Danil Nykorev életének története.

[DanilNykorev]

Név: Danil Nykorev
Született: 20/02/1996
Születési hely: Moszkva [-Москва-]

Gyermekkora, családi körülményei:​

Danil 1996-ban született Moszkvában. Átlagos családból származott, átlagos szülői keresettel. Édesanyja, Sophia Nykorev takarító munkát végzett egy gyárban. Érdesapja, Adamo Nykorev építészeti cégnél dolgozott, volt, hogy túlórákat is vállalt. Danilnak eléggé ''rossz'' gyermekkora volt. Az apja a munkája mellett alkoholista és drogfüggővé vált. Bántalmazta édesanyját és előfordult hogy még Danilt is. Anyja, Sophia végül elvált férjétől, és új életet kezdett. Danil eléggé zaklatottan élte meg ezt az egészet, ezek mellett viszont végig koncentrálnia kellett tanulmányaira, ugyan is fontos áttörést jelentett ez az életében. Miután sikeresen letette az érettségiét gépészeti tantárgyból, sikerült kiszabadulnia a szívkeserítő családi körből. Felvették egy eléggé jól kereső állásra. A feladata a katonai fegyverek, harci gépjárművek karbantartása volt az akkori orosz hadseregnél.​

Illegális élettel való megismerkedése:​

Egyik nap történt, éjszakai műszakja közepedte hogy egy kb. 20 főböl álló csapat berohant a fegyverraktárba, ahol Danil éppen az eszközöket ellenőrizte. A bejutás a csapatnak viszonylag könnyen mehetett, ezt az is alátámasztja, hogy az épület zárjai, na meg az elhelyezkedése sem éppen volt ideális a fegyverek tartására, de a hadsereg úgy döntött hogy mégis ott helyezik el őket. Az egyik tag a csapatból Danil-ra fegyvert rántott, arra kényszerítette hogy nyissa ki a fegyvertartó páncélszekrények ajtajait, majd áljon a falhoz tarkóra tett kezekkel. Danil az utasításoknak megfelelően csinálta a tőle kért műveleteket, falhoz állt, tarkóra tette a kezeit. Rá 2 percre hogy a fal elé vetette magát, egy hirtelenebb mozdulattal zsákot húztak a fejére, megkötözték és egy csövet vezettek a fején található zsák alá. A csőböl egyik pillanatról a másikra füst kezdett el szivárogni, amitől Danil szépen lassan elaludt. Nagyjából 2 napra rá magához tért egy rácsajtóval zárt szobában. Ki volt száradva, éhség csikarta a gyomrát, kiszáradtság kaparta a torkát. Odasétált az ajtóhoz, kiáltani próbált a rácson keresztül, de állapota miatt nem tudott. Nem sokra rá leült ''cellája'' sarkába, majd újra elaludt. ''Hangos rácskalapálás hallatszódott'' -Danil felriadt. Egy eléggé jó erőben lévő, nagykaliberes, mondhatni őr állt a cellája előtt. Elővett egy kulcsot, kinyitotta Danil zárkájának ajtaját, kivezette a helyiségből. A következő útjuk egy nagyobb teremhez vezetett, ahol rengeteg ember mászkált fel, s alá. A terem után következett egy hosszú folyosó, ahol a második ajtónál befordultak egy aranyokkal díszített szobába. Ahogy beértek a szobába Danilt letérdeltették, majd egy ''vezér'' felé lökték. A ''vezér'' felállt a bőrkanapéról, közelebb lépett Danil-hoz kettő lépést, lehajolt, majd a következőt súgta a fülébe: Szolgálsz, vagy meghalsz. A történet innentől kezdve magától értendő. Danil nem akart meghalni, ezért kénytelen volt a szolgálást választani. A bűnszervezet tagjai eleinte kisebb rablásokra, kínzásokra vitték, ahol elsajátíthatta a szervezet módszereit. Kezdte egészen megtanulni a műveleteket, bizalmi pozícióba került. Elkövetkezendő 2 évben folyamatosan lépegetett felfelé a ranglétrán a különböző eseményeknek köszönhetően. Egyik nap éppen pihenő napon volt a csapatból, mikor végig gondolta az életét. Mi mindenen ment keresztül, olyan eseményeken is, amiken nem szeretett volna. Lassan azt érezte hogy kezd megőrülni. Eszébe jutott a szökés, mint opció.​

Hogyan, és miért került See City városába: ​

Még aznap egy papírlapon felvázolta az épületet egy rajz formájában. Volt szerencséje 2 hosszú, gyötrelmes év alatt kitanulni az épület minden zeg-zugát. Zsebébe rakta a lapot azt gondolván hogy későbbiekben térképként funkcionálva jól jöhet. Mivel anyja minden héten egyszer levelet írt neki, és Danil tudta az elérhetőségét/lakhelyét is ráadásul bizalmi pozícióba volt, ezért hozzájutott akármihez az épületen bellül és kívül is. Egy telefonra volt szüksége, jeleznie kellett anyjának a tervéről. Ebéd időben kisétált egy telefonhoz, felhívta anyját, majd a következőt mondta: -HAZA MEGYEK! Ezt követően előadta a tervét: Megvárom még sötétedik, akkor fogok indulni. Kinyitom a szobám ajtaját, végig megyek a folyosón, elfordulok balra, megyek az első jobbra fordulási lehetőségig, lefordulok, kinyitom a kóddal védett vas ajtót, és kint vagyok az udvaron. Szükségem lesz egy drótvágóra, amit a szerszámos műhelyből tudok megszerezni. Kinyitom a szerszámos helyiség ajtaját, beosonok, felkapok egy drótvágót, majd a hozzám legközelebbi drótkerítés felé veszem az irányt. Ha odaértem, kivágom a kerítés drótszálait a vágóval, átbújok a kerítésen, és szabad vagyok. A következő megálló az épület melletti reptér lesz. A reptéren fel szökök egy repülőre ami See City felé repül. Miután leszálltunk See Cityben jelezni fogok neked telefonon hogy várlak a reptéren, rendben?! Az anyja a következőt felelte: RENDBEN, csak bajod ne essen! Danil letett a telefont, várta az est eljövetelét. Mikor már mindenki elaludt körülötte, végig csinálta a tervében szereplő műveleteket sorrol sorra. Eljutott az utolsó feladatához a sikeres szökés érdekében, a gépre való felszökéshez. Besétált a reptérre, figyelmesen nézte a menetrend tábláját. Nagyjából hajnal kettő lehetett, mikor egy gép indult See City-be. Felpattant az üldögélésből, a felszállásra kész gép felé indult. Viszonylag könnyen el tudott rejtőzni a gépen. Bebújt a csomagtérbe, a bőröndök, és utazótáskák közé. Az út 6,5 óra hosszú volt. Danil érezte, hogy a gép leereszkedik, megáll egy hangárban. Az utasok zaja hallatszódott be a csomagtérbe. Kinyitották a csomagteret, Danil elbújt a csomagtér ajtaja fölé. Kipakolták az utasok a csomagokat, Danilnak pedig sikerült annélkül kisurrannia a csomagtérből, hogy a személyzet és a pilóta észrevegye. Kiugrott, a reptérkijárat felé vette az irányt. Keresett egy telefonfülkét, beledobta a maradék kis apróját, felhívta az anyját és 9:00-ra a See City-ben található mákvirág kaszinó elé hívta. Várt 30 percet, pontosan 9:00-ra elérkezett érte az anyja. Nagyon örültek, hisz régóta nem látták egymást. Danil elmesélte kint töltött éveit, anyja eközben hazafelé vitte. Anyja arról is elkezdett mesélni, hogy azóta hozzá ment valakihez. Megmutatta Danil-nak az új párját, Robert-et. Danil ezek után még 2 hétig az anyjáéknál lakott. Egyik nap Robert besétált Danil szobájába, és egy papírzacskót adott neki, amit pénzel rakott előtte tele. Danil kezébe nyomta a zacskót, majd így szólt: Menj fiam, sok szerencsét kívánok az életben!
Danil lakást keresett neten, talált is egyet. Megvásárolta a házat a kapott pénzből. Munkát szerzett, közlekedő eszközre volt szüksége, ezért vásárolt egy motort. Lassan már a második See Cityben töltött éve után rengeteg új barátra, kapcsolatra tett szert, és azóta boldogan éli életét.