Organizata Shqiptare e Krimit

[Dazan]

Organizata Shqiptare e Krimit​

Az Organizata Shqiptare e Krimit egy kis méretű albán bűnszervezet Los Santosban. Tagjai főként elsőgenerációs huszonéves albán férfiak, akik Albánia, illetve Koszovó területén születtek és a 2010-esévekben

vándoroltak ki az Államokba.
A szervezet elsődleges érdekeltségi területe a prostitúció, illetve a pornóipar. Több lányt is futtatnak, akik szolgálatukért és hűségükért cserébe belekóstolhatnak a gazdagok életébe, kényelemben, biztonságban élhetnek. A városban élő, szegénységből kitörni vágyó egyszerű, fiatal nők számára vonzónak tűntek a körülmények, így hálózatuk az utóbbi időben dinamikusan növekedett.

A prostitúció mellett a nyugati partra érkező hajókon kisebb mennyiségben fegyvert és lőszert, valamint nagy tételben Albániában termesztett marihuanát

hoznak be az államokba, melyet kapcsolataik által készpénzben értékesítenek vagy keményebb drogokra – kokainra, heroinra - cserélnek. A narkotikumokat felhígítva adják tovább az utcákon, ezzel jelentős haszonra tesznek szert. A nagyobb nyereség érdekében az utóbbi időben elkezdtek függetlenedni az európai piactól, az értékesített kábítószer egyre nagyobb hányadát maguk termelik meg az Államokban.

A klán nem rendelkezik elég taggal és befolyással ahhoz, hogy szembe szálljon a Los Santos alvilágát meghatározó nagy, kiterjedt bűnszervezetekkel, így a velük

való, mindkét fél számára előnyös üzleti kapcsolatok kialakítása és erősítése révén igyekszik megerősíteni pozícióját. Az esetlegesen fellépő ellentéteket lehetőség szerint tárgyalások révén, közös megegyezéssel rendezik. Csak abban az esetben vállalnak nyílt konfliktust, ha egy rivális a számukra a monopólium ígéretével kecsegtető szexpiacra akar betörni.

Ha arra kerül a sor, hirtelen és különös kegyetlenséggel számolnak le ellenségeikkel, ezzel példát statuálva és elrettentve másokat az érdekszférájuk megsértésétől. Különös figyelmet fordítanak a bizonyítékok eltűntetésére, így a látványos elrettentés ellenére a nyomozók sötétben tapogatóznak az elkövetők kilétét illetően.

Tevékenységüket rendszerint fű alatt, a hatóságoktól rejtve végzik. Tartózkodnak a pitiáner bűncselekményektől – csalásoktól, lopásoktól, betöréses rablásoktól – melyek rizikójuk mellett könnyen felhívják a rendvédelmi szervek figyelmét, de nem kecsegtetnek elegendő haszonnal ahhoz, hogy megérjék a kockázatot.
Számos legális vállalkozást üzemeltetnek, melyeket pénzmosásra, illetve az illegális tevékenységeik elrejtésére használnak. Zavartalan működésüket szükség szerint hivatali személyek megvesztegetésével biztosítják.
A szervezetet szilárd hierarchiai rendszer jellemzi, a tagok feltétel nélkül engedelmeskednek felettesüknek. Mindannyian testvérként tekintenek egymásra, a közös gyökerek és kultúra által az egész klánt átjáró testvéri szeretet nagy összetartó erővel bír, ezáltal egy kifejezetten erős, egymás mellett a végsőkig kitartó családot kovácsolva belőlük.

 

[Dazan]

Dazan Januzaj

Születési hely és idő: 1994. június 15., Tuzla, Bosznia-Hercegovina
Anyja leánykori neve: Xhesika Zekaj
Apja neve: Yusuf Januzaj
Testmagasság: 189 cm
Testtömeg: 86 kg
Szemszín: barna
Hajszín: barna
Beszélt nyelvek: albán, angol, orosz

Dazan apja, Yusuf Januzaj 1940-ben született Lazaratban, hívő muszlim családba. Elemi iskolai tanulmányai után a katonai pályát választotta, az albán-jugoszláv határon teljesített határőrszolgálatot. Ekkoriban ismerte meg feleségét, Zamira Smajlaljt, aki 1951-ben született Korça városában és egy állami fonodában dolgozott. 1976-ban házasodtak össze, első gyermekük, Erayon, 1979-ben született.
Yusuf részt akart vállalni a kibontakozó délszláv háborúban, így a család 1991-ben a boszniai Tuzlába költözött. 1992-ben, nem sokkal a boszniai háború kitörése után szerb milicisták betörtek a házukba, megerőszakolták és meggyilkolták Zamirát, aki egyedül volt otthon. A tragikus eseményt férje és fia is traumaként élte meg. Yusuf pár hónappal később kimentett egy nőt, Xhesika Zekajt, egy szerb paramilitáris csoport karmaiból. Xhesika Zamirához hasonlóan egyszerű családból származott, 1955-ben született Tuzlában és egy közeli kisváros termelőszövetkezetében dolgozott. Hamar egymásba szerettek, 1993-ban összeházasodtak és 1994 június 15-én megszületett a második gyermek, Dazan.
Pár hónappal később, a szerb ostrom során tüzérségi lövedék csapódott a család házába, amely lakhatatlanná vált. Xhesika a csecsemő Dazannal Albániába menekült, az immár férfivá cseperedő Erayon apja oldalán harcolt a szerbek ellen.
A két férfi szerencsésen túlélte a háborút, 1995-ben tértek vissza családjukhoz Albániába. Egy északi kisvárosban, Dragobi-ban telepedtek le.

Pár évvel később Yusuf egy, a boszniai háborúban megismert bajtársa révén kapcsolatba került a politikai konszolidáció időszaka alatt szerveződő albán alvilággal. Tapasztalt katonaként és háborús hősként nagy tiszteletnek örvendett, hamar bekerült az alvilág legbelsőbb köreibe, fontos szerepet kapott a századfordulón fellendülő fegyver- és drogkereskedelemben.

Kisgyermekkor (0-3 éves korig)
Dazan a kor viszonyai között szerencsés gyereknek számított, apja alvilági tevékenysége régén jólétet tudott biztosítani a családnak. Teljesen kimaradt életéből a bizonytalan politikai helyzetben a társadalom jelentős részét sújtó szegénység. Anyja háztartásbeliként 3 éves koráig vele maradt, ezután iratták óvodába.

Óvoda (4-6 éves korig)
Dazan már az óvodában megérezte, hogy valamilyen módon más, mint a többi gyerek. Családjának anyagi háttere, valamint az apját a közösségükben övező tisztelet miatt már az óvónők is pozitívan kivételeztek vele. Dazan ekkor még csak a pozitív oldalát tapasztalta meg, csoporttársaival jól kijött, sok barátja volt.
1998-ban kitört a koszovói háború. Erayon Koszovóba utazott, hogy harcban segítse testvéreit a szerbek ellen. Yusuf kapcsolatai révén fegyvereket csempészett otthonról a háborús övezetbe, segítve az albán felkelők felfegyverzését.

Kisiskolás kor (7-10 éves korig)
Kisiskolás korától kezdve Yusuf és Erayon is sokat mesélt Dazannak háborús élményeiről, ezáltal beletáplálódott a fanatizmus és a szerbek iránti határtalan gyűlölet. Dazan szemei előtt folyton ott lebegett ez a kifejezetten erős családon belüli példakép, apját és féltestvérét is feltétel nélkül, hősként tisztelte. Látva, hogy a két férfira mások is felnéznek, egyre jobban megerősödött benne a gondolat, hogy az ő útjukra kell lépnie.
Az elemi iskolában az óvodához hasonlóan is kivételesként kezelték. Osztálytársai felnéztek rá, a szünetekben és az iskola után délután körbe ülték és kíváncsian hallgatták, ahogy apja és féltestvére háborús történeteit meséli el nekik. A lányok körében is különösen népszerű volt, ebben az életkorban szinte minden lány számára vonzó partner volt egy háborús hős fia.

