Bandatagnak lenni nem feltétlenül igényel kriminális személyiséget. Sok fiatal nő fel olyan környezetben, ami beléjük neveli, hogy a banda részévé válás a legjobb választásuk. A rokonaik többnyire bandatagok már: az idősebb testvérük, valamelyik unokatestvérük vagy valamelyik szülőjük. Így tehát ők sem tántorodnak el a betoborzástól, ami már gyerekkorukban megtörténik.
A toborzást követően sem változik körülöttük meg semmi. Gyerekek maradnak, akiknek meg kell küzdeniük a szegénység okozta akadályokkal. A szegénység irányítja ezeknek a tinédzsereknek az életét, elsősorban nem lennének a banda tagjai sem ha az nem lenne. Sok elszomorító történet született az életükből. A filmipar szokása pedig hogy ezeket a történeteket megfilmesítik, a kultúra kedvelőinek képernyőre vetve, és azoknak, akiknek számára ez teljesen ismeretlen. Az egyik ilyen film a Mi Vida Loca, vagyis My Crazy Life, ami az Echo Parkban felnövő Mexikói Amerikai fiatal lányok (Chicanas) helyzetét mutatja be, akik az olyan nehézségekkel néznek szembe, mint a korai anyaság. Megjegyzendő hogy a film rendezője igazi bandatagokat is becastingolt a filmbe és kikérte a véleményüket a jobb színészi játék érdekében. Meggyőződése volt, hogy a film működőképtelen lenne a valóéletbeli tapasztalatok beolvasztása hiányával, valóban, a bandatagok nagy szerepet játszottak a reális környezet megteremtésében. Csakugyan megjegyzendő, hogy a színészek eleinte nem tudták hogyan viszonyuljanak ahhoz, hogy igazi bandatagokkal fognak együtt alakítani a filmben. Elmondásuk szerint féltek, azonban a kételyeik a forgatás során teljesen eloszlottak. A film egyébként nem hozott változást az abban szereplő bandatagok életébe.
"A film egyáltalán nem fog megváltoztatni, csak emberek, akiket én személyesen nem ismerek, ismerni fognak, azt hiszem ez az egyetlen különbség. Nem fogok megváltozni. Ugyanúgy Echo Parkból leszek, mindig Echo Parkból leszek."
—Whisper, az Echo Park Locos női tagja, nem sokkal a forgatás után lövés általi halált halt
