- 2019. 01. 10.
- 291
- 1 721
- V4 karakter
- Gustavo Ruiz
1992.01.05-én láttam napvilágot a kaliforniai San Diegoban. Anyám egy átlagos nő volt, egy nagyobb üzletben takarított.
Apám egy gyárban dolgozott napi 10 órát, akkor nem értettem, hogy miért nincs velem többet, de ahogy telt az idő rájöttem, hogy csak értünk dolgozott. 14 éves koromban kaptam tőle egy kis robogót, azzal jártam be a környező utcákat, már akkor megfogott engem a motoros élet.
Átlagos tanuló voltam az iskolában, a gimnáziumban. Ballagásom után pár hónapra egy munkabalesetben apám elhunyt a gyárban. Nagyon megviselt ez engem, amúgy sem voltam egy társasági lélek, viszont ezek után teljesen magamba borultam. A következő hónapokban több városba is elköltöztem, de sehol nem találtam a helyemet. Körülbelül egy éve költöztem Los Santosba, csak buszsofőrnek vettek fel, ami akkor jónak tűnt, ám pár hét után rájöttem, hogy nem nekem való munka.
Egy taxitársaságba jelentkeztem, ahová felvettek, ott töltöttem el körülbelül fél évet. Anyagilag jól álltam, viszont a cég felszámolásra került, így munkanélküli lettem. A megspórolt pénzemen éltem több hétig.
Egy nap az újságban láttam egy hirdetést, hogy Angel Pine-ban a gyár alkalmazottakat keres, elmentem jelentkezni, de a gyár bejárata mellett rábukkantam egy akkor számomra ismeretlen motoros klubra.
Többen ott voltak a teraszon, beszélgettek majd az egyik tag észrevett, hogy kissé feltűnően bámulom őket, odahívott, megkérdezte ki vagyok, mit akarok. Bemutatkoztunk egymásnak, beszélgetésbe kezdtünk. Ő mondta, hogy ha van kedvem maradhatok, sőt jöjjek vissza máskor is. Így is történt, több hetet jártam oda, megismertem minden tagot, az elnököt. A későbbiekben segítettek a motor vásárlásában is.
Egy vasárnapi este Brian-el ketten motorozni indultunk, amikor vissza értünk a klubházhoz két akkori Prospect megfenyegetett, nem tudtam miről van szó, kést fogtak a nyakamhoz, már a halálomról beszéltek, amikor egyszer csak az alelnök és egy klubtag be nem hoztak egy ládát, amiben egy Prospect mellény volt, ekkor már mindent tudtam, bevettek a klubba.
Napjainkban...
Napok, hetek múltán egyre több tiszteletet tudtam kiharcolni, kiépítettem egy bizalmi hátteret a klubtagokkal, akikért az életemet bármikor képes lennék feláldozni.A bizalomra épített barátság, testvériség erőt adott ahhoz, hogy jobban belemerüljek az illegális életbe, egyre több nem legális pénzszerzési formát sajátítottam el. A hollókra mindig számíthatok bármilyen magánproblémám van, lehet szó pénzről, testvéri támaszról.
Életem talán legjobb döntése volt, hogy ellátogattam Angel Pineba.
Utoljára szerkesztve:
