- 2024. 07. 05.
- 1
- 1
- V4 karakter
- Marcus Coughlin
Marcus Coughlin
Gyermekkor
Marcus, a legfiatalabb testvér, mindig is az a fajta volt, aki bármit megtenne, hogy segítsen családján. Az ír apjuk és latin-amerikai anyjuk keményen dolgoztak, hogy biztosítsák a család megélhetését, de a nyomornegyedekben, ahol éltek, a szegénység és a bűnözés mindennapos volt. Marcus fiatalon megtanulta, hogy csak magára és testvéreire számíthat. Az utcákon töltött idő hamar megtanította neki az élet keménységét, és gyakran kellett verekednie, hogy megvédje magát és testvéreit.
Már gyerekként is érezte a felelősség súlyát. Míg apjuk korán reggel elindult a gyárba, anyjuk pedig takarításokat vállalt, Marcusra és bátyjaira, Charles-ra és Joseph-re hárult a feladat, hogy gondoskodjanak magukról és egymásról. Az iskola után az utcákon lógtak, ahol gyorsan megtanulták, hogyan kell túlélni. Az utcák törvényei könyörtelenek voltak, de Marcus hamar kiismerte magát. Minden egyes ütés és rúgás csak erősebbé tette őt, és testvéreivel együtt egy összetartó csapatot alkottak.
Ahogy nőttek, a környékükön uralkodó bűnözői életmód hatással volt rájuk. Charles, a legidősebb, mindig is vezető típus volt. Ő volt az, aki először lépett be a bűnözés világába, hogy pénzt szerezzen a családnak. Joseph, a középső testvér, hamarosan követte, és Marcus sem maradt el mögöttük. Bár kezdetben ellenállt a bűnözés csábításának, a családja iránti lojalitása végül felülkerekedett.
Felnőttkor
Marcus hamar csatlakozott Charles és Joseph bűnözői tevékenységeihez. Az első nagyobb akcióik között volt egy ékszerbolt kirablása, amit Charles szervezett meg. Marcus részt vett a terv végrehajtásában, és bár érzelmileg megviselte a bűnözés, tudta, hogy nincs más választásuk. A rablás éjszakája hideg és sötét volt, a várost sűrű köd borította, ami még baljósabbá tette az amúgy is feszült légkört. Marcus izgatottan és idegesen állt az ékszerbolt hátsó bejárata előtt, miközben Charles a zárat feltörte. Ahogy beléptek, a feszültség szinte tapintható volt.
Marcus feladata volt a biztonsági rendszerek kikapcsolása, és bár a szíve a torkában dobogott, sikerült gyorsan és hatékonyan végeznie a dolgát. Az ékszerek ragyogtak a vitrinben, a drágakövek csillogása szinte hipnotizálta őket. Marcus érezte, hogy egy új világ kapui nyílnak meg előtte – egy olyan világ, amely tele van veszéllyel és izgalommal. Minden egyes gyémánt és rubin újabb és újabb kaland ígéretét hordozta magában. Ahogy Charles és Joseph pakolták az értékes tárgyakat, Marcus egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy mi lett volna, ha más útra térnek. De az izgalom, amit akkor érzett, elnyomta a bűntudatot.
Az egyik legemlékezetesebb akciójuk egy nagy értékű műkincs ellopása volt egy jól őrzött múzeumból. Marcus különösen jó volt a lopakodásban és a gyors menekülésben. Ő volt az, aki a legtöbb technikai részletet kezelte, és gyakran kellett gyorsan és hatékonyan reagálnia a váratlan helyzetekre. Marcus a Charles által kidolgozott tervet alaposan tanulmányozta, lenyűgözve figyelték Charles részletgazdag tervezési képességeit, és ez erőt adott nekik.
Amikor eljött a nagy nap, minden a terv szerint haladt. Marcus mesterien kikapcsolta a biztonsági rendszereket, és a testvérek csendben és precízen haladtak előre a múzeum sötét termeiben. Az értékes műkincs, egy híres reneszánsz festmény, egy különösen jól őrzött szobában volt kiállítva. Marcus gyorsan és hatékonyan kezelte a lézeres riasztókat, miközben Charles és Joseph biztosította a területet.
De egy váratlan fordulat miatt a riasztó mégis megszólalt. Joseph véletlenül egy érzékelőt érintett meg, ami azonnal értesítette a biztonsági szolgálatot és a rendőrséget. Marcus és Charles próbálták kezelni a váratlan helyzetet, de a túlerővel szemben esélyük sem volt. A múzeum termeiben a helyzet gyorsan kaotikussá vált, az őrök és a rendőrök mindenhol jelen voltak. Tűzharc alakult ki, és bár Marcus és testvérei igyekeztek menekülni, végül sarokba szorultak, és a rendőrök letartóztatták őket.
Charles tudta, hogy ez a letartóztatás nemcsak a végüket jelenti, hanem a testvérek álmának összeomlását is. Ahogy a bilincsek rázárultak a csuklójára, Marcus érezte a súlyt, ami az évek során felhalmozódott bűneik nyomán nehezedett rájuk. Az elkeseredettség és a csalódottság mélyen beléhasított, de valahol a lelkében még ott élt a remény, hogy talán egyszer újrakezdhetik. A rendőrautó hátsó ülésén ülve Marcus tudta, hogy hosszú, nehéz útra számíthatnak, de a testvérei mellett állt végig, és ez az, ami igazán számított számára.
Ahogy a rendőrautó lassan távolodott a múzeumtól, Marcus elméjében vadul kavargottak a gondolatok. A testvéreire pillantott, akik mellette ültek: Charles arca merev és kifejezéstelen volt, míg Joseph arcán a megbánás és a félelem keveréke tükröződött. Marcus érezte, hogy a letartóztatás nemcsak az ő életüket, hanem a családjuk jövőjét is veszélyezteti. Tudta, hogy a börtönélet kemény lesz, de remélte, hogy együtt valahogy átvészelik.
Börtönben
Marcus számára a börtönélet különösen kemény volt, mivel érzelmileg nehezebben viselte a bezártságot és az erőszakot. Az első hetek voltak a legnehezebbek. Minden lépésnél figyelnie kellett, minden sarok mögött veszély leselkedett rá. Egy nap, miközben a börtön udvarán sétált, egy banda támadt rá. Az összecsapás brutális volt, Marcus súlyosan megsérült, de életben maradt. Ez az incidens arra késztette, hogy változtasson a hozzáállásán. Rájött, hogy csak úgy élhet túl, ha keményebb lesz és megtanul alkalmazkodni a börtön világához.
A sebesülései lassan gyógyultak, de az elhatározása erősödött. Az önvédelem mestere lett, minden nap edzett és tanult. A börtön hierarchiájában való helyének megtalálása nem volt könnyű feladat. Az első hónapokban folyamatosan harcolnia kellett a tiszteletért és a túlélésért. Megtanulta, hogy ki barát és ki ellenség, és lassan, de biztosan, kezdett helyet találni magának ebben az ellenséges környezetben.
Marcus hamar részt vett a drogkereskedelemben, de más módszerekkel, mint testvérei. Ő a csempészési hálózatot irányította, különféle rejtett útvonalakat és módszereket talált ki a drogok börtönbe juttatására. Kezdetben kisebb mennyiségekkel dolgozott, próbálva elkerülni a figyelmet. Azonban hamarosan felismerte, hogy a nagyobb ügyletek több kockázattal járnak ugyan, de nagyobb haszonnal is kecsegtetnek.
Egyik alkalommal egy magas rangú rab, aki jelentős hatalommal bírt, megbízta, hogy végezzen egy árulóval. Marcus gondosan megtervezte az akciót, és sikeresen végrehajtotta a gyilkosságot, ezzel még nagyobb tiszteletet és befolyást szerzett a börtönben. Az ilyen feladatok teljesítése közben nem csak fizikai, hanem pszichológiai képességei is fejlődtek. Megtanulta, hogyan manipulálja az embereket, hogyan használja ki a gyengeségeiket.
Egy másik alkalommal Marcus egy különösen kockázatos drogügyletbe keveredett, amely során egy nagyobb mennyiségű kokaint kellett csempésznie a börtönbe. Az ügylet során több rab is megpróbálta átverni, de Marcus okosan játszotta ki őket, és végül sikeresen végrehajtotta az üzletet. Ez az eset megerősítette pozícióját és hírnevét a börtönben.
