- 2019. 01. 18.
- 326
- 404
- 24
- V4 karakter
- Dimitrij Sokolova
Dimitrij Sokolova
Született: 1972, Oroszország, Tarasovka
Édesanyja neve: Zina Ivanova
Édesapja neve: Grigorij Sokolov
Születésétől-15 éves koráig
-Dimitrij Sokolov 1972-ben született Oroszországban, egy Tarasovka nevű faluban.
Családja nem volt a legtehetősebb, de édesapja munkája miatt azért volt mit a tejbe aprítani.
Édesapja, Grigorij Sokolov, építészmérnök volt, bányaalagutak és bányarendszerek tervezésével és kivitelezésével foglalkozott.
Munkája iránti megszállottsága miatt alig volt otthon, ha mégis, akkor sosem foglalkozott a családjával.
Minden este züllött, ivott és szórakozott, a családja nem tudta elviselni, ahogy a munkája lassan bekebelezi a család fejét.
Sztahanovista életvitele miatt a család a háttérbe szorult, Dimitrij az anyjára maradt, és ketten tengették napjaikat.
Dimitrij édesanyja, Zina Ivanova, már a kezdetektől úgy nevelte Dimitrijt, hogy az elveknek és az elvárásoknak megfelelően cselekedjen és alkalmazkodjon.
Követte anyjától tanult példáját, jeles tanuló volt, egy igazi mintadiák minden évfolyamában egészen az általános iskola végéig.
Példamutató, rendtudó diák volt, sosem züllött, nem járt el szórakozni, és barátai sem voltak igazán.
-Az általános iskolai évek végére pályaválasztás elé állt.
Édesapja próbálta őt a mérnöki pályára terelni, de a negatív példa hatására ezt mélyen ellenezte.
Érdekeik különböztek, összevesztek édesapjával, ahol verekedésig fajult a helyzet, és Dimitrij maradt alul.
Édesanyja megpróbálta szétválasztani őket, de Grigorij őt is helyben hagyta gyermekével együtt.
Dimitrij egy életre megutálta apját, aki egy ujjal sem ért hozzá addig a napig, nemhogy még szeretett édesanyjához.
A heves vita után úgy döntött, nem kér abból az életből, amit biztosítottak neki, és rendőri karrierbe kezdett, amihez érettségi is társult.
Itt ismerkedett meg újdonsült barátjával, Rovatki Koslovval, akivel mindig együtt lógtak, amikor éppen nem kiképzésekre vagy órákra jártak.
Négy év alatt tömérdek kiképzésen vett részt, mind lövészet, önvédelem és közelharci téren.
A vizsgák után, immáron jelvényes, köztiszteletben álló személyként folytathatta napjait.
Rovatki mellett kötött ki egy egységben, és szolgálati idejük alatt mindig komolyan vették hivatásukat.
Mikor nem a szolgálatát töltötte, gyakran járt vissza édesanyjához, aki évek óta elvált Grigorijtól, és azóta egyedül él.
Dimitrij édesapjáról a mai napig semmit sem tudunk, még a rendőrség forrásaival sem sikerült kézre keríteni.
19 éves korátol- A jelenig
-Évekkel később rendőri karrierjét a csúcsra vitte, közben szolgálati évei alatt lediplomázott politológia és nemzetközi kapcsolatok szakon, amiből sikeres vizsgát tett.
Tovább folytatta munkáját a rendőrségnél, amíg egy nap fel nem figyeltek rá a KGB határőrségi csoportegységéből.
Kitűnő munkahelyi eredményei miatt egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, ami költözéssel járt egyenesen Oroszország szívébe, Moszkvába.
Édesanyját és barátját hátrahagyva beköltözött a nagyvárosba, ahol főállásban a KGB-n belül a határőrség nagyrabecsült tagja,évekre rá jeles vezetője lett.
Megbízható, sikerekkel teli és precíz munkavégzése beérett az évek alatt, és kész volt szintet lépni a szervezetben.
Ezt mindet a felettesei is szorgalmazták,látták Dimitrijben hogy ígéretes jövő áll előtte.
A tömérdek rajtaütés és sikeresen irányított akciók során sajnos sikerült beszereznie pár rosszakarót, akik között voltak gyilkosok, csempészek és bűnszervezeti tagok.
Már 26 éves korára átkerült a KGB belső biztonsági és kémelhárítási csoportegységéhez, ahol vezérezredes rendfokozatban folytatta karrierjét.
Bár sejtette, hogy a múlt egyszer úgyis utol fogja érni a rendőrségben töltött érából,de nyugtatta a tudat hogy egy nagyobb szervezet tagjává lépett elő.
-Vezérezredesként nyugodt, felhőtlen napjai voltak a bársonyszékben, a felső-középvezetők között.
Egészen addig élvezetes is volt, amíg nem nyílt az ajtó, és a felső vezetés egy rettenetes hírrel szolgált.
Dimitrij teljesen elsápadt a hírtől: régről ismert barátját, Rovatkit, brutálisan meggyilkolták szolgálatteljesítés közben.
A temetés leszervezését Dimitrijre bízta,a végrendeletébe minden le volt írva feketék fehéren.
Rovatkinak ő volt az egyetlen mentsvára, egyetlen támasza..
Nem tudott mást tenni, a temetés szervezése sok időt emésztett fel, ez időre szabadságot vett ki.
Az anyagiakat rendezte, a temetést megszervezte, de amikor eljött a nap, talpig feketében a temetésre érve megdöbbent, hiszen síri csend honolt.
Egyedül ő és a kijelölt pap voltak a helyszínen, senki más nem jött el a temetésre. Dimitrij még utoljára látni szerette volna barátját, így felnyittatta a koporsót.
Mikor felnyílt a koporsó teteje, Dimitrij végignézett volt társán, egyetlen barátján, és látta, hogy egy papírlap van Rovatki mellényzsebében.
Kivette a lapot, széthajtotta, és ez a szöveg volt ráírva: “Éveket vettél el tőlem,én meg az egyetlen barátod. Kvittek vagyunk? ~Alexej~”
-Dimitrij kezéből kiesett a papír, nem tudta, mit tegyen, nem volt neki ismerős a név.
A fejében csak egy kérdés ismétlődött "Ez mind miattam?" Szajkózta magában teljes sokkban,barátja koporsója fölött.
Ekkor odalépett hozzá egy fekete öltönyös alak, arcát maszk takarta, megfogta Dimitrij vállát, és fegyvert nyomott a hátához.
Dimitrij nem tudott mit tenni, követte az utasításokat. Egy kocsihoz vitték őt, beültették hátra, ahol további három ember volt.
Maszkjukat levették, halántékukon egyen címert ábrázoló tetoválás díszelgett… Dimitrij nem tudta, mibe csöppent..
Az elrablók kifejtették, hogyan is kerültek Dimitrij közelébe, és mi okból vannak jelen ezen a csodálatos napon.
Kiderült, hogy egy régebben beskatulyázott és felszámolt bűnszervezet tagjai, akik a régmúltból fennmaradtak, szétszórtan városszerte.
Az árnyakból figyelték és követték végig Dimitrij minden napját, megfigyelés alatt tartották.
Mindössze arra vártak, hogy mikor lép ki az irodájából, és lesz egyedül, sem testőrök, sem egyéb zavaró tényezők nélkül.
Vázolták neki a helyzetet: az egyik frissen szöktetett tagjuk, becses vezérük kívánta őt látni.
Meghallották, hogy Dimitrij immáron a KGB csoportegységeinek egyikében szolgál, mivel volt forrásuk, korrupt ügynök, így rátaláltak.
Hosszas utazás vette kezdetét, csönd lakolt a kocsiban, senki sem szólt egy szót sem ezek után.
Megérkezésüket egy hatalmas csoport várta, egy igazi autóflotta, ahol az egyikbe beültették Dimitrijt.
Ott a szervezet főnöke várta, választási lehetőség elé állította: vagy bedolgozik a kezük alá és köp az ügynökség felől, vagy édesanyja bánja.
Eredetileg nem ez volt a terv hanem vérbosszú,de mivel kiderült hogy Dimitrij már az állambiztonságnak dolgozik.
Így úgy döntöttek felhasználják őt,hátha érdekes információkhoz,kormánytitkokhoz jutnak,hisz jó pénzt érnek ezek a piacon.
Dimitrij nem tudott mit tenni, nem akart az apja nyomába lépni és a családját feladni, így belement a játékba.
A bűnszervezet kiderült, hogy nagyobb a vártnál, és csak a felszínt kapargatta eddigi munkálatai során a rendőrség.
Amint elengedték, visszatért édesanyjához, egyből kereste a központot, elregélte a történéseket.
Hozzátette, nem fogja elárulni a szervezetet, de mivel nagyobb a gond, mint hitték, így édesanyját meg akarta szöktetni.
Azonban elkésett… Mire hazaért, édesanyja vérbe fagyva várta őt egy újabb cetlivel "Lehalgattunk és levadászunk"
A főnöksége szorgalmazta, hogy azonnali hatállyal hagyja el a szervezetet!
Mentelmi jogot kapott, és tűnjön el Oroszországból, hiszen súlyos államtitkok tudatában van, amik nem tudódhatnak ki.
Húzta a száját, nem szerette volna hátrahagyni a múltját, és az eddig elért eredményeitől sem akart búcsúzni.
Dimitrij feladta kapcsolatait, szíve szakadt meg, mikor kilépett a KGB-ből, de reméli, hogy egy nap visszatérhet szeretett otthonába.
Felszállt a legelső gépre,ami minnél messzebb viszi a bajtól, egy isten háta mögötti helyre amiről még sosem hallott ezelőtt.
Ami nem más volt mint maga See City csodálatos mégis alig ismert városa.
Innentől folytatódik a történetünk, See City városán belül.
Született: 1972, Oroszország, Tarasovka
Édesanyja neve: Zina Ivanova
Édesapja neve: Grigorij Sokolov
Születésétől-15 éves koráig
-Dimitrij Sokolov 1972-ben született Oroszországban, egy Tarasovka nevű faluban.
Családja nem volt a legtehetősebb, de édesapja munkája miatt azért volt mit a tejbe aprítani.
Édesapja, Grigorij Sokolov, építészmérnök volt, bányaalagutak és bányarendszerek tervezésével és kivitelezésével foglalkozott.
Munkája iránti megszállottsága miatt alig volt otthon, ha mégis, akkor sosem foglalkozott a családjával.
Minden este züllött, ivott és szórakozott, a családja nem tudta elviselni, ahogy a munkája lassan bekebelezi a család fejét.
Sztahanovista életvitele miatt a család a háttérbe szorult, Dimitrij az anyjára maradt, és ketten tengették napjaikat.
Dimitrij édesanyja, Zina Ivanova, már a kezdetektől úgy nevelte Dimitrijt, hogy az elveknek és az elvárásoknak megfelelően cselekedjen és alkalmazkodjon.
Követte anyjától tanult példáját, jeles tanuló volt, egy igazi mintadiák minden évfolyamában egészen az általános iskola végéig.
Példamutató, rendtudó diák volt, sosem züllött, nem járt el szórakozni, és barátai sem voltak igazán.
-Az általános iskolai évek végére pályaválasztás elé állt.
Édesapja próbálta őt a mérnöki pályára terelni, de a negatív példa hatására ezt mélyen ellenezte.
Érdekeik különböztek, összevesztek édesapjával, ahol verekedésig fajult a helyzet, és Dimitrij maradt alul.
Édesanyja megpróbálta szétválasztani őket, de Grigorij őt is helyben hagyta gyermekével együtt.
Dimitrij egy életre megutálta apját, aki egy ujjal sem ért hozzá addig a napig, nemhogy még szeretett édesanyjához.
A heves vita után úgy döntött, nem kér abból az életből, amit biztosítottak neki, és rendőri karrierbe kezdett, amihez érettségi is társult.
Itt ismerkedett meg újdonsült barátjával, Rovatki Koslovval, akivel mindig együtt lógtak, amikor éppen nem kiképzésekre vagy órákra jártak.
Négy év alatt tömérdek kiképzésen vett részt, mind lövészet, önvédelem és közelharci téren.
A vizsgák után, immáron jelvényes, köztiszteletben álló személyként folytathatta napjait.
Rovatki mellett kötött ki egy egységben, és szolgálati idejük alatt mindig komolyan vették hivatásukat.
Mikor nem a szolgálatát töltötte, gyakran járt vissza édesanyjához, aki évek óta elvált Grigorijtól, és azóta egyedül él.
Dimitrij édesapjáról a mai napig semmit sem tudunk, még a rendőrség forrásaival sem sikerült kézre keríteni.
19 éves korátol- A jelenig
-Évekkel később rendőri karrierjét a csúcsra vitte, közben szolgálati évei alatt lediplomázott politológia és nemzetközi kapcsolatok szakon, amiből sikeres vizsgát tett.
Tovább folytatta munkáját a rendőrségnél, amíg egy nap fel nem figyeltek rá a KGB határőrségi csoportegységéből.
Kitűnő munkahelyi eredményei miatt egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott, ami költözéssel járt egyenesen Oroszország szívébe, Moszkvába.
Édesanyját és barátját hátrahagyva beköltözött a nagyvárosba, ahol főállásban a KGB-n belül a határőrség nagyrabecsült tagja,évekre rá jeles vezetője lett.
Megbízható, sikerekkel teli és precíz munkavégzése beérett az évek alatt, és kész volt szintet lépni a szervezetben.
Ezt mindet a felettesei is szorgalmazták,látták Dimitrijben hogy ígéretes jövő áll előtte.
A tömérdek rajtaütés és sikeresen irányított akciók során sajnos sikerült beszereznie pár rosszakarót, akik között voltak gyilkosok, csempészek és bűnszervezeti tagok.
Már 26 éves korára átkerült a KGB belső biztonsági és kémelhárítási csoportegységéhez, ahol vezérezredes rendfokozatban folytatta karrierjét.
Bár sejtette, hogy a múlt egyszer úgyis utol fogja érni a rendőrségben töltött érából,de nyugtatta a tudat hogy egy nagyobb szervezet tagjává lépett elő.
-Vezérezredesként nyugodt, felhőtlen napjai voltak a bársonyszékben, a felső-középvezetők között.
Egészen addig élvezetes is volt, amíg nem nyílt az ajtó, és a felső vezetés egy rettenetes hírrel szolgált.
Dimitrij teljesen elsápadt a hírtől: régről ismert barátját, Rovatkit, brutálisan meggyilkolták szolgálatteljesítés közben.
A temetés leszervezését Dimitrijre bízta,a végrendeletébe minden le volt írva feketék fehéren.
Rovatkinak ő volt az egyetlen mentsvára, egyetlen támasza..
Nem tudott mást tenni, a temetés szervezése sok időt emésztett fel, ez időre szabadságot vett ki.
Az anyagiakat rendezte, a temetést megszervezte, de amikor eljött a nap, talpig feketében a temetésre érve megdöbbent, hiszen síri csend honolt.
Egyedül ő és a kijelölt pap voltak a helyszínen, senki más nem jött el a temetésre. Dimitrij még utoljára látni szerette volna barátját, így felnyittatta a koporsót.
Mikor felnyílt a koporsó teteje, Dimitrij végignézett volt társán, egyetlen barátján, és látta, hogy egy papírlap van Rovatki mellényzsebében.
Kivette a lapot, széthajtotta, és ez a szöveg volt ráírva: “Éveket vettél el tőlem,én meg az egyetlen barátod. Kvittek vagyunk? ~Alexej~”
-Dimitrij kezéből kiesett a papír, nem tudta, mit tegyen, nem volt neki ismerős a név.
A fejében csak egy kérdés ismétlődött "Ez mind miattam?" Szajkózta magában teljes sokkban,barátja koporsója fölött.
Ekkor odalépett hozzá egy fekete öltönyös alak, arcát maszk takarta, megfogta Dimitrij vállát, és fegyvert nyomott a hátához.
Dimitrij nem tudott mit tenni, követte az utasításokat. Egy kocsihoz vitték őt, beültették hátra, ahol további három ember volt.
Maszkjukat levették, halántékukon egyen címert ábrázoló tetoválás díszelgett… Dimitrij nem tudta, mibe csöppent..
Az elrablók kifejtették, hogyan is kerültek Dimitrij közelébe, és mi okból vannak jelen ezen a csodálatos napon.
Kiderült, hogy egy régebben beskatulyázott és felszámolt bűnszervezet tagjai, akik a régmúltból fennmaradtak, szétszórtan városszerte.
Az árnyakból figyelték és követték végig Dimitrij minden napját, megfigyelés alatt tartották.
Mindössze arra vártak, hogy mikor lép ki az irodájából, és lesz egyedül, sem testőrök, sem egyéb zavaró tényezők nélkül.
Vázolták neki a helyzetet: az egyik frissen szöktetett tagjuk, becses vezérük kívánta őt látni.
Meghallották, hogy Dimitrij immáron a KGB csoportegységeinek egyikében szolgál, mivel volt forrásuk, korrupt ügynök, így rátaláltak.
Hosszas utazás vette kezdetét, csönd lakolt a kocsiban, senki sem szólt egy szót sem ezek után.
Megérkezésüket egy hatalmas csoport várta, egy igazi autóflotta, ahol az egyikbe beültették Dimitrijt.
Ott a szervezet főnöke várta, választási lehetőség elé állította: vagy bedolgozik a kezük alá és köp az ügynökség felől, vagy édesanyja bánja.
Eredetileg nem ez volt a terv hanem vérbosszú,de mivel kiderült hogy Dimitrij már az állambiztonságnak dolgozik.
Így úgy döntöttek felhasználják őt,hátha érdekes információkhoz,kormánytitkokhoz jutnak,hisz jó pénzt érnek ezek a piacon.
Dimitrij nem tudott mit tenni, nem akart az apja nyomába lépni és a családját feladni, így belement a játékba.
A bűnszervezet kiderült, hogy nagyobb a vártnál, és csak a felszínt kapargatta eddigi munkálatai során a rendőrség.
Amint elengedték, visszatért édesanyjához, egyből kereste a központot, elregélte a történéseket.
Hozzátette, nem fogja elárulni a szervezetet, de mivel nagyobb a gond, mint hitték, így édesanyját meg akarta szöktetni.
Azonban elkésett… Mire hazaért, édesanyja vérbe fagyva várta őt egy újabb cetlivel "Lehalgattunk és levadászunk"
A főnöksége szorgalmazta, hogy azonnali hatállyal hagyja el a szervezetet!
Mentelmi jogot kapott, és tűnjön el Oroszországból, hiszen súlyos államtitkok tudatában van, amik nem tudódhatnak ki.
Húzta a száját, nem szerette volna hátrahagyni a múltját, és az eddig elért eredményeitől sem akart búcsúzni.
Dimitrij feladta kapcsolatait, szíve szakadt meg, mikor kilépett a KGB-ből, de reméli, hogy egy nap visszatérhet szeretett otthonába.
Felszállt a legelső gépre,ami minnél messzebb viszi a bajtól, egy isten háta mögötti helyre amiről még sosem hallott ezelőtt.
Ami nem más volt mint maga See City csodálatos mégis alig ismert városa.
Innentől folytatódik a történetünk, See City városán belül.
