Gojo Satoshi története.

[Gojo]

Gojo Satoshi - 五条サトシ
​

Született : 1996. December 7. Kobe
Magasság : 190 cm
Beceneve : Gojo

Gojo Satoshi egy gazdag család fia volt egy csendes japán városban, Kobe szélén. Apja, Gojo Takumi egy befolyásos iparmágnás, anyja Yukiko akik mindig is a karrierüket tartották szem előtt mintsem a családot. Már gyerekkorában is feltűnően tehetséges és vakmerő volt: könnyedén megoldotta a legbonyolultabb feladatokat, de ugyanazzal a lendülettel keveredett bajba is. Egyesek szerint csak játékos kíváncsiság hajtotta, mások szerint tudatosan feszegette a határokat, hogy lássa, meddig mehet el.
20 éves korára a szülei által épített világ számára unalmassá és korlátozóvá vált. Gyerekes könnyedséggel fordított hátat a családi örökségnek, hogy az izgalmasabb, veszélyekkel teli életet válassza. Az illegális alvilágban gyorsan nevet szerzett magának, nemcsak kivételes fizikai adottságai, hanem lenyűgöző intelligenciája és karizmája miatt is. Satoshi pontosan tudta, mikor kell tisztelettudóan viselkedni, hogy elnyerje a megfelelő emberek bizalmát, de a színfalak mögött mindig játékot űzött mindenkivel. Ösztönösen érezte, hol húzódnak a határok, és mindig éppen csak annyira lépte át őket, hogy ne veszítse el a kontrollt. A bűnözői világban is a saját szabályai szerint játszott. Gojo Satoshi számára az élet egy nagy játszótér volt, és senki nem tudta, meddig húzódik az a határ, amit soha nem szabad átlépnie. Satoshi megalapította saját csoportját, amelyet “Tisztítótűznek” nevezett el. Az ő szemében ez egy filozófiai és bűnözői mozgalom volt, amely a társadalom gyengeségeit akarta felszámolni. A csoport kezdetben csak zsarolással és lopással foglalkozott, de Satoshi hamarosan terjeszkedni kezdett. Belevágott a fegyver- és kábítószer-kereskedelembe, és egyre kockázatosabb akciókat hajtott végre. Egy nap Satoshi és csapata megkapta az első komoly fenyegetést egy rivális bandától, a “Fekete Hegyek Testvériségétől”. A csoport vezetője, egy harcedzett veterán, Kitamura Taro, személyesen figyelmeztette Satoshit, hogy Kobe az ő területük, és hogy a Tisztítótűznek itt nincs helye. Satoshi, ahogy mindig, gyerekes könnyedséggel reagált:
– “Ez az egész város egy hatalmas játszótér.
Csak azért mondod, mert félsz, hogy jobban játszom, mint te.” Kitamura dühtől remegve távozott, de Satoshi nem hagyta annyiban. Ahelyett, hogy várta volna a támadást, a Tisztítótűz éjjel rajtaütött a Testvériség egyik raktárán. A támadás gyors, precíz és brutális volt. Satoshi saját kezűleg intézte el Kitamura egyik legjobb emberét, és mindezt egy laza mosollyal az arcán. A veszélyes játék Ez az akció azonban veszélyes helyzetet teremtett. A rivális bandák és a rendőrség figyelme egyaránt Satoshira irányult. Miközben a Tisztítótűz sikert sikerre halmozott, Satoshi érezte, hogy a határokat már nem csak feszegeti, hanem kezdi teljesen áttörni őket. Egy este, amikor társai ünnepeltek, Satoshi egy elhagyatott kilátóhoz ment a város fölé. Ott találkozott egy régi barátjával, Ishikawa Mayával, aki még a régi, tisztes életéből maradt meg neki. Maya egyedülálló módon sosem ítélte el, de mindig próbálta visszatartani attól, hogy teljesen elmerüljön a sötétségben.
“Meddig fogod ezt csinálni, Satoshi?” – kérdezte Maya.
– “Amíg el nem érem, amit akarok.”
– “És mi az, amit akarsz?”
Satoshi elgondolkodott, de nem válaszolt. Talán ő maga sem tudta. A végjáték kezdete A Tisztítótűz végül túl nagyra nőtt ahhoz, hogy elkerülje a figyelmet. A rendőrség összehangolt akcióba kezdett Satoshi ellen, és a Fekete Hegyek Testvérisége is visszavágásra készült. De Satoshit ez sem rémítette meg. Egy utolsó, nagyszabású akciót tervezett, amely nemcsak az ellenségeit, hanem az egész várost megrengetné. Ahogy közeledett a végjáték, Satoshi nem mutatta jelét a félelemnek. Gyerekes könnyedséggel, de halálos precizitással készült arra, hogy ismét átlépjen egy újabb határt – talán az utolsót, amely még előtte állt.
Satoshi utolsó akciója egy merész bankrablás volt, amely nemcsak a Fekete Hegyek Testvériségét, hanem a helyi rendőrséget és a város alvilágát is sakkban tartotta volna. A terv tökéletesnek tűnt: Satoshi precíziós időzítéssel vezette a csapatot, minden mozdulatot előre kiszámítva. Azonban valaki áruló volt a Határvonalban. A rablás közben a rendőrség és a Testvériség emberei egyszerre zárták körbe az épületet. Satoshi gyors reakcióinak köszönhetően a legtöbb embere elmenekült, de ő maga sarokba szorult. Egy füstgránátot dobva hátra hagyott mindent, és egy titkos alagúton keresztül sikerült kiszöknie. Ahogy az utcákon bujkált, rájött, hogy Kobe már nem biztonságos számára. A rendőrség hajtóvadászatot indított ellene, és a Testvériség minden erejével az életére tört. Egyetlen lehetősége maradt: külföldre menekülni. Egy régi kapcsolatán keresztül megszerzett egy hamis útlevelet és egy repülőjegyet San Fieróba, egy távoli városba, ahol senki sem ismerte. Az utolsó éjszakáján, mielőtt felszállt volna a repülőre, még egyszer visszanézett Kobe fényeire, és elmosolyodott. – “Talán San Fieróban még nagyobb játszótér vár rám.”