Kamaszkor, serdülőkor (11-18 éves korig)
Apja lassan belelátást engedett Dazannak tevékenységébe, több alvilági ismerősének is bemutatta legkisebb fiát. Dazan megtapasztalhatta, hogy más háborús veteránok is hősként tisztelik apját és fivérét, ezáltal tovább erősödött benne a két férfi példaképe. 12 éves korában volt először alkalma éles fegyvert kézben tartani, apja felnőttkorára kitűnő céllövőt nevelt belőle.
Az iskolában felsőbbévesen szembesülnie kellett a kivételezettség árnyoldalával is. Osztálytársai körében megjelenése féltékenységet ébresztett, céltáblává vált. Az iskolai bántalmazások hatására egyre inkább magába zárkózott. A lányok – jólelkűségével visszaélve - jellemzően kihasználás céljából közeledtek hozzá, rendre otthagyták, megcsalták.
Dazan 16 éves korára kiábrándult a nőkből, igaz barátok nélkül maradt. Szabadidejét nagyrészt apjával és bátyjával töltötte, vagy egyedül horgászott egy közeli tónál gondolataiba mélyedve.
Személyiségét nagyban meghatározta, hogy az őt körülvevő közösségekben apját, és később a nyomdokaiba lépő féltestvérét, Erayont is hősként tisztelték. Ha egy beszélgetés során szóba került a neve, rögtön Yusufra és Erayonra terelődött a téma.
Dazan az évek során egyre inkább úgy érezte, nem tud érvényesülni családja érdemeinek árnyékában. Korlátozottnak érezte lehetőségeit, ki akart törni a számára befásult vidéki atmoszférából.
Amikor 15 évesen gimnáziumba ment, felmerült, hogy az elvégzése után a fővárosba menjen egyetemre. Intelligens, átlagon felül teljesítő tanulóként jó esélye lett volna bekerülni több fővárosi állami egyetemre is, Dazan azonban nem tartotta vonzónak a továbbtanulást, egyre erősebben feltámadt benne a fiatalok természetes kalandvágya, világot akart látni.
2012-ben a gimnázium befejezése után úgy döntött, végleg kiszakad az őt körülvevő közegből. Los Santosba, az óceán túlpartjára utazott, hogy világot lásson és saját maga vívhassa ki az őt körülvevő tiszteletet.

Élet az óceán túlpartján (18 éves kortól)
Dazan helyi ismeretség hiányában a kezdetekben erőteljesen támaszkodott apja otthoni kapcsolataira. Az országba Albániából kisebb tételben becsempészett fegyverek és lőszerek átvételéért, értékesítéséért volt felelős. Tevékenysége által komoly bevételre tett szert, megteremtve magának az anyagi biztonságot, majd a kényelmes jólétet.
Dazan a csempészáruk értékesítése során elkezdte kiismerni magát a város alvilágában. Tartós üzleti kapcsolatokat épített ki, egyre nagyobb összegeket mozgatott meg. Apja közbenjárásával 2014-ben két hozzá hasonló hűséges huszonéves férfit küldtek otthonról Afrim és Ladon Kelmendi személyében, hogy segítsék a csempészáruk eladását és a kialakult üzleti kapcsolatok további erősítését.
Dazan idővel kezdett igazi vezetővé válni. Kiépítette az őt körülvevő feltétlen tiszteletet, két társa vakon megbízott benne.
A jó üzleti kapcsolatok mellett azonban Dazan ellenségekre is szert tett. 2016-ban drogüzlet során embereivel együtt csapdába csalták, az adásvétel helyszínén, egy Los Santos-i sikátorban 4 fegyveres támadt rájuk. A lövöldözést Dazan túlélte, két társa azonban holtan maradt a sikátorban. Dazan életében ekkor ölt először embert. Azonban ennél sokkal jobban megviselte társai halála. Úgy érezte, vezetőként felelős értük, neki kellett volna megvédenie őket akár az élete árán.
Dazan az önmarcangolás által teljesen magába zárkózott. Teljesen felhagyott korábbi életével, eddig megszerzett vagyonára alapozva igazi semmittevőként élt. Ideje nagy részét horgászattal töltötte, vagy egyszerűen kocsikázott a városban gondolataiba mélyedve. Kipróbált különböző tudatmódosító szereket, hogy enyhítse a benne felgyülemlő feszültséget, azonban ezek hatására még jobban elszigetelődött.
2018-ban Dazan féltestvére, Erayon is Los Santosba érkezett, azzal a céllal, hogy kirángassa öccsét a slamasztikából. Dazan lassanként félretette a tudatmódosító szereket, bátyjával elkezdték újra feléleszteni a korábbi üzleti kapcsolatokat. Tevékenységüket a drog- és fegyvercsempészet mellett kiterjesztették a prostitúcióra is. A növekvő hálózat üzemeltetése azonban egy idő után több embert igényelt. Dazan eltökélt volt, hogy ezúttal nem az otthoni kapcsolatokra alapoz, hanem saját maga építi ki Los Santos-i szervezetét, bátyja pedig ebben hűen támogatta.

 

[Dazan]

Dazan Januzaj (középen) örömlányai társaságában és katonái védelmében tölti az estéjét, Los Santos, 2021 márciusa​

 

[vezeruralkodo]

Attol meg az uralkodo, apa envagyok

 

[fuzesijaszol]

Erayon Januzaj
Születési hely és idő: 1978. május 11., Lazarat, Albánia

Anyja leánykori neve: Zamira Smajlaj
Apja neve: Yusuf Januzaj
Testmagasság: 183 cm
Testtömeg: 86 kg
Szemszín: Barna
Hajszín: Sötétbarna
Beszélt nyelvek: albán, angol, orosz

Gyermekkor (0-12 éves korig)

Erayon 1978. május 11-én született Lazaratban. A 70-es évek második a felében, a teljes elszigetelés időszakában az országot sújtó szegénység az ő gyermekkorára is rányomta a bélyegét. Apja katonai szolgálata miatt kevés időt töltött otthon, anyja reggeltől késő estig a fonodában dolgozott, hogy elő tudja teremteni a család megélhetéséhez szükséges pénzt. Erayon felnézett apjára, már ilyen fiatalon is példaképének tekintette.

1985-ben a politikai konszolidáció megindulásával a gazdasági helyzet is elkezdett stabilizálódni. Yusuf 45 évesen leszerelt a hadseregtől, ezáltal sokkal több időt tudott fiával tölteni. A két férfi kapcsolata még szorosabbá vált. Apja sokat mesélt Erayonnak hosszas katonai szolgálatáról, aki élvezettel hallgatta. Erayon eltökélte, hogy ő is a katonai pályát célozza meg. Nem foglalkozott mással, nem volt egyéb érdeklődési köre, tanulmányi eredményeire is fittyet hányt. Apja 12 éves korától kezdve tanította lőni, tehetségének köszönhetően hamar kitűnő céllövővé vált.

Serdülőkor (13-18 éves korig)

1991-ben kitört a délszláv háború, Yusuf hazafias kötelességének érezte, hogy csatlakozzon a bosnyákok oldalán a szerbek ellen harcoló albán milicistákhoz, így a család ugyanebben az évben a boszniai Tuzlába költözött. Erayon követni akarta apját a harctérre, de Yusuf még túl fiatalnak tartotta, semmiképpen sem akarta elveszteni egyetlen fiát.

1992-ben, a boszniai háború kezdetén, mialatt Yusuf a fronton, Erayon iskolában volt, a környéket felforgató szerb milicisták betörtek a család házába, megerőszakolták és meggyilkolták Zamirát. A tragikus esemény hatására Erayonban ismét fellángolt a tettvágy, apja csak nehezen tudta féken tartani.

Pár hónappal később Erayon megismerte Xhesika-t, aki rövidesen apja felesége és az ő mostohaanyja lett. Erayon eleinte nehezen fogadta el apja döntését, úgy érezte, bemocskolja anyja emlékét. Xhesika azonban vér szerinti fiaként kezelte őt, így rövid idő alatt erős anya-fiú kapcsolat alakult ki köztük. A nő hamarosan teherbe esett. Erayon eleinte betolakodóként tekintett a jövendő újszülöttre, ezáltal még jobban bizonyítani akart apjának.

1994-ben, Dazan születése után, a szerb ostrom során tüzérségi lövedék csapódott a család házába, amely lakhatatlanná vált. Xhesika a csecsemő Daznnal Albániába menekült. Yusuf már nem tudta és nem is akarta a lassan felnőtté váló Erayont megakadályozni abban, hogy az őt ért sérelmekre válaszul és hazájáért harcolva fegyverrel szálljon szembe a szerb megszállókkal. Erayon követte apját a harctérre. A háború hátralévő egy éve alatt számos alkalommal vett részt éles tűzharcban, emellett megtapasztalhatta a háborút átszövő fanatizmust és a határtalan erőszakot, melyek nagy mértékben meghatározták személyiségének fejlődését.

1995-ben apjával együtt hazatértek Albániába, a család Dragobiban telepedett le. Erayon nem fejezte be az iskolát, napja nagy részét apjával töltötte, aki felnőtt férfi létére beavatta az alvilággal kibontakozó kapcsolatába. Erayonban, látva az apját körülvevő tiszteletet, feltámadt a becsvágy, ő is bizonyítani akart. Yusuf egyre több időt töltött a cseperedő Dazannal, ezáltal tovább erősödött Erayonban a fivére iránt érzett féltékenység, meg akarta mutatni, hogy ő is méltó a tiszteletre.

Felnőttkor (18 éves kortól napjainkig)

1998-ban a háború kitörésének hírére Koszovóba utazott, hogy fegyverrel vegye ki a részét a harcból és ismét bebizonyítsa rátermettségét. A háborúban egyre jobban kezdett kibontakozni jelleme, ellenségeivel szemben nem ismert kegyelmet, áldozataival könyörtelenül bánt el. A háborút túlélte, 1,5 év után hazatért családjához. Apja nyíltan elismerte bátorságát, több közeli alvilági ismerősének is bemutatta. Rövidesen nyíltan beavatták az alvilág köreibe. Erayon előtt megnyílt az út felfelé. Az első néhány évben csak apja üzleteiben segédkezett, később azonban önállóan is végezte tevékenységét, egyre több embert koordinált. Eközben bizalmas kapcsolatot alakított ki Yusuf több alvilági ismerősével is.

Ahogy féltestvére serdülővé érett, egyre jobban megismerte, előítéletei, féltékenysége elszálltak. Látta, Dazan egyáltalán nem akarja kitúrni őt pozíciójából, hanem őszinte testvéri kapcsolatra vágyik. Erayon egyre többet mesélt neki háborús tapasztalatairól, valamint dicsekedett neki apja érdemeivel, ezzel erősítve Dazanban az apai példaképet és jelentősen befolyásolva öccse jövőbeli terveit. A két testvér a későbbiekben is sok időt töltött együtt, a viszonylag nagy korkülönbség ellenére erős testvéri kötelék alakult ki közöttük.

Amikor Dazan úgy döntött, saját útjára lép és az óceán túlpartján próbálja megvalósítani önmagát, Erayon már karrierje csúcsán volt. Volt vagyona, több baráti kapcsolatra is szert tett. A nőkkel azonban nem boldogult, 40 év után sem találta meg az igazit. Az alvilágban széles körben tisztelték, öregedő apja pozíciójának várományosaként tekintettek rá. Erayon soha nem akarta apját kitúrni szerepéből, azonban már várta a pillanatot, amikor ő viheti tovább a zászlót.

Kétség sem fért hozzá, hogy az ő feladata lesz a fegyverek, lőszerek államokba történő csempészésének irányítása. A nagy távolság miatt új útvonalakat kellett kipróbálnia, új módszereket a vámosok kikerülésére, de Erayon sikeresen vette a kihívást. Az akadálymentes szállítás érdekében fivérével ez idő alatt is rendszeresen tartotta a kapcsolatot.

Dazan társai 2016-os, balszerencsés elvesztéséről eleinte nem számolt be neki. Tisztelte bátyja otthoni terveit, nem akarta, hogy az ő hibája lerombolja az álmait. Erayon csak fivérével tartotta a kapcsolatot, így a hírek nem jutottak el hozzá. Csak a szállítmányokra való igény hirtelen csökkenése keltett gyanút benne, és az, hogy Dazan zárkózottabb lett, mint amilyennek ismerte. Aggódott érte, személyesen meg akarta látogatni, azonban otthoni teendői visszatartották, szinte minden erőfeszítését célja elérésébe ölte.

Két évre rá, amikor a szállítmányok már teljesen elmaradtak, tudta csak meg az igazságot. Ettől kezdve nem érdekelték vezetői ambíciói, minden idejét és tapasztalatát arra akarta fordítani, hogy öccsét támogatva felélesszék a tengerentúli kapcsolatokat, haladéktalanul Los Santosba utazott.

Az óceán túlpartján azonban szembesülnie kellett azzal, hogy a dolgok nem úgy működnek, mint otthon, ahol a hatóságok lefizetése mellett teljesen nyíltan végezhették tevékenységüket. Dazantól hamarosan megtanulta a helyi sajátosságok miatt célszerű óvatosabb, megfontoltabb, diszkrétebb munkavégzést, így a két férfi együtt fogott hozzá a Los Santos-i kapcsolatok újraépítéséhez és a terjeszkedéshez.