Yakuza: A japán alvilág császárai
A Yakuza, másnéven a bōryokudan vagy gokudō japán gengszterekre utal, tagjai annak, amit korábban bōryokudan ("erőszakos csoport") néven azonosítottak. Japánban és a világ többi részén, különösen nyugaton, a yakuza kifejezés egyaránt használatos egyéni bűnözőkre, az általuk alkotott csoportokra és a japán szervezett bűnözésre általánosan. A Yakuza szamuráj-szerű rítusokat tartanak és gyakran egész-testes tetoválást hordanak bőrükön. Bűnrészesek zsarolásokban, csempészetben, "loan sharkingban", prostitúcióban, drogcsempészetben, illegális szerencsejátékban többek között, továbbá több éttermet, bárt, szállítócéget, tehetségkutató ügynökséget, gyárakat és egyéb cégeket irányítanak nagy japán városokban. Ezek mellett részt vesznek kriminális aktivitásban világszerte.A yakuza szó ("semmirekellő", "semmire sem jó", "haszontalan") a közhit szerint egy értéktelen kombinációból ered egy japán kártyajátékból, amely hasonlít a bakkarára és a blackjackre. A kártyák: ya-ku-sa ("nyolc-kilenc-három") összeadva a lehető legrosszabb összeget adják a játékban. A yakuza eredetét nehéz önmagában felderíteni, de sokak szerint a rōninok (mestertelen szamurájok) bandáinak leszármazottjai, akik a bandita élethez folyamodtak. Származásuk visszavezethető a feudális Japán mutatványosaihoz és szerencsejátékosaihoz is.
Az olasz maffiához hasonlóan a yakuza hierarchiája is egy családra emlékeztet. Bármely bandában vagy konglomerátumban a vezető neve oyabun ("főnök", szó szerint "szülői státusz"), és a követői a kobunok ("tanítványok", szó szerint "gyermeki státusz"). A merev hierarchia gyakran jobboldali ultranacionalista ideológiával társul. A kobunok tradicionálisan vérszerződéses esküt kötnek, és az a tag aki megtöri a yakuza szabályzatát vezeklést kell mutasson — történetesen egy rituálén keresztül, ahol a kobun levágja az ujjbegyét és bemutatja az oyabunjának, bár ez a szokás idővel kifakulni látszik.
Aktív bűnözésük ellenére a yakuza ninkyō dantai-ként (szószerint "lovagias szervezet")stilizálja magát. Bár az eszközeik gyakran megkérdőjelezhetők, híresek jótékonysági tevékenységeikről, például az adományaikról és segítségükről az 1995-ös Kōbe földrengés után, illetve a 2011-es földrengés és cunami után. Az idők során a yakuzák a fehérgalléros bűnözés felé orientálódtak, jobban hagyatkozva a megvesztegetésekre az erőszak helyett, és valójában, a 21. század elején az egyik legkevésbé aggresszív bűnszövetkezet voltak a világon. Ezek a tevékenységek bonyolulttá teszik a yakuza és a rendőrség kapcsolatát Japánban; a yakuza tagság önmagában nem bűntény, és a yakuzák bizniszei és a csoportok főhadiszállásai gyakran egyértelműen jelölve vannak. A bandák helye és tevékenysége gyakran ismert a japán rendőrség számára, viszont az utóbbi nem cselekedik ezügyben. Tagok fel voltak kérve arra is hogy közügyeket szolgáljanak, például mikor egy yakuza csoportosulás volt összehívva biztonságiaknak Dwight Eisenhower amerikai elnök látogatására 1960-ban (bár a látogatás valójában sosem történt meg).
A Sumiyoshi-kai (住吉会) a második legnagyobb yakuza család, 2600 becsült taggal. A Sumiyoshi-kai több kisebb yakuza csoport konföderációja. Jelenlegi feje (会長 oyabunja) Isao Seki. Kisebb csoportok az Államokban is jelen vannak a 21. században nagyvárosok japán negyedeiben. Ezek a szövetkezetek néha rugalmasabban kezelik a tradicionális yakuza kódrendszert, viszont folyamatos összeköttetésben vannak az anyaországi konglomerátummal. Az amerikai japán negyedekben az angol a fő beszélt nyelv, és a lakosság általában másod-vagy harmadgenerációs japán-amerikai. A japánt sokan tanulják külön, hogy felélinkítsék kultúrájukat, amelyet felmenőik a háború utáni betelepedéskor elhanyagoltak.
Utoljára szerkesztve:
