Bank of Los Santos

[Ard]

 

[Woodsy]

Nyitvatartás​

(2023.01.30.-tól érvényes)​

Hétköznap
19:00-23:00

Hétvége/munkaszüneti nap
09:00-11:00 - 19:00-20:00

Elérhetőségek​

Ard Schweiger
Ügyvezető igazgató
3876/1188-800-001

Natasha Schweiger
Ügyvezető igazgató
3876/1188-840-000

Cégnyilvántartás
Tűzvédelmi enedély
ÁSzF

 

[Woodsy]

Bank of Los Santos​

Egyszerűsített grafikon a 2022. évi inflációról (hónapra lebontva)
A 2022-es év sok meglepetést hozott több szempontból is;
- Az év elejéhez képest December 31. napján az infláció mindössze 7,19 százalékra nőtt, ez sokkal kisebb, mint a tavalyi eredmény.
- Év közben erősödött a lakosság vásárlóereje a SED (See Dollár) erősödésének következtében.
- A harmadik negyedév végéig a SED folyamatosan erősödött, végül a karácsonyi időszak előtt kezdett nagy mértékű romlást mutatni a valuta.
- Az infláció mértékéből kivehető, hogy az minden évben egyre jobban csökken.

Mi okozhatta ezt a váratlan eredményt? Kiderül a Luchese News egyik áprilisi cikkéből!
[LCN] - Mindenkinek sok a pénze, vagy pont hogy nem? #Átlag vagyon

Mi várható 2023-ban?
- Szakértőink egyetértenek abban, hogy 2023-ban a tavalyinál magasabb lesz az infláció, az stabilabban fog növekedni.

Bank of Los Santos Statisztikai Osztály
2023.01.23.​

 

[Woodsy]

Bank of Los Santos​

Egyszerűsített grafikon a 2019. eleje és 2023. eleje közti inflációról (hónapra lebontva)

Elemzés
- 2019 eleje és 2020 vége között az infláció: 64,3%, a 2019-es év során az infláció pedig novemberben csúcsosodott 81,56%-al
- 2019 eleje és 2021 vége között az infláció: 219,65%, a 2020-as év során az infláció pedig októberben csúcsosodott 252,37%-al
- 2019 eleje és 2022 vége között az infláció: 307,37%, a 2021-es év során az infláció pedig augusztus csúcsosodott 371,69%-al
- 2019 eleje és 2023 vége között az infláció: 300,4%, a 2022-es év során az infláció pedig október csúcsosodott 311,59%-al

Konklúzió
- Az évek során a SED (See Dollár) többször is súrolta/átlépte a hiperinfláció határát.
- A jelenlegi gazdasági helyzet instabil, és bár 2022-ben a valuta erősödött, hosszútávon egyáltalán nem biztos jelenlegi ismereteink szerint, hogy nem fordulhat rosszra bármely pillanatban a helyzet.
- A legjobb befektetési döntés az, ha inflációbiztos alapba, vagy értékálló dolgokba fektetjük pénzünket a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett.

Bank of Los Santos Statisztikai Osztály
2023.01.24.​

 

[Ard]

MEGNYITOTTUNK!​

Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a Bank of Los Santos 2023.01.31. nappal megnyitja az alábbi szolgáltatásait:

Magánszemélyek számára

- Pénzlekötés 6-12 hét futamidőre, akár 48% kamattal!

Vállalkozások számára

- Vállalati számla nyitása
A létrehozási díj mindössze $50,000, készpénzfeltöltési díj NINCS! A tranzakciós díj mindössze 1.20%!
(A cég alkalmazottai INGYENESEN nyithatnak nálunk számlát!)

Ajánlataink 2023.01.31.-től visszavonásig, maximum négy hétig érvényesek!

 

[Woodsy]

LEHETŐSÉGEK A LAKOSSÁGNAK!​

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy a Bank of Los Santos 2023.02.01. nappal megnyit, minden elérhető szolgáltatással:

Magánszemélyek lehetőségei bővültek az alábbival


- eSzámla, létrehozás.
A létrehozási díj $15,000
A tranzakciós díj mindössze 1.20%!

Érdeklődőknek nyitvatartási időnkön belül időpontokat tudunk biztosítani tájékoztatás, ügyintézési célból.

Határozatlan ideig emailben lehet időpontot igényelni! ((Privát üzenet fórum))

Ajánlataink 2023.02.01.-től visszavonásig érvényes.

 

[Ard]

ÁLLÁSLEHETŐSÉG!​

A Bank of Los Santos munkatársakat keres az alábbi pozíciókra:

Biztonsági őr (heti 26 óra, akár $468,000.00)
Követelmények:

- 18. betöltött életév​

- Biztonságtechnikával kapcsolatos végzettség​

- Megfelelő állóképesség​

- Terhelhetőség​

Opcionális:

- Fegyverengedély, bejelentett lőfegyver​

Kizáró okok:

- Büntetett előélet​

Grafikus
Követelmények:

- (( Rendelkezz IRL tudással! ))​

- Referencia​

- Terhelhetőség​

Opcionális:

- Grafikus végzettség​

Érdeklődni online lehet! (( privát fórum üzenet ))

 

[Woodsy]

 

[Ard]

 

[Ard]

Hamarosan új hírekkel érkezünk!

 

[Ard]

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - KÖZLEMÉNYEK

A Bank of Los Santos ÁSZF ( Általános Szerződési Feltételek) módosultak ügyfeleink részére. Szerződött ügyfeleink számára a változás március idusán fog életbe lépni.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 03.
Bank of Los Santos - Makrokörnyezeti Menedzsment és Közleményekért felelős Osztálya
​

---

ÁSZF – Általános szerződési feltételek​

Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) több szerződés megkötése céljából kerülnek meghatározásra, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül. Ezek azok a feltételek, amelyeket a vállalat előre meghatároz, anélkül, hogy a másik féllel egyedileg tárgyalna.

Megjelenése annak köszönhető, hogy a tömegtermelés révén szükségessé váltak a tömeges szerződéskötések. Egyedi tárgyalás esetén ezek rengeteg időt vennének igénybe, és sok adminisztrációs költséggel járnának. Ezen tranzakciós költségek csökkentésére hozták létre az ÁSZF-et, melynek segítségével a tömegesen lezajló egymáshoz nagyon hasonló tartalmú szerződéskötések megkötésének ideje lényegesen lerövidül.

ÁSZF létrejötte​

Mivel a szerződés kidolgozásában csak az egyik fél vesz részt, a másik félnek nincs lehetősége a megállapodás tartalmának aktív befolyásolására, módosítására. A kialakítás ilyen módon a másik fél szerződési szabadságát korlátozza. Számára csak az elfogadás és az elutasítás lehetősége áll fent.

Az ÁSZF akkor válik a szerződés részévé, ha az alkalmazója biztosította, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötés előtt megismerje, és ezután beleegyezett annak elfogadásába. Egyes esetekben külön tájékoztatás is szükséges. Például akkor, ha az ÁSZF lényegesen eltér a jogszabálytól vagy a szokásos szerződési gyakorlatoktól. Emellett akkor is, ha az adott szerződés eltér a felek között korábban alkalmazott gyakorlattól.

Ha a felek között általános szerződési feltételek és egyedi feltételek is aláírásra kerültek, akkor jogvita esetén az egyedi feltételek az irányadóak. Ha két általános szerződési feltétel is vonatkozik ugyanarra a tranzakcióra, akkor összeegyeztethetőség esetén mindkettő irányadó. Ha két lényeges rendelkezés ellentétes, akkor a szerződés nem jön létre.

Mikor nem érvényesek a szerződési feltételek?​

Az az általános szerződési feltétel, amely a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a másik fél hátrányára állapít meg, tisztességtelennek minősül (Tisztességtelen általános szerződési feltételek, vagy röviden TSZF). A tisztességtelen feltételek B2C relációban, vagyis vállalat és magánszemélyek közötti egyesség esetén semmisnek minősíthetők. B2B vagyis vállalatok között végbemenő tranzakciók esetén pedig megtámadhatók, vagyis amennyiben a károsult vállalat nem lép fel ellenük, érvényesnek tekinthetők.

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - Fenntarthatóság - Szakmai Publikációk és Elemzések

Fenntarthatóság​

A fenntarthatóság azt jelenti, hogy a jelenlegi igényeinket képesek vagyunk úgy kielégíteni, hogy közben hosszú távon gondolkozunk, tekintettel vagyunk a jövő generációira is, és arra törekszünk, hogy ők is ugyanúgy ki tudják majd elégíteni az igényeinket, mint ahogy mi tesszük.

Fenntarthatóság fogalma​

A fenntarthatóság három pillérre épít: gazdasági teljesítőképesség, társadalmi felelősségvállalás és környezetvédelem. Valamit akkor nevezünk fenntarthatónak, ha egyszerre megfelel a gazdasági fejlődés, társadalmi felelősségvállalás, valamint a környezetvédelem szempontjainak. Így az a vállalat, amelyik fenntartható működésre törekszik, a profit mellett képes más szempontokat is figyelembe venni. Nem csak a növekedés a fontos számára, hanem a fejlődés és a tevékenység hosszabb távú folyamatossága is.

Máshogy megfogalmazva, a fenntarthatóság azt jelenti, hogy nem éljük fel az erőforrásainkat egy rövid távú siker, magasabb nyereség miatt. A fenntartható fejlődés kulcsa, hogy a jelenlegi kedvező állapotot megpróbáljuk hosszú távon is működővé, fenntarthatóvá tenni.

Fenntarthatóság a gyakorlatban​

Egészen egyszerűen, ha ma felhasználjuk mindenünket, amink van, holnapra nem marad már semmi. A fenntarthatóság azt mondja, hogy ne csak a rövid távú profitra koncentráljunk. Egy vállalat vegye figyelembe, hogy tevékenysége milyen hatással van hosszú távon nem csak a gazdaságra, hanem a társadalomra és a környezetre is, és ez a működésüket befolyásoló jogi szabályozásban is egyre inkább megjelenik. Ennek következtében egyre több vállalat stratégiájában jelennek meg fenntarthatósági szempontok. Ezek között említhető, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátást, energiafelhasználásukat vagy hulladékmentes csomagolást használjanak. Fenntarthatósági szempontból az energiatermelés újragondolása égető probléma. Így egyre nagyobb hangsúly kerül megújuló energiaforrások, mint a víz, nap és szél használatára a fosszilis tüzelőkkel szemben. Azonban a fenntartható megoldások használatára való átállás, a termelés átalakítása drága, bonyolult és hosszadalmas feladat. Ráadásul a közeljövőben, rövid távon biztosan kevésbé jövedelmező befektetést jelent, mintha a jelenlegi módszereket folytatnák.

Egyre több vállalat tesz fenntarthatósági lépéseket, melynek hátterében a jogi szabályozás és a fogyasztói trendek állnak. A fogyasztók számára egyre több termék vásárlásánál szempont az, hogy mennyire „zöld”. A vállalatok oldaláról egyes vállalások önkéntesek, mások viszont azért születnek, hogy adott törvényeknek megfeleljenek. Például az Európai Unió betiltotta az egyszer használatos, eldobható műanyagok használatát.

A fenntarthatóság 3 pillére​

Környezetvédelem​

• Az ökológiai lábnyom, az energiafelhasználás, és károsanyag-kibocsátás csökkentése.
• Negatív külső hatások – a vállalatok nem szándékosan, tevékenység végzés következtében negatív hatással vannak, károsak egy másik szereplőre (például egy ipari üzem káros lesz a közelben lévő méhészetre).
• A kibocsájtott káros anyag, nem haladhatja meg a környezet befogadóképességét, és amit onnan kiemelünk, nem haladhatja meg a természet újratermelő képességét.

Társadalmi felelősségvállalás​

• A vállalatnak úgy kell működnie, hogy ne csak a fogyasztói és tulajdonosi érdekeket szolgálja, hanem a többi érintett, például munkavállalók, beszállítók, helyi közösség igényeit is figyelembe vegye. Ide tartozik a munkahelyi légkör javítása, munkavállalóknak széleskörű juttatási rendszer kiépítése vagy akár egy városi sportklub szponzorálása.
• A vállalatnak tisztában kell lennie azzal is, hogyan működik és kikből áll az ellátási lánc, amelynek részesei. Mindenki tisztességes munkakörülmények között dolgozik és méltányos bérezésben részesül.

Gazdasági teljesítőképesség​

• A vállalat alapvető célja a profittermelés. Azonban a vállalat érdeke az is, hogy ezt fenntartható módon (hosszú távon) tegye, méghozzá minél több érintett érdekét kielégítve.
• A profiton kívül ide tartozik a megfelelő vállalatirányítás, jogszabályoknak való megfelelés és a kockázatkezelés is.

Fenntarthatóság előnye és hátrány​

Egyértelmű, hogy az elmúlt években megnövekedett az igény a fenntarthatóságra, és egyre inkább elvárás a vállalatok felé, hogy ne csak profitot termeljenek, hanem fektessenek figyelmet a társadalmi felelősségvállalásra és a környezetvédelemre – mind fogyasztói, mind állami, jogalkotói szempontból. A fenntarthatóság felé vezető út költséges a vállalatok számára, átgondolást, támogatást és rengeteg befektetéseket igényel. Viszont cserébe megcélozhatók eddig kiaknázatlan részpiacok, jobb lesz a vállalat megítélése, valamint ahogy telik az idő, egyre több fenntarthatósággal kapcsolatos jogszabálynak kell majd megfelelni, így lehet, hogy érdemes ezeknek elébe menni.

---

Bank of Los Santos által készített szennyezési mutatók. A diagrammok elkészülését több munkacsoport is részt vett, ezáltal valós kép kapható a szennyezési mutatókról mely felöleli Los Santost, San Fierrot és a környező településeket.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 04.
Bank of Los Santos - Makrokörnyezeti Menedzsment és Közleményekért felelős Osztálya​

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - KÖZGAZDASÁGTAN - MAKROÖKONÓMIA

Makroökonómia​

A makroökonómia a közgazdaságtan egyik ága, amely a nemzetgazdaságok egészének vizsgálatával foglalkozik.

Makroökonómia jelentése​

A makroökonómia feladata a nemzetgazdaságok teljesítményeinek, folyamatainak és gazdasági jelenségeinek, illetve ezek okainak és kapcsolatainak a feltárása és kimutatása különböző modellek és indikátorok alkalmazásával. A mikroökonómiával ellentétben a makroökonómia nem a gazdasági szereplők egyéni döntéseivel és viselkedésével foglalkozik, hanem a kollektív gazdasági folyamatokkal. Célja a nemzetgazdaságok elemzésével az, hogy segítse a gazdasági döntéshozókat az erőforrások hatékony elosztásában, a fenntartható gazdasági növekedés, az árstabilitás és magas foglalkoztatottság elérésében.

Makroökonómia eszköztára​

A makroökonómia a gazdaság egészének teljesítőképességét elemzi, illetve a teljesítményben megfigyelhető változások okainak feltárásához és előrejelzéséhez próbál segítséget nyújtani. Ennek során a közgazdászok arra is keresik a választ, hogy az egyes szektorok viselkedése miként hat a teljes gazdaság állapotára. Továbbá arra próbálnak rájönni, hogy hogyan érhető el egy fenntartható gazdasági növekedési pálya vagy hogyan enyhíthetők a gazdasági visszaesések hatásai.
A makroökonómia eszköztárát a modellek mellet olyan gazdasági indikátorok alkotják, mint például a bruttó hazai termék (GDP), a bruttó nemzeti jövedelem (GNI), az infláció, a foglalkoztatottság, a munkanélküliség, a pénzkínálat, a pénzkereslet és egyéb aggregált keresleti, kínálati változók. A makroökonómia indikátorokat a közgazdászok különböző modellekben használják fel, elemzik és követik nyomom. Az így kapott eredményeket a gazdaságpolitikai döntéshozatal során használják fel. Így a fiskális és a monetáris eszközöket az adott gazdasági körülményeknek megfelelően tudják alkalmazni a kormányzatok és a jegybankok.

Makroökonómia a klasszikus közgazdaságtanban​

A közgazdaságtan fejlődése során számos különböző iskola, elmélet alakult ki a gazdasági körforgásnak, valamint a gazdasági szereplők viselkedésének a leírására és a gazdasági folyamatok mozgatórúgóinak megmagyarázására. A tudományágon belül a közgazdászok eleinte a ma ismert mikroökonómiai folyamatokra és változásokra koncentráltak. Vagyis arra, hogy gazdasági szereplők milyen egyéni motivációval rendelkeznek és hogyan viselkednek a gazdasági életben. A makroökonómia, a gazdaság egészének vizsgálata a XX. század derekáig nem képzete részét a közgazdászok gondolkodásának. A XX. század első felét sújtó pénzügyi és gazdasági válságok, valamint totális háborúk szükségszerűvé tették a gazdasági szerkezet egészének vizsgálatát.

Neoklasszikus közgazdaságtan​

Az úgynevezett neoklasszikus közgazdaságtan egy a klasszikusnál jóval szofisztikáltabb elmélet. Lényegi felvetéseit viszont ugyanúgy a makroökonómia alapvetéseire építi, miszerint gazdasági folyamatokat a piaci feltételek és az egyéni döntések összessége határozza meg. A keresleti és kínálati döntések az árakhoz igazodnak és csak annak függvényében változnak. Épp ezért a gazdaság hatékony működésének kulcsa a rugalmas árrendszer, vagyis, hogy az árak szabadon mozoghassanak. Így kialakulhat egy egyensúlyi helyzet. Az esetleges egyensúlytalanságok csak átmeneti jelleggel alakulnak ki és azokat a piac önmagától meg is szünteti hosszabb távon. Az elmélet szerint tehát az államnak csak annyi szerepet kell vállalni, hogy adottak legyenek a feltételek az egyensúlyi helyzet kialakulásához. Emellett biztostani kell, hogy a gazdaságban fizetőeszközként használt pénz ne veszítsen értékéből.

Keynesi közgazdaságtan​

A neoklasszikus elméletet számos kritika érte. Az 1930-as évek válsága során kiderült, hogy az árrendszer nem mindig elég rugalmas és nem feltétlen vezet egyensúlyi helyzethez. Kialakulhatnak olyan egyenlőtlenségek a gazdaságban, mint például a a túltermelés, a hiány, vagy a növekvő munkanélküliség. A neoklasszikus elmélet hiányosságara az úgynevezett keynesi közgazdaságtani irányzat, makroökonómia modell adott válaszokat. Az elmélet alapvetései John Maynard Keynes nevéhez köthetők, aki szerint az egyensúlytalanságokat elsősorban az elégtelen kereslet okozza, így a kereslet növelésével, ösztönzésével lehet feloldani őket. Keynes a gazdaságot már nem az egyének szintjén vizsgálta, hanem az összesített, aggregált kereslettel, kínálattal és kollektív viselkedéssel próbálta megmagyarázni a folyamatokat.
A keynesi modell szerint a gazdaságban vannak olyan árak, amik túl merevek ahhoz, hogy kellő gyorsasággal reagáljanak a változásokra, így esetükben nem tud egyensúlyi helyzet kialakulni beavatkozás nélkül.
Keynes szerint az államnak aktívan be kell avatkoznia a gazdasági életbe a fiskális és monetáris politikán keresztül, hogy a makroökonómia olyan változóit, mint az aggregált kereslet (vagyis a háztartások költekezése), a beruházási hajlandóság, az állami költések, az export tevékenység megfelelő szintre hozzák a gazdasági növekedés stimulálásához. Recesszió esetén így kontrollálják a gazdasági visszaesést, míg konjunktúra esetén fenntartják a növekedést.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 09.
Bank of Los Santos ​

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - KÖZGAZDASÁGTAN - MIKROÖKONÓMIA

Mikroökonómia​

A mikroökonómia a közgazdaságtudomány egy részterülete, mely a gazdaság részegységeit, az egyedi piacokat és különböző szereplőit, úgy, mint a vállalatokat, háztartásokat, fogyasztókat tanulmányozza.

Célja, hogy a szűkös erőforrásokat, a lehető legoptimálisabb módon ossza el a különböző végfelhasználók között.

Közgazdaságtan részterületei​

A közgazdaságtan egy elméleti alaptudomány, mely a gazdasági tudományokon belül a gazdaság egészét és annak alapvető viszonyait vizsgálja. Korunk közgazdaságtanát két fő területre osztjuk fel: mikroökonómiára és makroökonómiára. Emellett fontos része a közgazdaságtudományoknak a nemzetközi közgazdaságtan és a gazdasági rendszerek összehasonlító elemzése.

A mikroökonómia legnevesebb gondolkodói​

A mikroökonómia atyjának Adam Smith-t tartják. Az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdasága című művében áttekintette hogyan alakul ki egy termék, a föld, a tőke és a munka árának piac egyensúlya. A mai értelemben vett mikroökonómiát a neoklasszikus közgazdászokhoz kötjük. Carl Menger, Stanley Jevons, Léon Walras a 19. században a közgazdaságtudomány fő kérdését abban látták, hogy hogyan lehet a szűkös erőforrásokat a leghatékonyabban elosztani különböző célok között, s ebben a piaci árnak milyen szerepe van.
Alfred Marshall 1890-es, A közgazdaságtan alapelvei nevű könyvében számos, a tudományterület mai napig fontos fogalmával találkozunk. Ezek között említhető a kereslet, a kínálat, a piaci egyensúly és a rugalmasság, mind rövid és hosszú távon. Emellett a mikroökonómia fontos fogalmai közé tartozik még az ár, a költség, a jövedelem, a profit, a hasznosság, a preferencia és az optimum.
Ezzel szemben a makroökonómia a gazdaság egészével foglalkozik. Születését John Maynard Keynes 1936-os forradalmi művének, A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete, megjelenéséhez kötik. Több szempontból ekkor vált ketté a két tudományterület.

Mivel foglalkozik a mikroökonómia?​

A mikroökonómia elkülönült gazdasági egységekkel foglalkozik úgy, mint az egyedi piacok, vállalatok, háztartások és fogyasztók. Ezek a gazdasági szereplők javakat állítanak elő és fogyasztanak el. A szereplők különböző piaci és nem piaci kapcsolatokban állnak egymással. Egyéni döntéseik hatására alakul ki a piacok aggregált kereslete és kínálata. Általánosságában, a mikroökonómia által leírható, hogyan alakulnak a termékek és szolgáltatások árai. Emellett segítségével arra is választ kaphatunk, hogyan és miért profitálnak a fogyasztók és a vállalatok a hatékony termelésből és cserekereskedelemből.
A tudományterület szerves részét képzi a versenypolitikának és a pénz-, tőke, és árupiacoknak.
A mikroökonómiával foglalkozó akadémikusok és közgazdászok fókuszában a különböző motivációt, árat, erőforrást és termelést érintő változások hatásai és eredményei vannak, azokat kívánják megérteni és előre jelezni.

Pozitív és normatív megközelítés​

A mikroökonómia pozitív és normatív megközelítést alkalmaz. Pozitív szemszögből a mikroökonómia objektív megfigyeléseket tesz a gazdasági folyamatokról. Például kérdést ad azokra a válaszokra, hogy miért csökkenek egy autógyár eladásai miután a gyár megemelte járművei árát, miért nő meg a réz ára, ha egy nagy termelő bánya összeomlik, vagy miért csökken az Apple részvények ára, miután a vártnál kevesebben vásárolnak iPhone-t.
Normatív megközelítésből a mikroökonómia előírásokat fogalmaz meg a piaci szereplők és a kormányok számára is, hogy milyen minták és gazdaságpolitika alkalmazása mentén érhető el minél optimálisabb piaci működés és hatékonyság.

A mikroökonómiai idő​

Az időtényező fontos faktor a mikroökonómiában, ám ezt nem a megszokott módon, órákban, percekben méri a tudományterület. Rövid és hosszú távot használ, melyet a gazdasági és piaci változásokra, impulzusokra való reagálás időigénye határoz meg. Rövid távként értelmezzük, amikor egyes gazdasági faktorok fixek, míg hosszú távon az összes tényező képes változni.
Például a benzin árának növekedése esetén rövid távon a fogyasztók nem tudnak alkalmazkodni a magas árakhoz csupán azáltal, hogy kevesebbet utaznak, hosszú távon viszont lehetőségük van egy kisebb fogyasztású autót vásárolni vagy közelebb keresni munkahelyet. Egy termék iránti kereslet növekedése esetén egy vállalat rövid távon korlátozottan tud reagálni, képes mondjuk 2 műszak helyett 3 műszakot üzemeltetni. Hosszú távon ugyanakkor képes termelési kapacitásait megváltoztatni és reagálnia a megnövekedett keresletre új gyártósorok felállítása és/vagy extra munkaerő felbérlése által.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 09.
Bank of Los Santos ​

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - GDP - BRUTTÓ HAZAI TERMÉK

GDP – bruttó hazai termék​

A bruttó hazai termék, vagy angol rövidítéssel GDP (gross domestic product) egy adott területen, egy adott időintervallumban előállított végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások piaci értékét jelenti.

Mit értünk a GDP alatt?​

A GDP egy olyan mutató, melynek segítségével megfelelő képet kaphatunk egy adott ország gazdasági súlyáról, illetve az adott gazdaság teljesítményéről és annak időbeli alakulásáról. Általában negyedévente, illetve évente kerül számításra. Időbeli összehasonlításokhoz reál, míg térbeli összehasonlításokhoz vásárlóerő-paritáson számolt GDP-t ajánlott használni. Az egy főre jutó értékét gyakran jóléti mutatóként használják, bár rengeteg kritikával illethető a mutató ilyen célú értelmezése.
Legnagyobb előnyeként módszertani egzaktságát említhetjük. Megközelítőleg mindenhol ugyanúgy számítják, így összehasonlításra alkalmas mutató. Növekedése esetén bővülő, míg csökkenése eseten zsugorodó gazdaságról beszélhetünk.

A GDP megközelítései​

Három megközelítésében szoktunk beszélni róla, számítása is eltérő kategóriánként. Fontos azonban, hogy a végeredmény mindhárom esetben megegyezik. A három forma alatt termelési, a kiadási és a jövedelmi megközelítést értjük.

Termelési megközelítés​

Termelési megközelítésben a GDP végső felhasználásra szánt termékek értékekeként értelmezhető. Itt fontos megkülönböztetni a köztes termékeket a végső felhasználásra szánt termékektől. A GDP az adott gazdaságban megtermelt értéket, vagyis a hozzáadott értéket méri. Tehát az értékét a végső felhasználásra szánt termékek mennyiségének és az adott termékekhez tartozó piaci áraknak a szorzataként kaphatjuk meg. Ebben a megközelítésben a szektorok szerinti bontást is gyakran elkészítik. Elsődlegesen a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások kibocsátását szoktuk megkülönböztetni. Azonban ezen szektorok további nemzetgazdasági ágakra is bonthatók.
A másik két megközelítésnél fontos látni, hogy minden tranzakciónak két oldala van. Az összeg, amit a vevő elkölt az eladónál bevételként jelenik meg, tehát a kiadások és a bevételek összege szükségszerűen megegyezik. Ezen összefüggés természetesen zárt gazdaságokra értendő. A külkereskedelem módosíthatja a körülményeket. Amennyiben egy ország többet exportál, mint importál, akkor szükségszerűen magasabb lesz a belföldön megtermelt áruk és szolgáltatások értéke. Így a belföldi vállalatok értékesítése, mint a belföldi költések értéke. Amennyiben pedig egy ország többet importál, mint exportál, vagyis kereskedelmi deficitje van, akkor alacsonyabb lesz a belföldön előállított áruk és szolgáltatások értéke, mint a kiadások összege.

Kiadási szemlélet​

Kiadási szemlélet esetén rendező elvnek azt tekintjük, hogy kik költik el az adott pénzt. Makroökonómiai szemlélettel három szereplőt szoktunk megkülönböztetni, ezek a lakosság, a vállalatok és az állam. Eszerint zárt gazdaságban a GDP kiadási megközelítésben megfeleltethető a lakossági fogyasztás, a vállalati beruházás és a kormányzati költések összegeként. Kisebb torzítástól eltekintve ez az adott ország szereplői által elköltött jövedelmet jelenti. Gyakorlatban azonban nyitott gazdaságokról szoktunk beszélni, így a külkereskedelmi egyenleggel korrigáljuk a teljes számítást. Korrekció után a következő módon számítjuk ki:
GDP = Lakossági fogyasztás + Vállalati beruházás + Kormányzati kiadások + Nettó Export

Jövedelmi megközelítés​

Jövedelmi megközelítésben a GDP az összes megtermelt jövedelemként említhető. Felbontása során a jövedelem forrását szokás megkülönböztetni. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a munkavállalói jövedelmeket, a tőkejövedelmeket, illetve a vegyes jövedelmeket. Munkavállalói jövedelmek alatt említhetjük az alkalmazotti béreket. Tőkejövedelemnek számítanak az osztalékok, kamatok, földjáradékok vagy a lakásbérleti díjak. A vegyes jövedelmek közé pedig a vállalkozói jövedelmek tartoznak. Egyéb jövedelemként szokás továbbá említeni a különféle támogatásokat.

Nominál, reál és vásárlóerő paritáson számolt GDP​

Megkülönböztetjük a nominál és a reál GDP-t. Előbbi esetében a kibocsátás értéke az aktuális piaci ár és a kibocsátási mennyiség szorzataként kerül meghatározásra. Ez elsősorban közel egyidejű adatok összehasonlítására alkalmas. Hosszabb távú idősoros adatok összehasonlítása esetén azonban az infláció jelentős torzítást eredményezhet. Ezen problémát a reál GDP képes kezelni, ami inflációval korrigált árakkal számol, így alkalmasabbnak tekinthető a valós kibocsátás mérésére.
Ahogy a nominál GDP torzíthat eltérő időpontú adatok összehasonlítása esetén, úgy a földrajzi összehasonlítások esetén is beszélhetünk torzításról. A földrajzi torzítás oka a különféle országok eltérő árszínvonala. A valós gazdasági méret összehasonlítására vezették be a vásárlóerő paritáson számolt – angol rövidítéssel PPP – GDP fogalmát. A vásárlóerő paritáson számolt GDP számítása során az országok nominál GDP-jét korrigálják az ország árszínvonalával. Tehát két ugyanolyan nominál GDP-vel rendelkező ország közül az alacsonyabb árakkal rendelkező fog magasabb vásárlóerő paritáson számolt GDP-vel rendelkezni.

Egy főre jutó GDP​

Az egy főre jutó GDP számítása során az adott terület GDP-jét elosztják annak lakosságával. A különféle megközelítések szerint ez értelmezhető úgy, hogy átlagosan mekkora termelés, jövedelem vagy fogyasztás jut egy lakosra. A jövedelmi, illetve a fogyasztási szemlélet végett gyakran jóléti mutatóként tekintenek az egy főre jutó GDP-re. Ma már azonban ettől kiterjedtebben szokás értelmezni a jólétet, így a mutató jóléttel való azonosítását már idejétmúltnak tekinthetjük. Ezzel együtt a mutató tisztán gazdasági szempontból is különféle torzításokat tartalmaz. Például a mutató nem mond el semmit a jövedelem társadalmon belüli eloszlásáról.

NDP – nettó hazai termék​

A bruttó hazai termék, vagyis a GDP az adott időszaki kibocsátást méri. Fontos látni azonban, hogy különféle gazdaságok különféle infrastrukturális feltételek mellett képesek az adott kibocsátásra. Az infrastruktúra amortizálódik, így annak pótlása szükséges. Az amortizációt ellensúlyozó ráfordítások tehát nem növelik, hanem fenntartják a meglévő állapotot. Ilyen formán annak ellensúlyozása fix költségnek tekinthető. Az amortizáció költségét levonva a bruttó hazai termékből kaphatjuk meg nettó hazai terméket, vagy rövidítve NDP-t.
Az NDP tehát a fogyasztást, illetve az esetleges nettó beruházásokat méri. A GDP-t és az NDP-t együttesen használva mélyebben megérthetővé válnak a gazdasági folyamatok. Betekintést nyerhetünk az adott gazdaság jövedelmének, illetve a vagyonának alakulásáról is. Egy ország GDP-je és az NDP-je között lévő rés az ország tőkeállományának amortizációját jelzi. Amennyiben ezen rés tágul, akkor az gazdasági stagnálásról árulkodhat, míg a különbség csökkenése a tőkeállomány megújulásáról, illetve fenntarthatóbb gazdasági kilátásokról árulkodhat.

A GDP kritikája​

Mint gazdasági mutatószámot számos kritikával szokták illetni.
A hiányosságait kiemelő kritikák arra hívják fel a figyelmet, hogy a GDP használata globalizált világunkban, nyitott gazdaságok esetén félrevezető lehet. A külföldi tulajdonú vállalatok hazautalhatják profitjukat, így nem csupán az a fontos, hogy helyben mekkora értéket állítanak elő, hanem az is, hogy mekkora valós jövedelemmel rendelkeznek a helyi rezidensek. Fontos közgazdaságtani kritikája még a mutatónak, hogy nem veszi figyelembe a nem piacon végzett munkát. Nem tartalmazza sem a házimunkát, sem az önkénteskedést. Hasonlóan nem növeli a értékét az otthon termesztett zöldség és gyümölcs, mint ahogy a szabadon hozzáférhető online médiatartalmak sem.
A kritikák között gyakran említésre kerül, hogy a GDP túl szűk jóléti mutatónak. Nem értékeli például a természeti környezetet, az emberek szabad, illetve pihenéssel töltött idejét. Pedig ezek vitathatatlanul hozzájárulnak a kiegyensúlyozott és boldog élethez. Továbbá általános kritikája, hogy a termelés piedesztálra emelése során megfeledkezik annak hasznosságáról. Számításakor nem veszik figyelembe, hogy mennyire hasznos a kibocsátás, ugyanakkora értékkel növeli a GDP-t egy sokak által várt és használt híd, mint egy senki által nem használt. Jobban növeli az értékét egy régi ház költségesebb lerombolása, majd egy új ház felépítése, mint a régi felújítása. Tehát könnyen megfeledkezhetünk a termelés valódi társadalmi hasznáról, mely az erőforrások felelőtlen felhasználását eredményezheti.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 09.
Bank of Los Santos ​

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS

Gazdaságpolitika​

Gazdaságpolitika alatt az állam azon döntéseit és tevékenységeit értjük, melyekkel a társadalompolitikai céljaival összeegyeztethetően kívánja befolyásolni a gazdaságot.

Modern piacgazdaságokban a gazdaságpolitika céljának a fenntartható gazdasági növekedést, az árstabilitást, a teljes foglalkoztatást, illetve a külső és belső egyensúly biztosítását szokták tekinti. Ennek megfelelően a modern piacgazdaságokra épülő demokráciákban a gazdaságpolitikát két fő részre lehet bontani. Ezen két terület a megfelelő jogi és intézményi környezet biztosítása, illetve a pénzpolitika területe. Ezeken túlmenően beszélhetünk még a gazdaságpolitikát illetően fejlesztési politikáról, foglalkoztatáspolitikáról, iparpolitikáról, illetve különféle ágazati politikákról is. Jól látható tehát, hogy a gazdaságpolitika bőven túlterjed a pénzpolitikán. Sőt egyes megközelítések szerint maga az oktatáspolitika vagy az egészségügyi politika is a gazdaságpolitika keretein belül értelmezendő.

A gazdaságpolitika ágai​

A pénzügypolitika három részre bontható. Ezek a fiskális vagy költségvetési politika, a monetáris politika és a devizapolitika.
A költségvetési politika alatt azon intézkedések összességét értjük, melyek az állam kiadásin és bevételein keresztül befolyásolják a gazdaság működését. A fiskális politika keretein belül az állam két módszerrel képes stimulálni a gazdaságot. Kínálati stimulusnak nevezzük, amennyiben az állam csökkenti a vállalati adóterheket. Keresleti oldali élénkítésére a gazdaságnak pedig a kiadási oldal növelésével van mód.
A monetáris politika eredetileg a gazdaságon belüli pénzmennyiséget hivatott szabályozni, amelyet ma a legtöbb központi bank az árstabilitáshoz köt. A központi bankok inflációs céljaikat az alapkamat változtatásával, illetve eszközvásárlási programok segítségével próbálják elérni. Az alapkamat hatással van az infláció mértékére, mivel értéke befolyásolja a lakosság megtakarítási hajlandóságát és ezáltal a fogyasztást.
A devizapolitika pedig olyan döntések összeségét jelenti, melyek a külső egyensúly fenntartására irányulnak. Ennek fontos részét képezi az árfolyampolitika, mely az árfolyam alakításáról, esetleges konvertibilitásáról dönt.

A modern gazdaságpolitikák funkciói​

Modern államok esetén a gazdaságpolitikák öt fő funkciója emelhető ki:

• Társadalmi és jogi keretek biztosítása: A társadalmi és a jogi keretek jelentik mind a közösségi együttélés, mind a gazdasági tevékenységek alapját. Ezek kiszámítható és biztosított működése nélkül elképzelhetetlen bármilyen komplexebb gazdasági rendszer léte.
• Verseny biztosítása: A modern piacgazdaságok alapvető eleme a hatékonyságra való törekvés. A verseny bárminemű korlátozása ellehetetleníti a piacgazdaságok alapvető mechanizmusainak működését. Ennek megfelelően a verseny kikényszerítése szükségeltetik. A verseny létének biztosításáért általában egy külön állami szerv, a versenyhivatal felel. A szerv felügyeli a vállalatok árazási technikáit, indokolt esetben akvizíciókat lehetetlenít el, ritkább esetben pedig akár konkrét vállalatok feldarabolásáról is dönthet.
• Redisztribúció: Mind a társadalmi stabilitás, mind a társadalmi preferenciák megkövetelnek egyfajta újraelosztást. A redisztribúció, például az adóbevételek szociális juttatásokra történő újraelosztása során a meglévő egyenlőtlenségek csökkennek, így egy széles réteg számára élhető társadalomban élhetünk.
• Allokáció: Vannak bizonyos közös ügyek, melyek finanszírozása decentralizáltan nehezen kivitelezhető. Ilyenek például a közjószágok, melyek finanszírozása emiatt állami feladat.
• Stabilitás: A stabilitás fenntartása egy komplex kérdéskör. Érthető ezalatt a társadalmi feszültségek kordában tartása, a környezeti fenntarthatóság biztosítása, de az infláció alacsonyan tartása vagy a stabil gazdasági környezet, a munkalehetőségek biztosítása hasonlóan elképzelhető funkció.

A gazdaságpolitika eszközei​

Modern gazdaságipolitikák eszközrendszere három részre osztható:
Jogi szabályozás és felügyelet: A legkülönfélébb előírásokkal élhet az állam céljainak elérése érdekében. Meghatározhatja a foglalkoztatás feltételeit, azt, hogy mely gazdasági tevékenységek végezhetők, illetve melyek nem. Továbbá előírhat működéshez szükséges feltételeket is. Kiemelt szereppel bír továbbá a pénzügyi szféra szereplőinek felügyelete, azok stressztűrőképességének biztosítása. Szereplői között tudható a törvényhozás, a kormányzat, adott esetben az önkormányzatok, illetve a különféle felügyeleti szervek.
Fiskális politika: A fiskális politika a gazdaságpolitika azon részének tekinthető, mely a költségvetés bevételeivel és kiadásaival foglalkozik. Kiemelt fontossággal bír az adó- és járulékpolitika, melynek tárgya az állami források biztosítása. Az államnak módjában áll új adókat kivetni, illetve a meglévők értékén változtatni. Az, hogy milyen jogcímeken és kit adóztatnak fontos következményekkel bír, akárcsak az, hogy hol és mire költ az állam. A fiskális politika határozza meg, hogy különféle állami alrendszerek milyen költségvetésből gazdálkodhatnak, illetve, hogy milyen célokra mennyit kíván költeni egy adott kormányzat. A fiskális politika alakításáért és megvalósításáért elsősorban az országgyűlés, másodrendben a központi kormányzat és kisebb részben az önkormányzatok felelősek.
Monetáris politika: A monetáris politika a másik kettőnél sokkal körülhatároltabb eszköznek tekinthető. Célja a pénzügyi stabilitás fenntartása. Részének tekinthető a jegybanki alapkamat alakítása, a kötelező tartalékráta meghatározása, illetve az esetleges nyíltpiaci műveletek vagy más monetáris céllal bíró programok implementálása. A monetáris politika alakításáért az adott monetáris hatóság, vagyis legtöbb esetben a központi bankok felelősek.

A gazdaságpolitika és az üzleti ciklusok kapcsolata​

A gazdaságpolitikák fontos szerepet töltenek be a modern kapitalista államok esetében is. Ezen kapitalista berendezkedés egyik legellentmondásosabb megítélésű velejárói közé tartoznak az üzleti ciklusok. Amíg a fellendülő szakaszát kevésbé kísérik viták, addig ezek leszálló ágainak megítélése szélsőséges. Egyesek a piac természetes és hasznos öntisztító folyamataként írják le, addig mások a piac bukását és önszabályozásra való alkalmatlanságát látják a folyamatban. Annyi biztos, hogy társadalmilag fájdalmas időszakról beszélhetünk, így lehetőségekhez mérten a gazdasági és munkaerőpiaci veszteségek minimalizálása ésszerű társadalmi igény lehet.
A gazdaság stimulálása útján a gazdaságpolitikának van is lehetősége hatni az üzleti ciklusokra. A recessziókat tompítani kívánó, túlhevült gazdaságot visszafogó gazdaságpolitikát anti- vagy kontraciklikus gazdaságpolitikának nevezzük. Általában ezt tekintik manapság kívánatos célnak, a gyakorlatban azonban sokszor mégsem ezt láthatjuk. Ennek oka, hogy a stimulusra csak korlátozottan van lehetőség. Sem a kamatok, sem az adók nem csökkenthetők a végtelenségig, illetve az államadósságok sem növelhetők korlátlanul. Ennélfogva a recessziós időszak tompításához a növekvő, de túlhevült gazdaság növekedésének visszafogása előfeltétel. Ezen időszak alatt kell az államnak megtakarítania, hogy recesszió idején legyen forrás stimulálni. A gazdaság visszafogása azonban nem népszerű lépés, így gyakran nem lépik meg. Ilyenkor a túlhevült gazdaságot tovább pörgetik. Ezt prociklikus gazdaságpolitikának nevezzük.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 09.
Bank of Los Santos ​

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - MONETÁRIS POLITIKA, FISKÁLIS POLITIKA

Monetáris politika​

Monetáris politika alatt a gazdaság pénzmennyiségen keresztüli pénz- és tőkepiaci szabályozását értjük.

A monetáris politika fő célja az ársabilitás elérése, gazdasági növekedés és stabilitás fenntartása. A monetáris politika legfőbb intézményei a központi bankok. Fő eszköze a kamatpolitika.

A monetáris politika fogalma​

A monetáris politika a pénzkínálaton és kamatszabályozáson keresztül befolyásolja a gazdasági szereplők magatartását a gazdaságpolitikai célok elérésnek érdekében. Gazdaságpolitika alatt egy államnak azon elhatározásait, döntéseit és cselekedeteit értjük, amelyekkel társadalmi és politikai céljaik elérése érdekében a gazdasági folyamatokat befolyásolják.

A gazdaságpolitika eszközei​

A gazdaságpolitika megvalósulhat direkt eszközök által, melyek közvetlenül befolyásolják a gazdaság szereplőit, ilyenek például a tilalmak és előírások; illetve létrejöhet indirekt eszközök által, melyek a gazdasági környezeten keresztül hivatottak befolyást kifejteni, ilyen például a magas adó, mely plusz költséges ró a nem kívánatos tevekénységekre.
A gazdaságpolitikának több részterülete van – többek között ilyen az agrárpolitika, adópolitika, külgazdasági politika, foglalkoztatási politika, fiskális (költségvetési) politika és a monetáris politika is.

A monetáris politika intézményrendszere​

Legfőbb szereplője a jegybank, amely monetáris hatóságként működik. Az Európai Unióban az Európai Központi Bank, az Amerikai Egyesült Államokban a Szövetségi Tartalék Rendszere, a Federal Reserve System tölti be ezt a szerepet. Emellett az intézményrendszer egyéb részesei a monetáris intézmények, például a bankok – akik a monetáris politika közvetítésével járulnak hozzá a folyamatokhoz –, illetve a nem monetáris intézmények, akik más pénzügyi tevékenységet folytató intézmények.

A monetáris politika célja​

A mai monetáris politika fő célja az árstabilitás biztosítása, melyről akkor beszélhetünk, ha az infláció, az átlagos árszínvonal emelkedés stabilan, alacsony szinten marad és a horgonyzott várakozások is fennállnak. Utóbbi azt jelenti, hogy a gazdaság szereplői középtávon az inflációs céllal megegyező inflációra számítanak, még akkor is, ha az aktuális adatok mást mutatnak. A fejlett európai országokban ez a célszám a 2%. A monetáris hatóságok tevékenységét szabályozó törvények konkrétan ki is mondják ezt, de egyéb szabályozások, mint a Maastrichti konvergencia kritériumok és a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) célváltozói is ezt hangsúlyozzák.
Az infláció az árszínvonal általános és tartós emelkedését jelenti. A mutatószám jól szemlélteti a gazdasági és társadalmi jólétet, hisz egy stabil, alacsony infláció mellett a jövedelmek meg tudják őrizni reál értéküket, tehát hasonló mennyiségű javat lehet általuk vásárolni. Az infláció ellentétje a defláció, amikor is az árszínvonal általános és tartós csökkenéséről beszélünk.

Az árstabilitás miért nem 0 százalékos inflációt jelent?​

Az alacsony növekedésű infláció mellett több érv is szól. Egyrészt beszélthetünk az általános minőségjavulásról, mely változatlan árak mellett azt eredményezné, hogy jobb termékek kerülnek kevesebbe kevésbé minőségi termékekkel szemben.
Másrészt, a defláció, a csökkenő árszínvonal számos úton lassítaná, károsítaná a gazdaságot. Csökkenő árszínvonal változás esetén a fogyasztók arra lennének sarkalva, hogy kivárják a jövőbeni olcsóbb árakat és így csökkentsék a fogyasztásukat. A kereslet csökkenése pedig könnyen továbbgyűrűzne a kínálat csökkenéséhez, melyre a vállalatok a foglalkoztatottság csökkentésével reagálnának. Így végső soron a defláció a gazdaság recessziójához és a monetáris politika tehetetlenségéhez vezetne.
A defláció káros következménye lenne az adósságdefláció is, mely azt jelenti, hogy az árszínvonal általános csökkenésekor, a hitelek fedezeteként szolgálaló ingatlanok ára is csökken, így azok egy bizonyos pont után nem tudnák fedezni a fennmaradó hitelösszeget, a bankok emiatt a hitelkondíciók újratárgyalására lennének késztetve. A defláció elkerülése érdekében tehát fontos, hogy egy alacsony árszínvonal növekedés legyen célul kitűzve.

Az inflációs célkövető rendszer​

Az inflációs célkövető rendszer egy széles körben alkalmazott stratégia a monetáris politikai törekvések elérése érdekében. Elemei:

1. Számszerű, középtávú, nyilvánosan bejelentett inflációs cél.
2. Az árstabilitás, mint a monetáris politika elsődleges célja iránti elköteleződés.
3. Széles és részletes információs bázison alapuló döntéshozás.
4. Nagyfokú transzparencia és hitelesség a nyilvánosság felé történő kommunikáció során.
5. A jegybank nagyfokú elszámoltathatósága.

Az alapkamat szerepe​

Az árstabilitás fenntartásához és az inflációs cél eléréséhez a legfontosabb eszköz a jegybanki alapkamat. Ez az a referencia kamatláb, amelyet a Jegybank fizet a kereskedelmi bankoknak a nála elhelyezett kéthetes lejárati kötvények után. Transzmissziós mechanizmusnak nevezzük azt, ahogy az alapkamat megváltoztatása kifejti hatását a gazdaság működésére.

A monetáris politika eszköztára​

A monetáris politika eszközrendszere által éri el céljait. Direkt és indirekt eszközökről beszélhetünk annak függvényében, hogy mennyire építenek a bankközi piacok működésére.

• Közvetlen, direkt eszközökhöz tartoznak az adminisztratív korlátok. Például a kamatok mértékére vonatkozó előírások. A jegybank előírhatja a bankok számára, hogy mekkora maximális/minimális kamattal hitelezhetnek, fogadhatnak betétet.
• Közvetett, indirekt eszközök során a bankok pénzteremtési lehetőségei által érvényesül a monetáris politika. Eszköz például a kötelező tartalékráta előírása, a nyílt piaci műveletek – ahol a jegybank a pénzpiacon piaci szereplőként avatkozik be –, a rediszkontálás és az árfolyam politika.

---

Fiskális politika​

A fiskális politika (költségvetési politika) alatt az állam által irányított szociális transzfereket, közkiadásokat, és a tevékenység finanszírozását jelentő adó- és adósságpolitikai tevékenységet értjük.

A fiskális politika célja lehet a szegénység csökkentése, a fenntartható növekedés kereteinek megteremtése, a gazdaság stabilizálása az adók és állami beruházások növelésével és csökkentésével, vagy egyéb makroökonómiai célok elérése. Recesszió időszakában az állam az adók csökkentésével és kormányzati beruházások növelésével pörgeti a gazdaságot. Fellendülés esetében pedig az adók növelésével és állami beruházások csökkentésével lassítja a gazdaságot.

Fiskális politika jelentése​

A fiskális politika gazdaság stabilizáló alapelvei nagyrészt John Maynard Keynes gondolatain alapulnak, aki azt állította, hogy az állam feladata, hogy kisimítsa a gazdasági ciklusok ingadozásait és szabályozza a gazdaságot adókon és kormányzati vásárlásokon keresztül.
A fiskális politika, vagy más néven költségvetési politika a gazdaság irányításának egy eszköze, melyet az állam gyakorol az adóztatáson és kormányzati kiadások kezelésén keresztül. Legfontosabb eleme a költségvetés, azon belül is a központi költségvetés megalkotása, azaz állami bevételek és kiadások tervezése. A fiskális politika azon intézkedéseket tartalmazza, amelyeket az állam a költségvetési bevételein és kiadásain keresztül képes megvalósítani.
A fiskális politika mellett a monetáris politika szintén egy gazdaságpolitikai eszköz, melyen keresztül viszont nem az állam, hanem a jegybank befolyásolja a gazdaságot a kamatláb meghatározásával és pénzkibocsátással.

