Arnold Serra története.

[freshcut]

Arnold Serra


Magasság: 185 centiméter
Testsúly: 82 kilogramm
Életkor: 32 év
Családi állapota: egyedülálló​

---

Arnold Serra 1992. 11. 06-án született, São Paulo városában, Brazíliában. Több testvére is volt, akiket vele együtt a szüleik a kórházban hagytak, így különböző nevelőszülőkhöz kerültek. Gyerekkora során favelákból favelákba ment. Volt, ahol kedvesek voltak vele, de volt, ahol kegyetlenek. 14 éves korára már az ötödik nevelőcsaládnál volt. Itt a család egy része kábítószerekkel foglalkozott, azok gyártásával és értékesítésével – természetesen kis mennyiségben. Ellesett tőlük egy-két technikát, leginkább a bódulatot keltő cigaretták készítéséről.

5 hónap ottlét után a család egyik tagja összetűzésbe keveredett a helyi rendőrséggel, akik elkapták őt, és a hatóság házkutatást rendelt el a kis favelában. A család java elmenekült, így tett Arnold is. Ő sikeresen elmenekült, de tudta, hogy nem mehet vissza a környékre, magára maradt. Hamar megkeresték, hogy szükség lenne egy „osztófiúra” egy utcában – még szállást is kínáltak. Más választása nem nagyon volt, hiszen tudta, sokkal biztonságosabb még egy méhkaptárban is, mint kint a réten – így élt a lehetőséggel.​

(Rendőrök a favela környékén. A kép egy Nokia N70-es hátlapi kamerájával készült.)​

Két nap után már kábítószerekkel üzletelt a favelák utcáin – még csak 15 évesen. Egy jópár évig a bűnszervezetet az utcán szolgálta, majd felkérték egy fontosabb feladatra: szükség volt egy gyártóra, aki a nyers alapanyagokból előállítja a kábítószereket, majd azokat felkészíti az eladásra, legyen szó kis-, akár nagytételről. Elfogadta a felkérést, de egyetlen feltétellel: nem fog életet kioltani semmiképpen. Egy pár évig ő foglalkozott a szervezet drogellátásával, illetve a kábítószerekkel általánosságban. Rengeteg hasznos tudásra tett szert itt. Viszont, mint tudjuk, semmi nem tart örökké. 2021 nyarán a szervezetet egy tégla szétbontotta, és már a háromnegyedét felszámolta a rendőrség. Ekkor döntött úgy Arnold, hogy menti a menthetőt, és autójába félmázsa kokaint rejtve megpróbált átszökni Venezuelába. Útközben fegyveresek megállították, de nem akartak leszámolni vele, sőt: felajánlották, hogy átveszik tőle a kábítószert kissé nyomott áron, illetve Arnold zöld utat kap San Andreas államába, ahol egy új életet kezdhet. Arnold tudta, hogy az ajánlat elfogadása az egyetlen esélye a túlélésre, illetve a tovább élésre. Így másnap egy magánrepülőn indult Los Santos városába.

Los Santosban már nem nagyon kellett törődnie az anyagiakkal, így vett egy vidéki házat, és ott élte tovább az életét a kanapén, egy rekesz sör társaságában, amerikai futballt nézve. Ekkor lett megszállottja a kávénak is: rendszeres fogyasztása mellett imádta elkészíteni is. Fél év után már látta, hogy a henyélés nem fog segíteni a jövőjén, és a számlájáról is fogyóban volt a pénz – kellett keresnie valamilyen állást. A Bean Machine kávézóba vették fel, kezdő barista pozícióra. Ez a munka a havi költségek fedezésére tökéletes volt, ráadásul a kötetlen munkaidőnek hála maradt ideje más elfoglaltságokra is.
​

Mivel fiatalkorából kimaradt a bulizás, így itt akarta bepótolni. Nem sok idő kellett, míg az Omertában egy furcsa krapektól vett egy pár szál füves cigarettát. Telefonszámot is cseréltek, ha esetleg szüksége lenne még Arnoldnak egy kis lazulásra. Ez a pár szál nem volt drága, de annál hatásosabb. Nem sok kellett ahhoz, hogy Arnold majdnem kidőljön a helyiség egyik sarokkanapéján. Ezután másnap Arnold küldött egy SMS-t a számra: „Beszélni szeretnék veled, nagyon jó volt a cucc.” Megbeszéltek egy találkozót egy sikátorban. Arnold (a helyszín miatt) vonakodva, de elment. Hallgatnia kellett volna a megérzésére, ugyanis nem egyedül várta őt a tag. Amikor megérkezett, egyszerre 6 darab AR-15-ös cső nézett felé, a fegyverek mögött maszkos alakok. Tudta, hogy most valami nagy gubancban van. Ennek ellenére teljesen barátságosan szólalt hozzá a díler, és felvilágosította, hogy tud a múltjáról. Arnold térdre rogyott, kegyelemért esküdözött. A díler felnevetett, majd felvázolta a szituációt.​ Arnold. Szükségünk van egy olyan emberre, mint maga. A Cartel do Cla Vermelho-nak fog dolgozni, ahol kábítószerek gyártásával és kereskedésével fog foglalkozni. Minden harmadik napon jelent a főnökének, aki dönt a további teendőiről, illetve sorsáról. A kitermelt drognak a felét megtarthatja, viszont, ha vészhelyzet van, esetleg készletkiesés, akkor azt a saját készleteiből kell pótolnia majd. Minden érthető?​ Arnold elfogadta az ajánlatot, de tudatta a bűnözőkkel, hogy emberéletet csak és kizárólag akkor fog elvenni, ha arra feltétlenül szükség van. Ők viszont kiábrándították: itt nincs lehetőség választásra. Ha ölni kell, hát ölni kell. Arnold a mai napig nem tudja feldolgozni azokat a helyzeteket, ahol kénytelen volt övéhez nyúlnia, és meghúzni a ravaszt, viszont jó úton halad ahhoz, hogy ez egy kicsit elviselhetőbb legyen.

(Homályos éjszaka az Omertában, az emberek a táncparketten vannak. Az a bizonyos sarokkanapé.)​