Yakuza
A legalapvetőbb szinten a japán maffia a hagyományos bizniszágakkal foglalkozik mint; szerencsejáték, prostitúció, kábítószerkereskedelem és további illegális áruk vásárlásá és eladása. A szerencsejáték a japán maffia korai bevételének nagy forrása volt, ami ma is jelen van a kábítószerkereskedelem mellett. A háború utáni Japán annyi amfetaminnal volt töltve (eredetileg harci kábítószerekként használták), hogy néhány klán szó szerint fel tudta használni a metrikus tonnát. A mai napig a shabu, methedrin továbbra is jelen van a társadalom minden egyes csoportjában, mint párt drog, étvágycsökkentő és stresszoldó a diákok számára. A kokain és a heroin soha nem volt nagy mennyiségben jelen Japánban, a Yakuza és a kormány közötti megállapodásnak köszönhetően, ahol az utóbbi megígérte, hogy az amfetamin kereskedelme felett szemet huny, ha az előbbi ezeket a nehéz drogokat az országból kint tartja . Mindkét fél megőrizte szavát, és mind a kokain, mind a heroin "luxus" drogok maradtak az országon belül.
A prostitúció a Yakuza sötét és kellemetlen oldala. Sok csoport megcsinálta szerencséjét az Ázsiát lefedő embercsempészettel kapcsolatban, ahol fiatal lányokat ígéretekkel vagy japán állampolgársággal csábitottak magukhoz. Sokan kísérleteket tettek arra, hogy megállítsák ezt a modern rabszolgaságot, azonban a politikusok már évek óta érintettek, mivel a szállodákban és a hajókon való utazások alatt ezeknek a fiatal lányoknak társaságában ütötték el a szabadidejüket. Bár ezek a vádak sok esetben megalapozatlanok, elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy a politikusok a prostitúció ügyét teljesen a szőnyeg alá söpörjék.
E standard "szolgáltatások" mellett a japán maffia a 80-as években becsatlakozott az ország gazdasági forradalmába. Amikor az ingatlanárak a fejlesztési évek során felgyorsultak, sokan fordultak a maffián belül a landshark üzletághoz, melyet jiageya néven ismertek (szó szerint "a földárakat kihasználó"). Többé vagy kevésbé kifinomult eszközökkel olyan építési projekteket szereztek meg, amelyek nagyon szépen jövedelmeztek. Sok esetben egyszerű, de néha fenyegető vagy erőszakos tárgyalásokra került sor, de a kifinomultabb jiageya olyan ötletes módszereket tartalmazott, mint például a féltucatnyi dühös kutya egész napos ugattatása, vagy több száz tyúk betelepitése a ház hátsó udvarába hogy azok zajt keltve elkergessék a szomszédokat.
Oda Nobunaga és hagyatéka
Oda Nobunaga 1534. június. 23-án született a japán Owari tartományban, az Oda klán vezérének másodszülött fiaként. Nobunaga már a kezdetektől igazi renegád volt, minden értelemben. Magasan tett a társadalomban kialakult kasztrendszerre, ebből fakadóan sok paraszti származású barátja volt. Rendszeresen lerészegedett és csak úgy falta a nőket is. Egyik ilyen éjszakai kalandjának gyümölcse Ryu Nakatomi is, aki halálig apja mellett harcolt. A tevékenykedése miatt meg is kapta az "Owari Bolondja" becenevet. Deviáns viselkedése az apja 1551-es temetésen teljesedett ki. Megbotránkoztató viselkedése miatt a nevelője és a tanítója rögtön a temetés után szeppukut követett el. A két általa tisztelt ember halála rádöbbentette, hogy változtatnia kell a hozzáállásán.
1560-ban Imagawa Yoshimoto daimjó 25 000 katonával indult meg, hogy beolvassza a birodalmába Owari tartományt. A seregek okehazamánál találkoztak, ahol Nobunaga rajtaütött 3 000 emberével az ellenséges erőkön, akik hatalmas veszteséget szenvedtek el és Yoshimoto is elesett. A csata akkora győzelem volt, hogy sok, addig ellenséges szamuráj is csatlakozott hozzá. Ilyen volt például Tokugava Ieyasu, aki hű szövetségesének bizonyult.
Ahogy a hírneve terjedt, úgy nőtt a hadserege is, amivel nekilátott egyesíteni dél- és közép Honsút. A terület, de egész Japán is már pár száz éve teljes anarchiába süllyedt. Lázongások és polgárháborúk tarkították a vidéket, amely teljesen ki volt szolgáltatva a daimjók és más hadurak kényének-kedvének. Elhatározta, hogy ennek véget vet. A környező tartományokat egyesével foglalja el.
A nagy vezérnek végül nem sikerült ugyan egyesítenie Japánt, de megteremtette az utódai számára a megfelelő körülményeket, hogy befejezzék a művét. Halála után Toyotomi Hideyoshi folytatta a munkáját, majd őt követően 1600-tól létrejött a Tokugawa shogunátus. Fattyú gyermekét, Ryu Nakatomit törvényesítette, aki büszkén viselte apja címerét. Nobunaga halála után Hideyoshit szolgálta. Utódjai azonban az országban uralkodó anarchia miatt roninná váltak és csatlakoztak a Yakuzákhoz. A Nakatomi klán Owari központtal kezdte el kiépíteni uralmát. Főként szerencsejátékkal, prostitúcióval és bérgyilkoságokkal foglalkoztak. Sosem számítottak nagy klánnak, a kezdetektől egészen az 1920-as évekig a Kyokutó-kai szolgálatában álltak.
A Nakatomi család mindig is büszke volt arra, hogy az egykori híres japán hadvezér, Oda Nobunaga leszármazottjai. A vérvonal megőrzésének érdekében minden generációban született legalább egy fiúgyermek. Az 1920-as évekig hatalmuk Owari körzetében megkérdőjelezhetetlen volt, 120 főt számláló csoportosulásuknak köszönhetően. Azonban az aranykorszak 1919-ben a Kyokuto klán elleni lázadás következtében megszűnt. A családfő, Hideyoshi Nakatomi is életét vesztette egy leszámolás alatt, gyermekei pedig az államokba menekültek, ahol a társadalom alsó csoportjába tartoztak. A leszármazottak beolvadtak az amerikai kultúrába, azonban az Oda klán vérvonala őrizve maradta fiú utódok által. Az új aranykorszak mindazonáltal újra közelségbe került Milo Nakatomi személyében, aki dédapja nyomdokait követve belevetette magát Los Santos alvilági köreibe és barátait bevonva egy hálózat kiépítésére törekszik Little Tokyo negyedében.
Utoljára szerkesztve:
