- 2020. 01. 03.
- 101
- 1 449
- V4 karakter
- Olivia Burns
~??????? ????? ~
Sziasztok, a nevem Camilla Reyes és a fényűző életem fenekestől felfordult.
Kezdem is a dolgok legelejétől.
Kezdem is a dolgok legelejétől.
Anyám, Marcela 2003. őszén hozott a világra, azaz tizenhét évvel ezelőtt. A napvilágot West Palm Beach-en pillantottam meg egy szerető édesanya karjaiban. Apukám,Miguel hatalmas építkezési üzletláncot vezet Florida államban, közvetlenül a tengerpartra néző házunkból.
Mondanom sem kell, apámnak hála az ég világon mindent megkaptam-bevallom, elkényeztetett gyerek voltam.Először még drága babákkal és játékokkal kezdtük, de mire felnőttem ezek átalakultak gyémántékszerektől kezdve, többszáz dolláros ruhákon át a luxusautókig. Foglalkozásából kifolyólag rengeteget utaztunk, európai üzleteire is magával vitt minket, szinte az egész kontinenst kézen fogva jártuk be a szüleimmel.
Ez mind szép és jó, de a látszat néha csal...A fényűző életem mögött egy szürke, szigorú neveltetés rejtőzött, mindenem megvolt, amit kívántam, csak az nem,amire igazán szüksége van az embernek...barátok. Magántanáraim voltak, szinte esélyem sem volt más gyerekekkel találkozni, ez is kihatással lehet a megjegyzést kívánó stílusomra. Igaz, tanulásra sosem figyeltem annyira, apám vagyonára hagyatkozva reméltem,hogy sosem lesz szükségem tanulmányaimra. Barátok nélkül bulizni sem voltam soha, alkoholt is csak az újévi partyn ihattam, pezsgő formájában.
Apám túl sokat dolgozott, ezért édesanyám tizenöt éves koromban elhagyta őt, és származási helyére költözött, Mexikóba. Nekem sajnos apámmal kellett maradnom Floridában, ezért mamitámmal csak nyaranta találkozhattam szeretett helyemen, Tijuanaban. A szívem mindig is jobban húzott a spanyol nemzetekhez, de az élet sosem így hozta. Nem sokkal a válás után apám életébe egy új nő került, akit fél év után el is vett. Mostohaanyám nevét ki sem tudom mondani, de a kapcsolatunk sosem volt olyan fényes, mint az ékszereim. Állandó veszekedésben teltek a napjaink, apám az utóbbi időben szinte rám sem hederített, nem kellettem már neki.
Egy brutális veszekedés után apám az aranyásó nőjét választotta, engem pedig kocsiba ültetett és Los Santos városába hurcolt, az össz bőröndömmel együtt. El Coronán álltunk meg, egy putris ház előtt kezdte el kipakolni csomagjaim. Tisztán emlékszem, egy zokogó, fiatal lány állt a kapuban aki azonnali hatállyal eladta apámnak a kecóját. Nagyon zaklatottnak tűnt, akkor még nem értettem miért..bár én sem voltam jobb állapotban. Apám bejelentette,hogy mostantól itt fogok lakni...egyedül.
Miután magamra hagyott, perceken belül előkerültek az utca lakói, akik nem túl kedvesen fogadtak. Kiderült, hogy új lakásom egy bandaterület kellős közepén helyezkedik el, ahol ijesztő, spanyol szlengekkel hadováló emberek lézengnek. Gyorsan kiderült, hogy ez nem az én világom, de nem volt mit tennem, maradnom kellett újdonsült szomszédaimmal. Ellenszenvesek voltunk egymással, senki nem kedvelt engem,-igazából meg is értem. Drága holmijaimat gyorsan kinézték maguknak, naponta raboltak ki és vitték magukkal értékes ékszereimet, sőt a kanapémat is. Hetekig éltem félelemben, magányban mire lassan beilleszkedtem a Playboys tagjaihoz.. Nehezen,de elkezdtem rájuk hasonlítani, beképzelt és flegma stílusomat irántuk el is hagytam, régi énem csak ellenszenves társaságban bújik elő, idegenek között.Bár sosem gondoltam,hogy életem első barátait a gettóban fogom megismerni.
Hónapok leforgása alatt lassan-lassan összemelegedtem a várossal, és a vele járó dolgokkal is. Új társaim beavattak bizalmas üzleteikbe, meséltek nekem Ganton környékéről,megvédtek és segítettek mindenben, aminek csak tudtak. Az is kiderült, hogy az imént említett lány ezek a bizonyos feketék miatt hagyta el Evilside területét, lassan én is megtapasztaltam miért tett így.. Egy hét sem telt el, közelről ismerhettem meg a négerek haragját...túl közelről. Nem térnék ki a részletekre, de álmomban sem gondoltam volna,hogy valaki ilyen dolgokra képes..azt hittem ilyen csak a filmekben van.
Lényegében, az életem fenekestől felfordult. El Corona lakói megtanítottak a fegyverhasználatra, még sajátot is sikerült beszereznem a szomszédos utca bandaterületéről. Hosszú idő után bulizni is elvittek magukkal, véletlenül részegre is ittam magam és életem első szál cigijéhez is megérkeztem. Csúnya dolgokba kezdtem el keveredni, megismerkedtem a drogterítéssel,bár pár éjszakát a fogdában kellett töltenem emiatt, amiről a családom azóta sem tud. Halálos fenyegetéseket kapok, barátaim és ellenségeim vére teríti be az utcákat nap,mint nap. Életmentő műtétben volt részem, rendőrökkel paktáltam, szerelmes lettem...
Kiszámíthatatlan történések sorozatait élem meg, de a legrosszabb,...hogy sosem tudhatom, mikor fog az én vérem Evilside utcáin folyni..
Az éremnek mindkét oldalát megismerhettem Los Santosban, nem is bánom annyira a költözést, személyiségem 180 fokos fordulatot vehetett. Kíváncsian és fékezhetetlenül várom a város nekem tartogatott kalandjait.
Mondanom sem kell, apámnak hála az ég világon mindent megkaptam-bevallom, elkényeztetett gyerek voltam.Először még drága babákkal és játékokkal kezdtük, de mire felnőttem ezek átalakultak gyémántékszerektől kezdve, többszáz dolláros ruhákon át a luxusautókig. Foglalkozásából kifolyólag rengeteget utaztunk, európai üzleteire is magával vitt minket, szinte az egész kontinenst kézen fogva jártuk be a szüleimmel.
Ez mind szép és jó, de a látszat néha csal...A fényűző életem mögött egy szürke, szigorú neveltetés rejtőzött, mindenem megvolt, amit kívántam, csak az nem,amire igazán szüksége van az embernek...barátok. Magántanáraim voltak, szinte esélyem sem volt más gyerekekkel találkozni, ez is kihatással lehet a megjegyzést kívánó stílusomra. Igaz, tanulásra sosem figyeltem annyira, apám vagyonára hagyatkozva reméltem,hogy sosem lesz szükségem tanulmányaimra. Barátok nélkül bulizni sem voltam soha, alkoholt is csak az újévi partyn ihattam, pezsgő formájában.
Apám túl sokat dolgozott, ezért édesanyám tizenöt éves koromban elhagyta őt, és származási helyére költözött, Mexikóba. Nekem sajnos apámmal kellett maradnom Floridában, ezért mamitámmal csak nyaranta találkozhattam szeretett helyemen, Tijuanaban. A szívem mindig is jobban húzott a spanyol nemzetekhez, de az élet sosem így hozta. Nem sokkal a válás után apám életébe egy új nő került, akit fél év után el is vett. Mostohaanyám nevét ki sem tudom mondani, de a kapcsolatunk sosem volt olyan fényes, mint az ékszereim. Állandó veszekedésben teltek a napjaink, apám az utóbbi időben szinte rám sem hederített, nem kellettem már neki.
Egy brutális veszekedés után apám az aranyásó nőjét választotta, engem pedig kocsiba ültetett és Los Santos városába hurcolt, az össz bőröndömmel együtt. El Coronán álltunk meg, egy putris ház előtt kezdte el kipakolni csomagjaim. Tisztán emlékszem, egy zokogó, fiatal lány állt a kapuban aki azonnali hatállyal eladta apámnak a kecóját. Nagyon zaklatottnak tűnt, akkor még nem értettem miért..bár én sem voltam jobb állapotban. Apám bejelentette,hogy mostantól itt fogok lakni...egyedül.
Miután magamra hagyott, perceken belül előkerültek az utca lakói, akik nem túl kedvesen fogadtak. Kiderült, hogy új lakásom egy bandaterület kellős közepén helyezkedik el, ahol ijesztő, spanyol szlengekkel hadováló emberek lézengnek. Gyorsan kiderült, hogy ez nem az én világom, de nem volt mit tennem, maradnom kellett újdonsült szomszédaimmal. Ellenszenvesek voltunk egymással, senki nem kedvelt engem,-igazából meg is értem. Drága holmijaimat gyorsan kinézték maguknak, naponta raboltak ki és vitték magukkal értékes ékszereimet, sőt a kanapémat is. Hetekig éltem félelemben, magányban mire lassan beilleszkedtem a Playboys tagjaihoz.. Nehezen,de elkezdtem rájuk hasonlítani, beképzelt és flegma stílusomat irántuk el is hagytam, régi énem csak ellenszenves társaságban bújik elő, idegenek között.Bár sosem gondoltam,hogy életem első barátait a gettóban fogom megismerni.
Hónapok leforgása alatt lassan-lassan összemelegedtem a várossal, és a vele járó dolgokkal is. Új társaim beavattak bizalmas üzleteikbe, meséltek nekem Ganton környékéről,megvédtek és segítettek mindenben, aminek csak tudtak. Az is kiderült, hogy az imént említett lány ezek a bizonyos feketék miatt hagyta el Evilside területét, lassan én is megtapasztaltam miért tett így.. Egy hét sem telt el, közelről ismerhettem meg a négerek haragját...túl közelről. Nem térnék ki a részletekre, de álmomban sem gondoltam volna,hogy valaki ilyen dolgokra képes..azt hittem ilyen csak a filmekben van.
Lényegében, az életem fenekestől felfordult. El Corona lakói megtanítottak a fegyverhasználatra, még sajátot is sikerült beszereznem a szomszédos utca bandaterületéről. Hosszú idő után bulizni is elvittek magukkal, véletlenül részegre is ittam magam és életem első szál cigijéhez is megérkeztem. Csúnya dolgokba kezdtem el keveredni, megismerkedtem a drogterítéssel,bár pár éjszakát a fogdában kellett töltenem emiatt, amiről a családom azóta sem tud. Halálos fenyegetéseket kapok, barátaim és ellenségeim vére teríti be az utcákat nap,mint nap. Életmentő műtétben volt részem, rendőrökkel paktáltam, szerelmes lettem...
Kiszámíthatatlan történések sorozatait élem meg, de a legrosszabb,...hogy sosem tudhatom, mikor fog az én vérem Evilside utcáin folyni..
Az éremnek mindkét oldalát megismerhettem Los Santosban, nem is bánom annyira a költözést, személyiségem 180 fokos fordulatot vehetett. Kíváncsian és fékezhetetlenül várom a város nekem tartogatott kalandjait.
Ez vagyok én, Milla.
