Az, aki gyerekkorától ismerte, nem nagyon lepődött meg a végkifejleten, mivel feltűnően jóképű, a koránál mindig
idősebbnek látszó, az agresszivitást és a kegyetlenséget szimpla jellemvonásként magán viseli, maga Bruno Zaragoza. Guadalajara prolinegyedében Santa Paulában nőtt fel, amelynek bizonyos részeit évtizedeken keresztül rettegtek a jól nevelt városi polgárok. A nyolc osztályt elvégezre ugyan, de - nem meglepő módon - a jövőjét nem a tanulásban látta. Bivalyerős gyerekként azzal szórakozott, hogy Santa Paula, San Luis utcájára az elhíresült Ghetto-ba járt verekedni, ahova a helyieken kívül csak egy-két elszánt szociográfus merte
betenni a lábát. A lecsúszott, deklasszált, súlyos sorsú emberekkel teli lakótömb utcái ringjeiben kevésszer talált legyőzőre, ezért nem véletlen, hogy a környéken hamar híre ment a vakmerőségének és a kérlelhetetlenségének. Bruno nem ijed meg senkitől. Bruno két kézzel szórja a pénzt… - terjedt el, és a piti alakok felnéztek rá, a bűnözök között egyre nagyobb dolognak számított, ha valaki vele vagy neki dolgozhatott. A legendák hónapról hónapra egyre színesebbé és hihetetlenebbé váltak, tegyük hozzá azt is, a misztifikálásba a hatóság is eredményesen besegített: a jól értesült rendőrök azt terjesztették, a besúgóiktól biztosan tudják, hogy még egy külföldi, profi bokszolóból lett bűnöző sem mert verekedni Brunoval, miután összetűzésbe került vele valamely rosszul végződött bűntény kapcsán.
Bruno első balhéi a kétezres évek elejére tehetők: 2002-ben már azért ítélték el, mert belvárosi szórakozóhelyen megforduló gazdag, de könnyen megfélemlíthető fiatalokat rabolt ki többedmagával. Ennek és egyéb, ennél durvább és súlyosabb bűncselekményeknek tulajdonítható, hogy Brunot az kétezres évek végére már többszörösen visszaeső bűnözőnek tartották számon, és ezen a tényen még az sem változtatott sokat, hogy az éjszaka nagymenője – az anyjával lakott Santa Paulában. A megszokottnál lényegesen szorosabb kapcsolat fűzte az anyjához, és még akkor sem költözött el tőle, amikor az megszerezte neki az elhunyt nagymama kerületi lakását. A korai ötvenes éveiben járó asszony pultosként dolgozott egy guadalajarai sörözőben. Az őt ismerők csendes, átlagos munkástársként írták le, aki rajongva szerette a fiát, és minden körülmények között igyekezett összetartani az évről évre egyre jobban szétzilálódó családot.
Bruno és a Cartel kapcsolata a 2010-es évek elején kezdődött, a kerületi hírneve az egész városra kiterjedt, így Ramone Quasada, a Jaliscoi kartell egyik kapitánya szárnya alá vette, ahol Raul Ponaccal egyetemben megmászták azt a bizonyos karrierlétrát. Piti betörésekkel kezdték végül a negyed kábítószer hálózat fejévé nőtték ki magukat a 2010-es évek közepére. Innen jött az ugródeszka. Raul Ponac és Bruno Zaragoza-t San Andreas államba, pontosítva Los Santosba küldte Ramone és a kartell képviselőjévé nevezte ki őket. 2019-től fogva Raul és Bruno emberei fogadják Mexikóból a kokain téglákat és felelnek a biztonságos kézbesítésről.
