Tucker Anderson
Született: 1998.02.01. Oroszország, Zelenograd
Anyja neve: Natasha Grobuva
Apja neve: Petrov Katajev
Személyiség: Megalomán, Sóher, Közvetlen.
Külső jellemzők: Sötét barna szeme van. Hajviselete változó. Van, amikor kopasz, de általában rövid barna haja van.
181 cm magas. Vékony, enyhén szálkás testalkatú. Testén többféle tetoválás található, többek között fiatalkori bandája tetoválásai.
Csak a pénz:
Gyermekkorom mindenféle hiány nélkül telt. Megkaptam bármit, amit csak kívántam. Szüleim elkényeztettek. Az iskolában különösebben nem esett nehezemre a tanulás, jó jegyekkel zártam minden évet. Miután Victoriát ki dobták, mert elhanyagolta az iskolát én is hasonló útra tértem. Felkerestem Daniel Koroljovot. Ekkor voltam körül-belül tizenöt éves. Fiatal korom ellenére, könnyen szereztem magamnak rangot. Amíg nővérem, Victoria a drog üzleteket csinálta, addig én a kertészetben kaptam helyet. A mellett, hogy a kerteket kellett ellenőriznem plusszba vállaltam zsarolásokat. Rengeteg embernek és családnak kerékbe törtem az életét. Fiatal koromból kifolyólag, csak a pénz motivált és próbáltam a lehető legjobban beosztani, hogy akkor se legyen baj, ha minden bukik. Daniel lassan a bizalmába fogadott. Szorgos tevékenységemmel a kertek felügyeletét kaptam meg. Tizennyolc éves koromra engem is ki tagadtak a szüleim.
"Testvérek" egy életen át:
Ezek után nem sokkal Daniel lebukott egy igazoltatás során és elő állították a bíróságon. Sokan ott hagyták a bandánkat. Victora és Nadja elköltöztek Tambovba. Én viszont továbbra is Zelenogradban maradtam. Voltak, akik nem akartak felhagyni azzal, amit már idáig megcsináltunk és folytattuk. A felhalmozott pénzből próbáltuk a lehetetlent és folytatni. A kertészetet felújítottuk, az újabb tagokat kocsi lopásokkal és fegyverek beszerzésével (főleg pisztolyokkal) bíztuk meg. Saját logót és nevet találtunk ki. Mi voltunk a Zeleskaya Gang. Elég nagy csapattá nőtük ki magunkat. Ebben az időben egy másik banda is felütötte a fejét. Összeférhetetlenség alakult ki a drog piacon. Riválisokként tekintettük egymásra. Az utcákon nem egyszer haltak meg hűséges tagjaink lövöldözésben. Valahogy véget akartam vetni ennek a mészárszéknek. Victoriaval felvettem a kapcsolatot. Nővérem, ahogy én is csak az üzletet nézte. Abban egyeztünk meg, hogy minden cuccunkkal át megyünk Tambovba és 40-60 százalékos részesedésben osztozunk a továbbiakban.
Vissza már nem nézünk:
Természetesen ez nekem koránt sem tetszett, csak a lehetőséget kerestem, hogy dobbantsak drágalátos testvérem “főnökösködése” alól. Fél év telt el. Ekkor keresett fel Ivan, Daniel unokatestvére. Fogalmam sem volt, hogy honnan szerezte meg a számomat, de telefonon akkor mindent elmagyarázott. Már egy ideje figyelemmel követte munkásságomat és azzal bízott meg hogy próbáljam ki magam külföldön is. A banda beleolvadt a Tambovskaya Bratvába. Mi pedig neki vágtunk a nagy útnak.
Utoljára szerkesztve:
