Tucker AndersonGyermek és kamasz évek:
1989.08.19.-én születtem. Jó módú családból származom. Nevemet nagypapám után kaptam, aki a II. világháborúban harcolt Sztálingrád alatt. Édesanyám, Tatjána Golubjov és édesapám, Petrov Koroljov mindig is szerették egymást. Általános iskolai tanulmányaimat Zelenográdban (Moszkvától 37 km-re) kezdtem. Egészen nyolcadik osztályig négyes, ötös tanuló voltam. Gimnáziumi éveim alatt egy osztályba kerültem unokatestvéremmel Daniel Koroljovval. Daniel sokkal vakmerőbb volt, mint jó magam. Hamar a drogok és balhék árnyékába került. Sokszor megpróbált hívni, hogy tegyem le könyveim, tanuljak meg lazulni. Viszont én nem tartottam okos dolognak a bandázást. Féltem, hogy olyat teszek, ami a jövőmre rossz fényt vethet. Daniel az érettségi utolsó előtti évében majdnem ki bukott viszont édesapja Alexander Koroljov a Moszkvai állami egyetemen valami nagykutya volt szóval sikerült Danielnek elkerülnie, a ki bukást. Daniel továbbra is próbált meggyőzni, hogy az utca tele van lehetőséggel. Abban az évben végül beadtam a derekamat. Még az nap délután elmentünk egyik nagy haverjának a lakására. Talán ötvenen lehetünk ott. Tele volt a ház jó csajokkal és minden földi jóval. Elmondta nekem, hogy nem fogok se inni se füvezni. Engem annyira ez nem is érdekelt. Hisz végül is csak azt akartam meg tudni, hogy miért is olyan jó ez a "pörgés" ahogy ő hívta. Egy asztal felé mutatott, hogy hova üljek. Az asztal körül velünk együtt öten ültek. Az egyik srác elő rántott a zsebéből egy átlátszó nejlonzacskót, amiben valami fehér por volt. Át adta Danielnek, aki elkezdte ki szórni az asztalra és a diákigazolványával elkezdte csíkokra osztani a port. Amikor úgy látszott befejezte a fülembe súgta: kokain. Nem voltam teljesen tisztában vele, hogy mit is csinál a szervezettel, de mindenképpen meg akartam tudni, miért van ennyire odáig. Miután felszívta az egyik csíkot felcsapta a fejét és el kezdett járni a lába. Majd mondta, hogy most én jövök. Miután én is felszívtam már mindent értettem. Azon a napon ismertem meg Anna Belovot. Gyönyörű szép derékig erő barna haja és sötétbarna szemek. Az este folyamán kicsit jobban meg ismertük egymást, és egymásba szerettünk, viszont ezt még egyikőnk se merte ki mondani. Ezek után, amikor voltak bulik mindig meg jelentem. Ez hatással volt az érdemjegyeimre. Ahogy romlottak a jegyeim a szüleim el kezdtek érdeklődni, hogy miért történik ez. Próbáltam meg nyugtatni őket, hazudtam mindenfélét. Az érettségi utolsó évében össze kellett szedni magam. Vagy a drog, vagy a jövőm. Viszont a drog mellett plusz egy jó érv szólt: Anna. Az utolsó három hónapban ritkábban jártam a bulikba és többet tanultam. Ám bár a banda egyre nagyobbra nőtt. Már szó volt fegyverekről és rivális bandákról is. Végül megpróbáltam az érettségi vizsgát letenni. Kilencven százalékos eredményt értem el és beadtam a felvételimet a Moszkvai állami egyetem jogászkarára.