Marcus nemcsak a fizikai erejére támaszkodott, hanem stratégiára és intelligenciára is. Az idő múlásával egyre több befolyásos személyiség vette őt észre, és egyre nagyobb hatalmat szerzett. A börtönben töltött évek alatt olyan hálózatot épített ki, amely lehetővé tette számára, hogy ne csak túléljen, hanem uralkodjon is.
A börtönélet azonban mély nyomokat hagyott benne. Bár kívülről keménynek és érzelemmentesnek tűnt, belül folyamatosan küzdött a démonjaival. Az éjszakák során gyakran álmodott szabadulásról, arról, hogy új életet kezdhet, távol minden erőszaktól és bűntől. De tudta, hogy ez csak álom marad, amíg a börtön falai között él.
Marcus története nem csak a túlélésről szólt, hanem arról is, hogyan alakította át a körülmények, hogyan lett belőle valaki, akitől mindenki félt és tisztelt. A börtön hierarchiájában elfoglalt helye bizonyította, hogy bárki, aki elég erős és intelligens, uralkodhat a legkeményebb körülmények között is.
Szabadulás után
Szabadulása után Marcus is elhatározta, hogy törvényes úton épít új életet, de a múlt árnyai nem hagyták el teljesen. Testvéreivel egy bányászati céget alapítottak, amely hamarosan virágzó üzletté vált. A régi bűncselekményekből származó pénzt most törvényes vállalkozásukba fektették, ami gyorsan növekedett. Marcus a cég logisztikai részlegén dolgozott, ügyelve arra, hogy minden üzleti döntésük nyereséges legyen.
Bár a bányászati cég hivatalosan tiszta volt, Marcus soha nem felejtette el a bűnözői múltját. A korábbi rablásokból és fegyverkereskedelemből származó pénzt ügyesen beolvasztották a vállalkozásba, és mindig szem előtt tartották, hogy szükség esetén visszatérhetnek a régi módszerekhez. Így biztosította, hogy mindig maradjon elég pénz és befolyás, hogy ő és testvérei jól élhessenek.
Ahogy telt az idő, a bányászati vállalkozás egyre több figyelmet vonzott magára. Marcus és testvérei igyekeztek elkerülni a feltűnést, de a cég gyors növekedése és sikeressége miatt egyre többen kezdtek érdeklődni a múltjuk iránt. A rivális vállalkozások és az újságírók nyomozni kezdtek, és Marcus érezte, hogy a régi életük árnyéka újra rájuk vetülhet.
Az üzlet azonban nem ment mindig zökkenőmentesen. Egy új, szigorú környezetvédelmi törvény jelentősen megnehezítette a bányászatot, és a cég nem akarta vagy nem tudta teljesíteni az előírásokat. A dráguló nyersanyagok és a szigorodó szabályozások miatt a cég profitja csökkenni kezdett. Marcus és testvérei számára világossá vált, hogy ha nem tesznek valamit, az üzletük hamarosan csődbe mehet.
Ahelyett, hogy a szükséges változtatásokba fektettek volna, Marcus és testvérei a könnyebb utat választották. Újra a régi módszerekhez nyúltak: illegális bányászat, feketepiaci értékesítés és megvesztegetések váltak mindennapossá a vállalkozásukban. Kezdetben úgy tűnt, hogy ezek a módszerek segítenek átvészelni a nehéz időket, és a cég ismét nyereségessé vált.
Azonban az illegális tevékenységek nem maradtak sokáig titokban. Egy környezetvédelmi csoport nyomozni kezdett, és hamarosan bizonyítékot találtak a szabálytalanságokra. Az ügy nyilvánosságra került, és a hatóságok azonnal nyomozást indítottak a cég ellen. A botrány hatására a vállalkozás gyorsan elvesztette ügyfeleit és befektetőit, és az értékesítés drámai mértékben csökkent.
Marcus és testvérei próbáltak menteni, amit lehetett, de a helyzet egyre kilátástalanabbá vált. A cég csődjét elkerülni már lehetetlennek tűnt, és a hatóságok egyre közelebb kerültek a bűncselekményeik bizonyítékainak feltárásához. Végül Marcus és testvérei úgy döntöttek, hogy teljesen visszatérnek a bűnözői élethez.
Újra összeállították régi bandájukat, és fegyveres rablásokkal, illegális fegyverkereskedelemmel és drogkereskedelemmel kezdtek foglalkozni.
Gyermekkor
Marcus, a legfiatalabb testvér, mindig is az a fajta volt, aki bármit megtenne, hogy segítsen családján. Az ír apjuk és latin-amerikai anyjuk keményen dolgoztak, hogy biztosítsák a család megélhetését, de a nyomornegyedekben, ahol éltek, a szegénység és a bűnözés mindennapos volt. Marcus fiatalon megtanulta, hogy csak magára és testvéreire számíthat. Az utcákon töltött idő hamar megtanította neki az élet keménységét, és gyakran kellett verekednie, hogy megvédje magát és testvéreit.
Már gyerekként is érezte a felelősség súlyát. Míg apjuk korán reggel elindult a gyárba, anyjuk pedig takarításokat vállalt, Marcusra és bátyjaira, Charles-ra és Joseph-re hárult a feladat, hogy gondoskodjanak magukról és egymásról. Az iskola után az utcákon lógtak, ahol gyorsan megtanulták, hogyan kell túlélni. Az utcák törvényei könyörtelenek voltak, de Marcus hamar kiismerte magát. Minden egyes ütés és rúgás csak erősebbé tette őt, és testvéreivel együtt egy összetartó csapatot alkottak.
Ahogy nőttek, a környékükön uralkodó bűnözői életmód hatással volt rájuk. Charles, a legidősebb, mindig is vezető típus volt. Ő volt az, aki először lépett be a bűnözés világába, hogy pénzt szerezzen a családnak. Joseph, a középső testvér, hamarosan követte, és Marcus sem maradt el mögöttük. Bár kezdetben ellenállt a bűnözés csábításának, a családja iránti lojalitása végül felülkerekedett.
Felnőttkor
Marcus hamar csatlakozott Charles és Joseph bűnözői tevékenységeihez. Az első nagyobb akcióik között volt egy ékszerbolt kirablása, amit Charles szervezett meg. Marcus részt vett a terv végrehajtásában, és bár érzelmileg megviselte a bűnözés, tudta, hogy nincs más választásuk. A rablás éjszakája hideg és sötét volt, a várost sűrű köd borította, ami még baljósabbá tette az amúgy is feszült légkört. Marcus izgatottan és idegesen állt az ékszerbolt hátsó bejárata előtt, miközben Charles a zárat feltörte. Ahogy beléptek, a feszültség szinte tapintható volt.
Marcus feladata volt a biztonsági rendszerek kikapcsolása, és bár a szíve a torkában dobogott, sikerült gyorsan és hatékonyan végeznie a dolgát. Az ékszerek ragyogtak a vitrinben, a drágakövek csillogása szinte hipnotizálta őket. Marcus érezte, hogy egy új világ kapui nyílnak meg előtte – egy olyan világ, amely tele van veszéllyel és izgalommal. Minden egyes gyémánt és rubin újabb és újabb kaland ígéretét hordozta magában. Ahogy Charles és Joseph pakolták az értékes tárgyakat, Marcus egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy mi lett volna, ha más útra térnek. De az izgalom, amit akkor érzett, elnyomta a bűntudatot.
Az egyik legemlékezetesebb akciójuk egy nagy értékű műkincs ellopása volt egy jól őrzött múzeumból. Marcus különösen jó volt a lopakodásban és a gyors menekülésben. Ő volt az, aki a legtöbb technikai részletet kezelte, és gyakran kellett gyorsan és hatékonyan reagálnia a váratlan helyzetekre. Marcus a Charles által kidolgozott tervet alaposan tanulmányozta, lenyűgözve figyelték Charles részletgazdag tervezési képességeit, és ez erőt adott nekik.
Amikor eljött a nagy nap, minden a terv szerint haladt. Marcus mesterien kikapcsolta a biztonsági rendszereket, és a testvérek csendben és precízen haladtak előre a múzeum sötét termeiben. Az értékes műkincs, egy híres reneszánsz festmény, egy különösen jól őrzött szobában volt kiállítva. Marcus gyorsan és hatékonyan kezelte a lézeres riasztókat, miközben Charles és Joseph biztosította a területet.
De egy váratlan fordulat miatt a riasztó mégis megszólalt. Joseph véletlenül egy érzékelőt érintett meg, ami azonnal értesítette a biztonsági szolgálatot és a rendőrséget. Marcus és Charles próbálták kezelni a váratlan helyzetet, de a túlerővel szemben esélyük sem volt. A múzeum termeiben a helyzet gyorsan kaotikussá vált, az őrök és a rendőrök mindenhol jelen voltak. Tűzharc alakult ki, és bár Marcus és testvérei igyekeztek menekülni, végül sarokba szorultak, és a rendőrök letartóztatták őket.
Charles tudta, hogy ez a letartóztatás nemcsak a végüket jelenti, hanem a testvérek álmának összeomlását is. Ahogy a bilincsek rázárultak a csuklójára, Marcus érezte a súlyt, ami az évek során felhalmozódott bűneik nyomán nehezedett rájuk. Az elkeseredettség és a csalódottság mélyen beléhasított, de valahol a lelkében még ott élt a remény, hogy talán egyszer újrakezdhetik. A rendőrautó hátsó ülésén ülve Marcus tudta, hogy hosszú, nehéz útra számíthatnak, de a testvérei mellett állt végig, és ez az, ami igazán számított számára.
Ahogy a rendőrautó lassan távolodott a múzeumtól, Marcus elméjében vadul kavargottak a gondolatok. A testvéreire pillantott, akik mellette ültek: Charles arca merev és kifejezéstelen volt, míg Joseph arcán a megbánás és a félelem keveréke tükröződött. Marcus érezte, hogy a letartóztatás nemcsak az ő életüket, hanem a családjuk jövőjét is veszélyezteti. Tudta, hogy a börtönélet kemény lesz, de remélte, hogy együtt valahogy átvészelik.
Börtönben
Marcus számára a börtönélet különösen kemény volt, mivel érzelmileg nehezebben viselte a bezártságot és az erőszakot. Az első hetek voltak a legnehezebbek. Minden lépésnél figyelnie kellett, minden sarok mögött veszély leselkedett rá. Egy nap, miközben a börtön udvarán sétált, egy banda támadt rá. Az összecsapás brutális volt, Marcus súlyosan megsérült, de életben maradt. Ez az incidens arra késztette, hogy változtasson a hozzáállásán. Rájött, hogy csak úgy élhet túl, ha keményebb lesz és megtanul alkalmazkodni a börtön világához.
A sebesülései lassan gyógyultak, de az elhatározása erősödött. Az önvédelem mestere lett, minden nap edzett és tanult. A börtön hierarchiájában való helyének megtalálása nem volt könnyű feladat. Az első hónapokban folyamatosan harcolnia kellett a tiszteletért és a túlélésért. Megtanulta, hogy ki barát és ki ellenség, és lassan, de biztosan, kezdett helyet találni magának ebben az ellenséges környezetben.
Marcus hamar részt vett a drogkereskedelemben, de más módszerekkel, mint testvérei. Ő a csempészési hálózatot irányította, különféle rejtett útvonalakat és módszereket talált ki a drogok börtönbe juttatására. Kezdetben kisebb mennyiségekkel dolgozott, próbálva elkerülni a figyelmet. Azonban hamarosan felismerte, hogy a nagyobb ügyletek több kockázattal járnak ugyan, de nagyobb haszonnal is kecsegtetnek.
Egyik alkalommal egy magas rangú rab, aki jelentős hatalommal bírt, megbízta, hogy végezzen egy árulóval. Marcus gondosan megtervezte az akciót, és sikeresen végrehajtotta a gyilkosságot, ezzel még nagyobb tiszteletet és befolyást szerzett a börtönben. Az ilyen feladatok teljesítése közben nem csak fizikai, hanem pszichológiai képességei is fejlődtek. Megtanulta, hogyan manipulálja az embereket, hogyan használja ki a gyengeségeiket.
Egy másik alkalommal Marcus egy különösen kockázatos drogügyletbe keveredett, amely során egy nagyobb mennyiségű kokaint kellett csempésznie a börtönbe. Az ügylet során több rab is megpróbálta átverni, de Marcus okosan játszotta ki őket, és végül sikeresen végrehajtotta az üzletet. Ez az eset megerősítette pozícióját és hírnevét a börtönben.
Marcus nemcsak a fizikai erejére támaszkodott, hanem stratégiára és intelligenciára is. Az idő múlásával egyre több befolyásos személyiség vette őt észre, és egyre nagyobb hatalmat szerzett. A börtönben töltött évek alatt olyan hálózatot épített ki, amely lehetővé tette számára, hogy ne csak túléljen, hanem uralkodjon is.
A börtönélet azonban mély nyomokat hagyott benne. Bár kívülről keménynek és érzelemmentesnek tűnt, belül folyamatosan küzdött a démonjaival. Az éjszakák során gyakran álmodott szabadulásról, arról, hogy új életet kezdhet, távol minden erőszaktól és bűntől. De tudta, hogy ez csak álom marad, amíg a börtön falai között él.
Marcus története nem csak a túlélésről szólt, hanem arról is, hogyan alakította át a körülmények, hogyan lett belőle valaki, akitől mindenki félt és tisztelt. A börtön hierarchiájában elfoglalt helye bizonyította, hogy bárki, aki elég erős és intelligens, uralkodhat a legkeményebb körülmények között is.
Szabadulás után
Szabadulása után Marcus is elhatározta, hogy törvényes úton épít új életet, de a múlt árnyai nem hagyták el teljesen. Testvéreivel egy bányászati céget alapítottak, amely hamarosan virágzó üzletté vált. A régi bűncselekményekből származó pénzt most törvényes vállalkozásukba fektették, ami gyorsan növekedett. Marcus a cég logisztikai részlegén dolgozott, ügyelve arra, hogy minden üzleti döntésük nyereséges legyen.
Bár a bányászati cég hivatalosan tiszta volt, Marcus soha nem felejtette el a bűnözői múltját. A korábbi rablásokból és fegyverkereskedelemből származó pénzt ügyesen beolvasztották a vállalkozásba, és mindig szem előtt tartották, hogy szükség esetén visszatérhetnek a régi módszerekhez. Így biztosította, hogy mindig maradjon elég pénz és befolyás, hogy ő és testvérei jól élhessenek.
Ahogy telt az idő, a bányászati vállalkozás egyre több figyelmet vonzott magára. Marcus és testvérei igyekeztek elkerülni a feltűnést, de a cég gyors növekedése és sikeressége miatt egyre többen kezdtek érdeklődni a múltjuk iránt. A rivális vállalkozások és az újságírók nyomozni kezdtek, és Marcus érezte, hogy a régi életük árnyéka újra rájuk vetülhet.
Az üzlet azonban nem ment mindig zökkenőmentesen. Egy új, szigorú környezetvédelmi törvény jelentősen megnehezítette a bányászatot, és a cég nem akarta vagy nem tudta teljesíteni az előírásokat. A dráguló nyersanyagok és a szigorodó szabályozások miatt a cég profitja csökkenni kezdett. Marcus és testvérei számára világossá vált, hogy ha nem tesznek valamit, az üzletük hamarosan csődbe mehet.
Ahelyett, hogy a szükséges változtatásokba fektettek volna, Marcus és testvérei a könnyebb utat választották. Újra a régi módszerekhez nyúltak: illegális bányászat, feketepiaci értékesítés és megvesztegetések váltak mindennapossá a vállalkozásukban. Kezdetben úgy tűnt, hogy ezek a módszerek segítenek átvészelni a nehéz időket, és a cég ismét nyereségessé vált.
Azonban az illegális tevékenységek nem maradtak sokáig titokban. Egy környezetvédelmi csoport nyomozni kezdett, és hamarosan bizonyítékot találtak a szabálytalanságokra. Az ügy nyilvánosságra került, és a hatóságok azonnal nyomozást indítottak a cég ellen. A botrány hatására a vállalkozás gyorsan elvesztette ügyfeleit és befektetőit, és az értékesítés drámai mértékben csökkent.
Marcus és testvérei próbáltak menteni, amit lehetett, de a helyzet egyre kilátástalanabbá vált. A cég csődjét elkerülni már lehetetlennek tűnt, és a hatóságok egyre közelebb kerültek a bűncselekményeik bizonyítékainak feltárásához. Végül Marcus és testvérei úgy döntöttek, hogy teljesen visszatérnek a bűnözői élethez.
Újra összeállították régi bandájukat, és fegyveres rablásokkal, illegális fegyverkereskedelemmel és drogkereskedelemmel kezdtek foglalkozni.