Fiskális politika célja és eszközei​

A fiskális politika célja a gazdaság stabilizálása, a gazdaság ciklikusságából fakadó ingadozások bizonyos keretek közé szorítása. Így például hatással van a munkanélküliségi rátára, a gazdaságban jelenlévő aggregált keresletre, az inflációra és a gazdasági növekedésre. Az állami beavatkozásra azért van szükség, hogy a magánszektor keresleti és kínálati ingadozását kisimítsák, a gazdasági környezetet kiszámíthatóbbá tegyék.
A gazdaságpolitikát szabályozó eszközöket elsősorban aszerint csoportosíthatjuk, hogy előre meghatározott módon, beavatkozás nélkül is működnek-e, vagy szükség van az állami beavatkozásra. Léteznek automatikus (beavatkozás nélkül is működő) szabályozó eszközök, mint a progresszív adózás és a munkanélküli segélyek. A másik kategória a diszkrecionális eszközök (amelyeknek feltétele az állami beavatkozás), például közmunka programok, illetve az adókulcsok változtatása.
Az állam az alábbi esetekben avatkozik be és alábbi módon befolyásolja a gazdaságot:

Recesszióban csökkenti az adókat és növeli a kormányzati beruházásokat.​

Ezzel élénkíti a gazdaságot – expanzív gazdaságpolitikát végez. Ezen intézkedések hátterében az áll, hogyha alacsonyabbak az adók, akkor több pénz marad a vásárlók zsebében. Többet tudnak megtakarítani, amit később fogyasztásra, beruházásra tudnak költeni.
A kormányzat másik eszköze a gazdaság fellendítésére, hogy ő maga is vásárlásokba, beruházásokba kezd. Így még inkább nő a gazdaságban lévő pénzmennyiség és a kereslet, valamint a befektetésekkel új munkahelyeket teremtenek.
Nyilván ez a folyamat sem mehet a végtelenségig, az expanzív intézkedések után megszorító intézkedésekre van szükség. Ráadásul az expanzív beavatkozások költségesek, így általában központi költségvetési deficithez vezetnek. Ez azonban nem az egyetlen hátrány. Sokak szerint a kormányzati beruházások egész egyszerűen kiszorítják a magán beruházásokat. Másrészt az expanzív politikával csökkentett adókat és megnövekedett kormányzati kiadásokat később nehéz lehet normalizálni, illetve számolni kell a már említett magasabb inflációval is.

Fellendülés esetén növeli az adókat és csökkenti a kormányzati beruházásokat.​

Ezzel visszafogja a gazdasági növekedést – megszorító fikális politikát hajt végre. Gazdasági fellendülés esetén a gazdasági szereplők túlköltekeznek. Növekszik az infláció, az árak növekednek, ezért szükség van restriktív gazdaságpolitikai eszközök bevetésére. Ha növekednek az adók és csökkennek a kormányzati kiadások, akkor lényegében az állam pénzt von el a gazdaságból, a gazdasági szereplőktől, ezáltal csökkentve költekezési kedvet és lassítva a gazdasági termelékenységet. Mivel az állam a kevesebb állami beruházás és több adó miatt megnöveli a bevételeit, központi költségvetési többlettel zárulnak.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 09.
Bank of Los Santos ​

 

[Virtyo]

ooc hozzaszolas majd torlom mikor jon a kovetkezo

Butított egyetemi szinten vannak leírva a dolgok, az is a legmagasabb minőségben.

Miért teszem ki ezeket?
Azért, hogy legyen fogalma a játékos közösségnek gazdaságtani fogalmakról, ami egy bank, a piac és a gazdaság részét képezi.
Sajnos nagyon jól tudom, hogy nem sokan olvassák el ezeket, mert nem autók vannak lefényképezve.
Egy bankot alakítani és létrehozni mozgó és lüktető dologként elég nehéz, ehhez script kell és játékbeli tőke és játékosok akik vevők erre.

Egyetemi szemináriumokról és előadásokról nem tervezek kitenni dolgokat, maximum belefogalmazom néhány dologba ahogy eddig is.

 

[Virtyo]

BANK OF LOS SANTOS - Engel-görbe

Engel-görbe​

Az Engel-görbe egy adott jószág iránti keresletet a jövedelem függvényében, rögzített árak mellett ábrázoló függvény.

Meredeksége megmutatja, hogy egy fogyasztó vagy a fogyasztók egy csoportja mennyivel fogyaszt többet egy termékből vagy szolgáltatásból, ha jövedelme egységnyivel nő.

Mi az az Engel-törvény?​

Az Engel-törvény a háztartások jövedelme és egyes árucikkek fogyasztása közötti kapcsolatot írja le. A törvény nevét Ernst Engel német statisztikus és közgazdász után kapta, aki magát a törvényt 1857-ben fogalmazta meg. A törvény állítása szerint egy háztartás jövedelmének növekedése esetén csökken az élelmiszer jellegű kiadások aránya. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény szerint csak az arány csökkent, ettől még abszolút értékben növekedhetnek az élelmiszerre fordított kiadások. Az Engel-együttható a törvényben megfogalmazott állítást emeli makroszintre. A gazdasági fejlettség, illetve szegénység mérését teszi lehetővé az élelmiszer jellegű kiadások arányának felhasználásával.

Engel-együttható​

Az Engel-törvény következtetése, hogy alacsonyabb jövedelmű háztartások esetén magasabb, míg magasabb jövedelmű háztartások esetén alacsonyabb az élelmiszerre fordított kiadások aránya a teljes jövedelemhez viszonyítva. A magasabb jövedelmű háztartások többet költenek tartós fogyasztási valamint luxuscikkekre, szórakozásra és általában szolgáltatásokra. A mikroszinten megfogalmazott állítás makroszinten is értelmezhető.
Az Engel-együttható megmutatja, hogy egy adott ország háztartásai jövedelmük hány százalékát fordítják élelmiszerre. Az alacsonyabb érték kedvezőbb, míg a magasabb érték kedvezőtlenebb életkörülményekre utal. Az érték csökkenése általában gazdasági növekedésre, míg növekedése a gazdaság zsugorodására utal. Az Engel-együttható alkalmas szegénység, illetve gazdasági fejlettség mérésére.

Jövedelemrugalmasság ábrázolása az Engel-görbe segítségével​

Az Engel-törvény által megfogalmazott állítás szerint egy háztartás jövedelmének növelésekor növekszik a nem élelmiszer jellegű kiadások aránya. Másképpen fogalmazva rámutat arra, hogy a jövedelem növekedésével változhat a fogyasztói kosár összetétele.
A jövedelemrugalmasság megmutatja, hogy egységnyivel magasabb jövedelem esetén ceteris paribus, hogyan változik az adott jószág iránti kereslet.
Jövedelemrugalmasság alapján különféle jószágcsoportokat különböztetünk meg. Az egyik besorolás szerint megkülönböztetünk normál és helyettesítő termékeket. Normál javak esetén a rugalmasság pozitív, azaz a jövedelem növekedésével a kereslet is növekedni fog. Megkülönböztetünk luxustermékeket, amelyek iránt megmutatkozó keresletnövekedés mértéke meghaladja a jövedelem növekedésének mértékét, illetve létszükségleti javakat, melyek iránt megmutatkozó keresletnövekedés elmarad a jövedelem mértékének növekedésétől. Helyettesítő termékek esetén a jövedelemrugalmasság negatív, azaz a jövedelem növekedésével a kereslet csökken. Utóbbi csoportra példa lehet a tömegközlekedéssel kapcsolatos költségek. A jövedelem növekedésével a háztartás megengedhet egy személyautót, ezáltal a tömegközlekedésre költött összeg csökkenni fog.

Bank of Los Santos
Smiljan Bubnov - Executive Director / Managing Director / Head of Equities
Los Santos
2023. 03. 15.
Bank of Los Santos ​