Felnőtt évek:
Ahogy bekerültem az egyetemre céltudatosan elkezdtem ki építeni egy nagyobb be folyást Daniel köreiben. Azzal a céllal tettem ezt, hogy kicsit jobban rá lássak a hogyanokra és a miértekre. Ez idő alatt a banda vezérét le lőtték. A nyomozók nem tudtak rájönni, hogy ki tette, mivel több banda is szóba jöhetett. Daniel azonnal megpróbált a banda élére állni, ami végül sikerült is neki. Az első egyetemi év elteltével elhívtam Annát egy randira. A naplementében, egy padon ülve már a kezét fogva felé fordultam és mi előtt ki mondhatta volna, hogy szeretlek, megcsókoltam. Az a nap volt a legszebb az életemben. Hamar nagy fordulatot vett az életem mikor az egyik buli éjszakáján ellenséges banda tagok törtek ránk fegyvereket fogva. Nagyon is el bízták magukat mert Daniel pont akkor a klotyón ült és végig hallgatta a fenyegetéseket. De nem hagyta, hogy élve elhagyják a házat. Miután halkan ki jött a wcről le lőtte mind az öt banda tagot hátulról. Teljesen le voltam fagyva. Daniel, aki mindig egy élet vidám srác volt most oltott ki öt emberi életet. Ekkor realizálódott bennem, hogy ez már nem gyerekjáték. Én akkor azonnal meg fogtam Anna kezét és ki rohantunk a lakásból. Ezek után pár napig nem jártam be az egyetemre. Muszáj voltam ki üríteni a fejemet. De nem ülhet sose tétlenül az ember így harmadik nap már újra el kezdtem be járni. Én a szüleim pénzéből fizettem a lakásom. Viszont Annának se iskolája se munkahelye nem volt. Ezen még csak akkor gondolkoztam el igazán. Hogyan boldogul egyedül ez a lány. Viszont mindig elhessegettem ezeket a gondolatokat. A tanulásra koncentráltam meg szüntettem a kapcsolatomat Daniellel és a kokaint is le kellett tennem. Végül sikerült az egyetem és ügyvéd lett belőlem. Ahogy elkezdtem ügyvédként dolgozni, hamar szembesültem a törvény másik oldalával. Az, amit az egyetemen tanultam az a valóságban semmit sem ér. Rengeteg piti bűnözőt védtem ügyvédi pályafutásom során. Már teljesen kezdtem magamba építeni a múltat, míg nem egyszer összefutottam egy Petrenko Ossfold nevű taggal. Egy pszichopata ember volt. Egy tömeggyilkos. A tárgyalások során kiderült, hogy annak a bandának volt egy nagy kutyája, akik azt az öt embert küldték ránk még pár évvel ez előtt. Ügyvédként mindent elkövettem, hogy ne kerüljön börtönbe. Azonban a fejemben mindig ott motoszkált a gondolat, hogy valószínűleg ő küldte azt az öt embert az nap éjszaka. Végül 10 évet kapott egy Szibéria börtönbe. Majd még a végső bírálat napján egy hívást kaptam az ügyészségtől, hogy egy újabb szarházit kellene védenem, Mihail Szikilovot. Másnap felvettem az ügyféllel a kapcsolatot, és behívtam az irodámba. Amikor ajtót nyitott le fagytam. Daniel volt az. Ő is meg volt döbbenve. Nem tudtunk egymáshoz szólni 1 teljes percen keresztül.
Majd végül én szóltam hozzá fen hangon, hogy: mi fenébe keveredtél te barom? Mire ő csak annyit mondott, hogy én is örülök, hogy látlak. Meg mondtam neki, hogy rendben van segítek neked akkor, ha soha többé nem látlak. Erre csak bólintott egyet és hozzá fogtunk az adatok egyeztetéséhez. Daniel már nem volt a régi. Izzadt és folyamatosan remegett, mint a kocsonya. Az első tárgyalás után elmentünk vissza az irodámba, majd közölte velem, hogy van egy rossz híre. Én csak túl akartam esni az egészen. Nem érdekeltek a hazugságai, de végül azt mondtam neki, hogy nyögje ki mit akar. Elmondta, hogy Anna azzal az emberrel folytatott viszonyt, akit pár napja ítélt el a bíróság 10 évre. Pofán vágtam Danielt és komor arcomról könnycseppek gördültek le. Azt válaszoltam neki, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen, hogy a szerelmünk egy hazugság lett volna. Daniel fapofával felém fordult és azt mondta: -tudtam hogy ez lesz a reakciód. Daniel azzal folytatta, hogy az utca azt diktálja, hogy vagy megölöm vagy magammal kell végeznem. Hisz szégyent hoztam a Koroljov névre. Majd az asztalra rakott egy kopott makarov pisztolyt. Azonnal felkaptam az asztalról a pisztolyt és haza vezettem. Mi előtt még ki szálltam volna kocsimból le nyitottam a kesztyűtartót és kiszedtem egy kis zacskó kokaint. Sosem hittem volna, hogy vissza fogok esni, de akkor ez nem érdekelt. Miután az összeset felszívtam fel rohantam a hatodik emeletre és kérdőre vontam Annát, hogy ez igaz-e, amit Daniel mondott. Ő sírva fakadt a hallottaktól. Azt mondta hogy nem hitte volna soha, hogy ez kiderül és el kezdte mondogatni, hogy az a múlt és a mi szerelmünk mindig is igaz volt. Akkor elpattant bennem valami és rá fogtam a fegyvert. Meg kérdezte, hogy normális vagyok-e. Hogy be vagyok kokózva? Én csak annyit mondtam, hogy nem fogod élve elhagyni ezt a házat. Dadogva megpróbált valamit ki mondani, de én a mondata középén fejbe lőttem. Nem tudtam mitévő legyek. Depresszióba estem és két teljes napig nem hagytam el a házat. Teljesen becsavarodtam. De még mindig ott volt bennem egy szemernyi szikra, hogy új életet kezdjek. Felhívtam Danielt, közöltem vele, hogy meg öltem és hogy most mihez kezdjek. Daniel dadogva el magyarázta, hogy hagyjam el az országot, mert Petrenko emberi ki fognak csinálni ha meg tudják hogy Anna halott. Sokat nem vacilláltam azzal, hogy hova menjek. Amerikába mindig is ki akartam menni.
See city és a Bratva maffia:
A repülőjegyet a spórolt pénzemből vettem. Fapados járattal utaztam ki, hogy minél több pénz bírjak fordítani az új életemre. A legolcsóbb szállodát vettem ki pár hétre. Kezdetben autók lopásából éltem meg. Ám hamar ki derült, hogy koránt sem fizet olyan jól, mint bármi más, főleg, ha zsaruk is folyamatosan ott vannak a hátad mögött.
Mivel nem voltak kapcsolataim a drogok terén így a legális szerekhez nyúltam. A cigihez és vodkához. Az egyik alkoholizálásom során összefutottam egy pár fura arccal, akik nem látszottak túl kedvesnek. Ránézésre maffia tagoknak néztek ki. Hamar be igazolódott a gyanúm, amikor az egyik oda lépett hozzám és azt mondta, hogy most velük kell menjek. Látták rajtam a szakadt ruhákat és hogy a legolcsóbb piákat iszom szóval nem féltem, hogy elveszik a pénzem vagy bármi ilyesmi.
Csaliként akartak használni az egyik akciójukhoz, ha balul sül el valami, vagy meg jelenne a rendőrség én legyek az, aki meg issza levét az üzletnek. A csere során pár zacskó füvet kellet át adnom az egyik utcai bandának. Talán a Bloodsnak, de erre sajnos már nem emlékszem. Az üzlet simán ment. Amikor át adta az egyik srác azt a rengeteg pénzt, kicsit meg inogtam, de hamar rá ébredtem, hogy nem szabad butaságot csinálnom. Biztos, hogy figyelnek. Szóval a megbeszélt helyen át adtam az a rengeteg pénzt az egyik tagnak. Elmondták, hogy nagyon jól csináltam, és hogy holnap ugyan abban a kocsmában találkozni akarnak velem. Én tartottam magam az időponthoz. Mikor oda léptek újra hozzám meg ragadtak, ki hurcoltak egy kocsiig és bele hajítottak. A kocsiban elmagyarázták, hogy eddig mindig le kellett lőni azt, aki át vette a pénzt és azt is hozzátették, hogy nagyon ismerős az akcentusom. Ekkor kérdeztek rá, hogy orosz vagyok-e? Én meredten magam elé nézve bólogattam. Miután meg álltunk egy lakótelepen, ki löktek a kocsiból. El mondták hogy pontosan hova is kellene mennem és hogy mi is lesz a teendőm. Azt szerette volna a főnök, hogy lyukasszak ki egy spiclit, és a kezembe nyomott egy makarov pisztolyt. A fegyver látszata nagyon rossz emlékeket hasított fel bennem. Éreztem, hogy most megint meg fogok ölni valakit. Nagyot sóhajtottam, majd el kezdtem fel gyalogolni az épületben. Minden egyes lépesem egyre nehezebb volt. Remegett a kezem és rám tört újra a depresszió. Miután kétszer is be kopogtattam, ajtót nyitott. Értetlenül néztünk egymásra, addig amíg elő nem húztam a fegyvert. Neki azonnal összeállt a kép. El kezdett magyarázkodni. Könyörögni. Viszont én nem bírtam tovább és meg húztam a ravaszt. A pisztoly dördülése ismerősként köszönt vissza a visszhangzó lépcsőházban. Remegve eresztettem le a kezem. Mi után le sétáltam nagy nehezen, a főnök elégedetten lépett oda mellém és ezt súgta a fülembe: "-Üdvözöllek a családban."
Utoljára szerkesztve:
