni, néha még mindig bántott, hogy nem oszthatom meg ezt a tevékenységet egy közösségben vagy akár egy társsal.
"A jóga gyakorlása? Csak a belső erő felfedezéséhez kell."
Élet vagy halál!
Húsvét után Lance által szervezett eddigi legnagyobb és egyben utolsó kosárlabda bajnokság új lendületet hozott az életembe. A szervezők fotóst kerestek, és örömmel vállaltam a feladatot. A legtöbb kép én készítettem a bajnokságról, és a szervezésbe is bekapcsolódtam, így végül extra juttatásban részesültem. A Nagy kosárlabda bajnokság szervezése hatalmas felelősség volt, de ebben a munkában találtam meg a számomra igazi értelmet. Az elkötelezettségem és a sikerélmény elfeledtette velem az eddigi sérelmeket és a depressziót is háttérbe szorította. A munka után már más szemmel néztem az emberekre, és a hivatali ügyintézéstől sem riadtam el. Azonban ezt a sikerélményt hamar elfelejthettem, amikor majdnem az életemmel fizettem. A kosárlabda bajnokság után elmentem az El Diablo-ba bulizni, de nem sejtettem, hogy egy terroristacsoport rám fog vadászni. Bedrogoztak az egyik este, és bár eljutottam a WC-ig, ott elvesztettem az eszméletemet. Amikor magamhoz tértem, egy sivatagban találtam magam, előttem felfegyverzett, maszkos alakokkal. Elmondtak nekem egy történetet Lance barátnőjéről, a közös gyerekükről, és az egyedül maradt anyáról. Kábult állapotomban nem értettem teljesen a történéseket, úgyhogy nem vagytok egyedül. Arra viszont tisztán emlékszem, hogyan is akartak elbúcsúzni tőlem. Letérdelt valaki elém, és egy fegyvert tartott a homlokomhoz, mondott pár szót, de már nem tudta meghúzni a ravaszt, hirtelen a semmiből kommandósok jelentek meg autókkal, szirénával és lézerrel, ordibálással rajtuk ütöttek. A kihallgatások során kezdett tisztulni a fejem, viszont számomra nem derült ki, hogy miért is akartak megölni. Két nappal később csak Lance barátommal folytatott konzultáció során értettem meg a történetet. Röviden és tömören: Lance egykori barátnője szült neki egy gyereket, viszont még a szülés előtt szakítottak. Tehát csonka családban kellett nevelkednie a gyereknek, az anyukája ezért felbérelt egy terrorista csoportot, hogy keserítsék meg Lance életét. Mivel rajta nem találtak fogást, ezért a hozzá közel állókat akarták eltenni láb alól.
"Az élet olyan, mint egy színház – néha kifog egy-egy rossz előadásra, de mindig jön egy újabb felvonás."
Saját vállalkozásom.
Késő tavasszal a Malibuban tartott bulik alkalmával viszont egy nagyon elfogadó és szerethető embert ismertem meg, aki a legnagyobb mértékben hatott a személyiségemre. Nem más, mint szlovák pultos csaj, akivel csupán csak egy hónapig voltam együtt, mégis a világot neki köszönhetem. Neki mutattam be először a jógát és egyben ő lett az első tanítványom is. Különleges pillanatokat éltem át vele, a reggeli jógázástól az esti meditációig, a csillagok alatt eltöltött csendes percektől a vidám beszélgetésekig. Minden szinten kiegészítettük egymást, sülve főve együtt voltunk. Rengeteget beszélgettünk, pasikról, nőkről, barátokról. Sok programot szerveztünk, például sátrazás, kirándulás, közös jógázás, mozizás, illetve a házimunkát is együtt végeztük, mint a főzés, bevásárlás, mosás és kutya sétáltatás. Rengeteg mindent köszönhetek a lánynak, de legfőképp azt, hogy ő vetette el bennem a jóga oktatás gondolatát. Viszont a kapcsolatnak szomorú vége lett, ugyanis a lány öngyilkos lett. Én ismét depresszió közeli állapotba kerültem utána, több hónapba telt, hogy kiheverjem. A következő hónapokban nekiláttam a vállalkozás előkészítésének. Először a furgon fóliáztatása készült el. Mindenképp valami figyelem felhívó színt és a jógához kapcsolódó logót, mintát akartam a kocsira. Mivel nem vagyok túl gyakorlott ezekben, így az ajtókon lévő logó teljes mértékben a saját kezem munkája, a többit már a fóliáztató cég szerkesztette rá az én kérésemre. A kocsival való foglalkozás alatt egy barátom segítségével készítettem el a weblapot is. Több hónap írás és szerkesztés eredménye lett az, ami most is látható. A megnyitás előtt főleg általános netről leszedett képekkel volt dizájnozva a honlap, azonban később ezek mind le lettek cserélve az óráimon készített képekre. A két úgymond hirdető felület alatt pedig már elkezdhettem a hivatali ügyintézést. Órákon át várakoztam a pénzügyőrök portáján, hogy aztán végre egy ügyintéző három perc alatt létrehozza a céget és bejegyezze. Ezután szintén napszakokat ültem a Tűzoltóságon is, hogy a termet és a tűzvédelmi eszközök felszerelését, bemutatását megtekintsék, ami után kiadják az engedélyt. A weblap utolsó simításait is elvégeztem, már csak egy mobil hirdetés választott el a megnyitástól. Bár sok akadály áll az utamon - versenytársak, bürokrácia, és mások által okozott nehézségek -, mégis hiszem, hogy a jóga és az üzlet segítségével pozitív változást hozhatok a városba. Azt hiszem, hogy mindenki képes arra, hogy megváltoztassa a sorsát, és én készen állok, hogy megmutassam, milyen lehetőségek rejlenek a kitartásban és a hittel való cselekvésben. Az új vállalkozás elindítása minden váratlan kihívást felvetett, de a kitartás és a lelkesedés mindig áttöréshez vezetett. A jóga stúdió megépítése nemcsak egy üzleti vállalkozás volt, hanem egy álom valóra váltása. Az üzleti teendőkkel való birkózás közben egyre magabiztosabb lettem, és a saját kezembe vettem az irányítást, hogy minden részlet tökéletesen összeálljon. A vállalkozás népszerűsége és sikere pedig nemcsak örömöket, hanem új kihívásokat is hozott. A konkurencia mellett a védelmi pénz behajtók és néhány nehezen kezelhető vendég is megnehezíti az életemet. Azonban a jóga stúdió növekvő hírneve és ezáltal az én hírnevem is mind arra ösztönöz, hogy továbbra is kitartsak az álmaim mellett.
"A boldogság, mindenkié!"
Tanácsok
Ha már idáig eljutottál, megosztom veled pár személyes tanácsomat. Ha van benned potenciál és egy kis kreativitás, ne félj belevágni egy ilyen üzletbe. A sok antik kereskedő, autótuningoló és taxis vontató közül úgy tűnhetsz ki, ha valami egyedit alkotsz. A cégalapítás nagyon izgalmas és inspiráló lépés az életben. Új vállalkozásod létrehozása nemcsak a kreativitásod és az ötleteid kibontakoztatását jelenti, hanem egy teljesen új világ felé való nyitást is. Új lehetőségeket és kihívásokat hoz létre, amelyek által fejlődhetsz és növekedhetsz. Mindannyian egyedi adottságokkal és képességekkel rendelkezünk, és a cégalapítás lehetőséget ad arra, hogy ezeket kihasználva valódi hatást gyakoroljunk a világra. Bátran lépj ki a komfortzónádból, és higgy magadban, a vállalkozói kaland pedig új utakat nyit meg előtted. Ne felejtsd, hogy minden nagy vállalkozás kis lépésekkel kezdődik. Legyenek nagy álmaid és célok, de ne felejtsd el értékelni azokat a kisebb sikereket is, amelyeket útközben elérsz. Az elszántság, a kitartás és a kreativitás azok az erények, amelyek segítenek átlendülni a nehézségeken, és elérni a céljaidat. A cégalapítás nemcsak egy üzleti döntés, hanem egy életmód is. Az önállóság és az új lehetőségek felfedezése által fejlődhetsz szakmailag és személyesen egyaránt. Legyél büszke arra, hogy mered vállalni a kockázatot és lépést tartasz az álmaid felé vezető úton. Az első lépések mindig a legnehezebbek, de ne felejtsd, hogy soha nem vagy egyedül. Körülötted olyan emberek vannak, akik támogatnak és segítenek abban, hogy sikeres legyél. Használd ki a rendelkezésedre álló erőforrásokat, tanulj másoktól és légy nyitott az új lehetőségekre. Büszkén állj ki az álmaidért és higgy abban, hogy képes vagy megvalósítani őket. A cégalapítás egy izgalmas utazás, amely tele van lehetőségekkel és kalandokkal. Tartsd magad motiváltan és lendületesen, és hajtsd végre az álmaidat!
"A cégalapítás olyan, mint az időjárás: ha rossz, várj egy kicsit, és lehet, hogy jobb lesz."
Magamról
Chihiro Tatsumoto vagyok, több mint egy éve élek SeeCity-ben, előtte Japánban, a szülőhazámban laktam. Ott fejeztem be a középiskolát, megszereztem az érettségit, illetve a jóga oktatáshoz szükséges bizonyítványokat, okleveleket. Itt elkezdtem a testnevelési egyetemet, de négy félév után sajnos egyéb problémák miatt nem tudtam befejezni. Buddhista vallású vagyok, bár nem annyira gyakorlom, csupán a jóga és a meditáció elemei, az életem része. Sok helyen laktam és sok helyen dolgoztam is SeeCity-n belül. Állandó lakhelyem San Fierroban, a családi házban van, azonban a tartózkodási helyem gyakran változik, amolyan nomád életet élek egyedül. Főleg egyszerű. betanított munkáim voltak sokáig, leginkább az egyetem mellett végezhetőeket részmunkaidőben, komolyabbnak a Kosárlabda bajnokság fotós és szervezési munkáját mondanám. Jelenleg egyetlen munkám, a saját brandelt vállalkozásom a jóga oktatás, melyet saját termemben végzem. Tervezem a nyelvvizsgát, illetve az állampolgársági vizsgát letenni, valamint az egyetem folytatását és a diploma megszerzését is. Sokat vagyok emberek között a szórakozóhelyeken, illetve a vendégeim miatt is, ezért kis ismertségnek és kis baráti körrel rendelkezek.
"Bízom benne, hogy történetem arra inspirál másokat, hogy álmaikat kövessék, merjenek kockáztatni és soha ne álljanak meg a fejlődésben."
Végszó
Ahogy lezárul ez az önéletrajzi könyv, érzem, hogy egy teljes élet utazásának legfontosabb állomásait osztottam meg veletek. Az elmúlt években számos kihívással és örömmel találkoztam, melyek mind formálták és gazdagították az életemet. Az életem során szerzett tapasztalataim és tanulságaim mindig vezettek, mindig formáltak és fejlesztettek. Most, hogy e könyv oldalainak végére érünk, hálás vagyok minden egyes pillanatért, minden egyes tanulságért és minden egyes emberért, aki keresztezte az életem útját. Remélem, hogy az általam megosztott történetek inspirációként szolgálnak számotokra, hogy bátran lépjetek előre az álmaitok felé, és soha ne felejtsétek: az élet olyan kaland, amelynek minden egyes pillanata értékes ajándék. Köszönöm a figyelmet.
Adatok
Név: Chihiro Tatsumoto 千尋 立本 ((Villanypózna, panelház, mekiskóla, karácsonyfa))
.gif)
