- 2019. 01. 09.
- 333
- 853
- V4 karakter
- Aage Nil
- LV karakter
- Abe Neal
2014: II. Verseny - Történetíró verseny
Győztes:
? Glen ?
Amivel nyert:
"Ebben az életben nem véletlen semmi,
neked nem kell így járnod, ha nem tudsz így menni."
1996. 11. 14. - Grove Street, Ganton, LS
Egy novemberi nap. A hó úgy esett, mintha az előző két évi kimaradását is be akarná pótolni. A dílerek dílerkedtek, a kurvák kurválkodtak, a kutyák meg ugattak. Csak egy novemberi nap volt, egy a sok közül.
A zebra előtt állok a kereszteződésnél, de nem akarok átmenni. Néhány lépésre suhannak el mellettem az autók, engem mégis a járókelők érdekelnek. Ezüstkeretes szemüvegem mögül figyelem a tömeget, majd rövid idő után megtalálom az emberem. Fiatal srác, a sapkáját mélyen az arcába húzza, nem is néz rám, így sétál felém. Néha körbenéz, majd egy gyors biccentés után a kezét nyújtja. Lepacsizok vele, a pakkot a tenyerébe ejtem, közben rámarkolok a pénzre. A srác nem bőbeszédű, de nem hibáztatom. Kérdezgetett párat a készülő albumomról, majd az órájára mutatott és elviharzott. A díleredhez üzletelni jössz, nem társalogni.
Nem a pénzért csináltam, inkább csak az unalom vitt rá. 26 évesen már hét évet ültem. Bár munkám nem volt, már kötöttem egy lemezszerződést. A szövegeket már megírtam a sitten, a dolgom csak az volt, hogy minden hétvégén elmenjek a stúdióba felvenni a dalokat. Két hónap múlva lesz a boltokban a lemez, addig a kiadó fizeti minden kiadásom. Vegyem fel a dalokat és maradjak ki a balhéból, csak ennyit kellett csinálnom.
Egy novemberi nap. A hóvihar süvít, a szomszédok ordibálnak, a távolból pedig rendőrautó szirénája hallatszik. Csak egy novemberi nap volt, egy a sok közül.
A zsebem üres, de egy cseppet sem zavar. Másfél óra alatt elszórtam mindent, otthon csak a naplopás vár. Végül átmegyek a zebrán, ráfordulok az utcánkra és célba veszem a kéglit. A kiadó bérli nekem, két szintes családi ház. Tré hely, de kibírom. Már nem kell sokat aludni, amíg megjelenik az album, azután pedig úgyis saját házat veszek. Három lakótársam van: Henry haverom, az ő Chris spanja, meg egy keverék bulldog, Fidel. Ganton az Ganton, az utcát ma is egetrengető ordibálás hatja át. Ahogy közeledek a házamhoz, a hangerő is emelkedik - már megint nálunk van balhé.
Eric jött át, Eric Mahler. Ő a legnagyobb ember itt, legalábbis ezt mondják róla. Viszonylag vézna srác, nálam kicsit alacsonyabb. Sűrű afro frizurájából egy vörös fésű mered az ég felé. Szokásához híven Bulls mezben volt. A bandánkban ő a vezető, az elnök, a főnök. 310 Piru Bloods, ők irányítják Gantont. Nem is lep meg, hogy benézett, az utóbbi időben mindig vitázunk. Megtörlöm a cipőm az ajtó előtt, lenyomom a kilincset, majd csigalassúsággal nyitom ki az ajtót. A nappaliban három férfi fogad: Kövér Henry a falat támasztja, Eric fel-alá járkál, Chris pedig higgadtan figyeli a kettő vitáját.
- "Nem bazdmeg, ennek semmi értelme! Feleslegesen baszakodunk egymással. Csak egy utca választ el tőlük, együtt nőttünk fel velük, most meg a színek miatt háborúzzunk? Meg vagytok őrülve!" - szórja a szavakat Henry felé Eric.
- "Ember, nem lóghatunk velük! A múlt hónapban még a willowfieldi Pirukkal balhéztak, mi meg áthívjuk őket grillezni?! A többiek összefognak ellenünk ha az ellenséggel paktálunk, Piruk vagyunk bazdmeg, és a Piruk háborúban állnak a Cripekkel!" - fakadt ki Henry.
- "Nem fogom háborúba vinni az embereimet, egy darab betonért nem öletek meg senkit Kövér!"
- "Elveszted a tekintélyed te balfasz! Amíg szerencsétlenkedsz, Theó kijött a börtönből és az emberek mögé állnak. Lassan nem a te embereid lesznek." - replikázott Henry, de Eric úgy tett, mintha meg se hallotta volna.
Egy novemberi nap. Minden csendes volt, talán ezt hívják vihar előtti csendnek. A bandák balhéztak, Henryék vitáztak, az emberek pedig pletykáltak.
Mindenki erről beszélt. Az utca két részre szakadt: az egyik fele Ericet támogatja és békét kötne a Crip bandákkal, míg a többiek háborúba kezdenének. Nyílt titok volt, hogy széthúzunk. Fejben már mindenki helyrerakta a dolgokat. Elindult a klikkesedés és mindenki oldalt választott. Régen minden este együtt trécseltünk, ma már többen átmennek az utca másik oldalára ha látnak minket. Felhúztam a bakancsom és leakasztottam a kabátom a fogasról. 3XL-es bomberdzseki, sötétzöld. A fejemre húzok egy Chicago Bulls sapkát, majd kilépek a tornácra. Körbenézek és a barátaimat látom: Christ és Henryt. Nem kellenek szavak, mindannyian tudjuk mi a helyzet. Biccentek nekik, amire ők bólintással felelnek.
Az utcát hó borítja, a fehér tengerét egy-egy autó rozsdabarnája töri meg. Kezemben egy festékszóró, alattam a hó, mögöttem a barátaim. Ahogy a Grove Streeten vonulunk, mindenki észrevesz minket. Az Eric-támogatók kikerülnek minket, míg mások mögénk sorakoznak fel. Mindenki tudja miről van szó, a csendet csak a kézfogások halk zöreje töri meg pár pillanatra. Szó nélkül menetelünk. Kezemben egy festékszóró, alattam a hó, előttem Idlewood. Átérünk a síneken, a sikátoron keresztül megyünk. Amire odaértünk, már közel 40 fiatal csapódott hozzánk. Felrázom a festékszórót, majd egyszerű betűkkel a következőt írom fel: LVZY LVNE FVMILY.
Már régóta erre készültünk. A kiadótól kapott előlegből vettem egy házat Idlewoodban és a támogatóim kíséretével elköltöztünk. 18 éves koromban börtönbe kerültem, ott Piru tag lettem, majd a 7 év kaptár után kint is folytattam. Most 26 vagyok és összehoztam a saját bandám. Elhoztam a 310 Ganton Piruból a bizalmasaimat, így a hátramaradtak nem tudnak boldogulni. Nem akarnak harcolni, így előbb-utóbb szövetségre lépnek az ellenséges Cripekkel. Tudom, hogy ha összefognak, akkor halott ember vagyok. Ha nyílt konfliktust kezdek egy másik Piru bandával, akkor halott ember vagyok.
Egy novemberi nap. Talán a legsötétebb az összes novemberi nap közül. Az éjszaka ködös volt, Ericék aludtak én meg bérgyilkosokat fogadtam.
Otthon vagyok, Grove Streettől messze, mégis tisztán látom a szemeim előtt, hogy mi történik. Az ottmaradt OG-kre percre pontosan ugyanakkor törik be az ajtót. Talán még a nadrágjuk sincs rajtuk. Valakit az alvó barátnője mellett késelnek meg, mást pedig az anyja szeme láttára. A fizetett gyilkosaim gyorsan és halkan végzik a dolgukat. Carl, BB, T-Dogg, Kicsi-T és Jeff halottak. 10 éven keresztül voltak kíméletlen urai Gantonnak, most a hideg csempén fekszenek üveggé meredt szemekkel. Talán nem is vették észre mi történt velük. Olyan gyorsan jött hozzájuk a halál, hogy felöltözni se volt idejük.
Stílusosan Ericet hagyják utoljára. Nem könnyű falat, bizonyára nem sikerült elsőre eltenni. Úgy látom az egészet, mintha ott volnék. Kifut a házból, a zsebéből egy vörös kendő lóg, homlokáról izzadság folyik, a jobb kezében pedig egy fegyvert szorongat. Tüzel a bérgyilkosok irányába, de ő túl ideges, a sötét alakok pedig túl messze vannak. Nem érzi ahogy a golyók a testébe fúródnak, erről az adrenalin gondoskodott. Nem érzi a fájdalmat, de a teste igen: összecsuklik a zsákutca közepén. Hideg van. A sötét alakok közelebb érnek, Eric pedig minden erejét összeszedve rájuk néz - tudni akarja, hogy végül ki győzte le Nagy Ericet.
Mielőtt kinyitná a szemeit, felkészül a látványra. Eric nem volt hülye, már rájött, hogy csak én küldhettem a bérgyilkosokat. Nem kiabál, nem zokog, nem könyörög. Utolsó percében a megnyugvást keresve néz rá gyilkosaira, de ahelyett a döbbenet lesz úrrá rajta: a körülötte álló halálosztók kék ruhát viselnek.
A nevem Theó, de már mindenki Nagy Theónak hív. Ezen a novemberi napon számoltam le az ellenségeimmel és ugyanezen a novemberi napon hoztam létre az új ellenségeim.
((
Közreműködők: Bléz, Marvin (Patyesz)
))
Gratulálunk!