"Gratulálok a kisfiához Mrs. Barnett!"
Javion Barnett, 2002.02.17 dátummal, a reggeli órákban született a Las Venturas Medical Centerben.
Családja a munkásosztály része volt, nem éltek luxusban, de mindig volt mit enni. Javion az iskolában közepes tanulónak számított, tanárai azt mondták róla, hogy sokkal többre is képes lenne, egyszerűen nem érdekelte a tanulás. Helyette a küzdősportok világában találta meg önmagát. Számtalanszor nézte újra a Tyson - Holyfield meccset az otthoni DVD lejátszójuk segítségével.
"Bal egyenes-vissza jobb hátsó"
11 évesen boxolni kezdett. Ezt viszont egy év után befejezte, mert úgy érezte nincs meg a sportban az ami igazán kell az élethez, mintha 11 évesen lett volna bármi fogalma róla. Így az elkövetkezendő 3 évben sok sportban kipróbálta magát. Szülei elvitték birkózni, karatézni, még a kosárlabdát is kipróbáltatták
vele. Habár Javion gyorsan tanult, a labdasportokat inkább játéknak érezte, mintsem sportnak.
Aztán 14 évesen talált rá önmagára, a Muay Thaiban. Egy idős, vietnámi férfi tanította, de Javion csak annyit látott, hogy a férfi ázsiai, úgyhogy biztos tudja miről beszél. 1 év után sportteljesítménye fejlődni kezdett, így elindult versenyeken is. Amatőr kategóriába szinte verhetetlen volt, súlycsoportjában hamar megismerték a nevét. Az iskolában minimumot nyújtott, csak, hogy éppen ne bukjon meg. Nem akart egyetemre menni, nem akart tovább tanulni Sportoló szeretett volna lenni.
Annyira komolyan vette, hogy 16 évesen haladóként, elindult a State Championshipen. A bajnokság ideje alatt 100%-on teljesített az edzéseken, tudta, hogy a döntőig el tud jutni, és azt is tudta kivel kell ott megküzdjön. A megérzése jónak bizonyult, egyenesen repült a döntőig.
"...Hat!...Hét!"
Viszont a címért meg kellett küzdenie Ronnie Mullinssal. Ronnie híres volt arról, hogy nem tudott veszíteni.
Tehetséges volt a sporthoz, de ha vesztésre állt akkor aljas taktikákat használt ahhoz, hogy nyerhessen. Javion ezt tudta jól, és próbált felkészülni a legrosszabbra. Az első 2 menetet Javion uralta. Akkora nyomást helyezett Ronniera, hogy mindketten tudták, hogy Ronnie nem fogja kibírni a harmadik menetet. Ronnienak cselekednie kellett. A harmadik menetben Javion rúgását elkapva, Ronnie a lábával kisöpörte a feltörekvő sportoló tartó lábát. Ahogy Javion esett a földre, Ronnie egy második rúgással súlytotta Javiont, csak most a tarkóját találta el. A nézők nem tudták eldönteni, hogy szándékos volt e, vagy nem, de egy dolog biztos volt. Javion nem kelt fel. 2 napnyi eszméletlenség után a kórházban tért magához. Szülei az ágy mellett várták, később elmondták neki, hogy megnyerte a bajnokságot, mert Ronniet szabálytalanság miatt leléptették. Viszont ekkor Barnett azt se tudta hirtelen ki az a két ember mellette, nemhogy a bajnokságra emlékezzen. Az orvosok betudták annak, hogy akkor nemrégiben kelt fel, így hazaengedték a 16 éves fiút a családjával. Azonban Javion állapota nem javult.
"Nem szedek én semmit, csak ki akarnak nyírni!"
Paranoiás lett, sokszor nem tudott értelmes mondatokat formálni, és sokszor látszólag értelmetlen dolgokról beszélt. Az orvosok szkizofréniát állapítottak meg nála, erre is írták fel neki a gyógyszert, de Javion agyában olyan súlyos sérülés keletkezett, hogy nem tudtak pontos diagnózist adni. Javion nehezen kezelhető
lett, sokszor nem emlékezett a dolgokra, néha még szüleit sem ismerte fel, így ők fájó szívvel, de arra jutottak, hogy az lesz a legjobb döntés, ha a 16 éves Javiont beadják egy intézetbe. Lassan levágták magukról a terhet, amit Javion képviselt. Kapcsolattartás hiányában, Barnettnek csak pár halvány emléke maradt a szüleiről mire kijött az intézetből.
Miután Javion betöltötte a 18. életévét, az intézetből szabadult, és egyedül találta magát egy olyan világban, amelyet alig ismert. Kezdetben az egyszerű mindennapi feladatok is kihívást jelentettek számára, de mostanra ahogy telnek a hónapok, próbálja visszaszerezni élete darabkáit.
Javion Barnett, 2002.02.17 dátummal, a reggeli órákban született a Las Venturas Medical Centerben.
Családja a munkásosztály része volt, nem éltek luxusban, de mindig volt mit enni. Javion az iskolában közepes tanulónak számított, tanárai azt mondták róla, hogy sokkal többre is képes lenne, egyszerűen nem érdekelte a tanulás. Helyette a küzdősportok világában találta meg önmagát. Számtalanszor nézte újra a Tyson - Holyfield meccset az otthoni DVD lejátszójuk segítségével.
"Bal egyenes-vissza jobb hátsó"
11 évesen boxolni kezdett. Ezt viszont egy év után befejezte, mert úgy érezte nincs meg a sportban az ami igazán kell az élethez, mintha 11 évesen lett volna bármi fogalma róla. Így az elkövetkezendő 3 évben sok sportban kipróbálta magát. Szülei elvitték birkózni, karatézni, még a kosárlabdát is kipróbáltatták
Aztán 14 évesen talált rá önmagára, a Muay Thaiban. Egy idős, vietnámi férfi tanította, de Javion csak annyit látott, hogy a férfi ázsiai, úgyhogy biztos tudja miről beszél. 1 év után sportteljesítménye fejlődni kezdett, így elindult versenyeken is. Amatőr kategóriába szinte verhetetlen volt, súlycsoportjában hamar megismerték a nevét. Az iskolában minimumot nyújtott, csak, hogy éppen ne bukjon meg. Nem akart egyetemre menni, nem akart tovább tanulni Sportoló szeretett volna lenni.
Annyira komolyan vette, hogy 16 évesen haladóként, elindult a State Championshipen. A bajnokság ideje alatt 100%-on teljesített az edzéseken, tudta, hogy a döntőig el tud jutni, és azt is tudta kivel kell ott megküzdjön. A megérzése jónak bizonyult, egyenesen repült a döntőig.
"...Hat!...Hét!"
Viszont a címért meg kellett küzdenie Ronnie Mullinssal. Ronnie híres volt arról, hogy nem tudott veszíteni.
"Nem szedek én semmit, csak ki akarnak nyírni!"
Paranoiás lett, sokszor nem tudott értelmes mondatokat formálni, és sokszor látszólag értelmetlen dolgokról beszélt. Az orvosok szkizofréniát állapítottak meg nála, erre is írták fel neki a gyógyszert, de Javion agyában olyan súlyos sérülés keletkezett, hogy nem tudtak pontos diagnózist adni. Javion nehezen kezelhető
Miután Javion betöltötte a 18. életévét, az intézetből szabadult, és egyedül találta magát egy olyan világban, amelyet alig ismert. Kezdetben az egyszerű mindennapi feladatok is kihívást jelentettek számára, de mostanra ahogy telnek a hónapok, próbálja visszaszerezni élete darabkáit.
