Chen Lee története 2001-re visszanyúlik, amikor is megszületett egy kínai polgári család első gyermekeként. Rövid fekete haja van, sötét barnák a szemei. Chennek három fiú, kettő lány testvére és egy transznemű huga, ő volt a legidősebb. Semmilyen rendellenességgel nem született, normális gyerek volt. Tíz éves korábban diagnosztizáltak nála egy ritka betegséget ADHD gyanúval, többször kezelték klinikákon, ahol beigazolódott, hogy nagyon erős figyelemzavarral küzd. Emiatt a betegség miatt érzelmi világa is elszegényedett. Iskolában sokat csúfolták, baráti kapcsolatokat nem tudott kialakítani, így tinédzser korára mély depresszióba esett. Emiatt nem tudott úgy teljesíteni, ahogy azt megkövetelték szülei és tanárai, így kicsapták az iskolából. Apja emiatt sokat szégyenkezett, érzelmi bántalmazásban is része volt apja által. Ezeket nagyon nehezen viselte és egy nap elszökött otthonról. Édesanyjának hagyott egy levelet, melyben leírta apja bántó szavait, annak reményében, hogy anyja majd a későbbiekben felkeresi. Sajnos ez nem így történt. A mindennapjait az utcán töltötte, a kínai negyedben a piac mellett húzta meg magát. Az utcán megismerkedett egy korabeli lánnyal, aki az apjával élt a piac mögötti sikátorban, egy rossz minőségű sátorban, hálózsákokban aludtak. Ruháik szakadtak voltak, életminőségük silány volt. A lány apja köszvényben szenvedett, így nem tudott dolgozni. Ezért a lány minden nap elment a piacra, hogy valami napi betevőt összeszedjen és ápolni tudja apját. Későbbiekben Chen elkezdett vonzódni a lányhoz, így segített neki apróbb lopásokba, zsebelésbe, bűncselekményekben. Egy nap bementek a piac melletti kisboltba, ahol egy nagyobb lopást hajtottak végre. Ekkor jött rá Chen, hogy érzelmileg nem érintik meg a tettei és nem fél a következményektől, akkora adrenalin löketet adott számára a lopás, hogy többször is el tudta volna elkövetni ugyanazt a rablást. Mivel ezek a lopások közelebb hozták őket, így kialakult köztük egy szerelmi kapcsolat. Nap, mint nap együtt voltak, ahhoz képest, hogy szegénységben éltek, boldogok voltak együtt. Teltek múltak az évek, így tengették mindennapjaikat. Egyik reggelen, mikor felkeltek, a lány apját eszméletlenül találták. Miközben próbálták észhez téríteni, a mellkasán egy kínai maffiának a jelét látták meg. Elmentek a piacra és próbálták kideríteni a szimbólum jelentését, mikor is egy fekete ruhás férfi lépett oda hozzájuk, félre hívta őket, és elmesélte nekik, hogy a lány apja folyamatos információkat adott ennek a maffiának, viszont túl nagy teher volt a maffiának, így eltették láb alól. Ezen információk hallatán a lány összeomlott, úgy érezte nem ismerete jól apját, akit eddig ápolt és bosszút forralt. Chen tudta jól, hogy nem szabad ujjat húzni a maffiával, ők ketten kevesek is arra, hogy bosszút álljanak. Teltek múltak a napok, lány egyre nagyobb depresszióban szenvedett. Chen úgy akarta kihúzni ebből a mély pontból,hogy egy nagyobb rablás tervét vázolta fel neki. Egy bankrablást terveltek ki, ez hosszú hónapok folyamata volt. Amint eljött a rablás napja, túsz szerzések közben az egyik túsz sokkos állapotban elővett egy kést, amivel nyakon szúrta a lány. Ennek következtében a lány Chen karjaiban vérzett el. Amint látta Chen, hogy nem tud a lányon segíteni, odament a túszhoz és minden lelkiismeret nélkül addig verte a fejét a földbe, amíg az szét nem loccsant. Kis idő múltán feleszmélt, végig nézett magán és látta, hogy tiszta véres a ruhája. Kétségbeesett, és elmenekült a helyszínről. Odament a tengerhez, lemosta magáról a vér cafatokat. A közelben látott egy hajó kikötőt, ahol rakományokat pakoltak fel egy hajóra. Tartva a rendőröktől és a halál büntetéstől, belógott az egyik kontérbe és elindult egy új városba szerencsét próbálni.
