EMT STUDENT
(1) A mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgősségi ellátása, illetve az ehhez szükség szerint kapcsolódóan - az egészségi állapotának megfelelő ellátásra alkalmas - legközelebbi egészségügyi intézménybe szállítása, valamint a szállítás közben végzett ellátása (a továbbiakban: mentés).
(2) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul
(4) Mentésnek minősül továbbá
(2) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul
a) személyi sérüléssel járó baleset, tömeges baleset, katasztrófa esetén,
b) ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,
c) heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben, ha a sürgősségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet,
d) szülészeti esemény során,
e) ha az erős fájdalom vagy egyéb súlyos heveny tünet csillapítása sürgős orvosi beavatkozást igényel,
f) heveny tudatzavar esetén,
g) veszélyeztető állapot vagy annak gyanúja esetén.
(3) A (2) bekezdésben foglalt esetekben bárki jogosult a mentés kezdeményezésére.(4) Mentésnek minősül továbbá
a) az orvos által rendelt sürgős (azonnali és egy órán belüli), illetve sürgősségtől függetlenül ::a mentési készenlétet igénylő őrzött szállítás,
b) a más jogszabályokban meghatározott életmentő ténykedésekhez az azt végző orvos, illetve munkacsoport szállítása (például szervátültetés),
c) életmentő orvosi eszköz és gyógyszer, valamint átültetésre kerülő szerv sürgős szállítása,
d) a mozgóőrség (mentési készenlét biztosítása meghatározott helyen és ideig).
(1) Minden egység a rajta dolgozó, jelenlévő személyektől függ.
a) Amennyiben az egységben EMT,Ambulance Dirver található akkor Basic Life Support Unit, azaz BLS egységnévvel fognak bejelentkezni.
b) Amennyiben az egységben Paramedic,Doctor is megtalálható, akkor Advanced Life Support Unit, azaz ALS egységnévvel fognak bejelentkezni.
c) A légi egység alá tartozó légijárművek, személyzettől függetlenül AIR egységnévvel fognak bejelentkezni.
d) Doctor szolgálatra alkalmas gépjárművek, melyeken Doctorok teljeseítenek szolgálatot First Responsive, azaz FR egységnévvel fognak bejelentkezni.
(2) Minden kocsin megtalálhatóak a következő eszközök:hordágy, hordszék, vákuummatrac, rögzítő sínek, nyakrögzítő készlet, oxigénpalack, lélegeztető ballon és maszk, leszívó pumpa, leszívó katéterek, száj- garat tubusok, vérnyomásmérő, fonendoszkóp, steril és nem steril kötszerek, fertőtlenítő szerek, izolációs takaró, szülészeti csomag, egyszer használatos fecskendők és tűk, gyógyszerek, infúziók, vénakanülök, kézi műszerek, orr- száj maszkok, műanyag védőszemüveg, hulladékgyűjtő, ágytál, hánytál, hullatakaró, board, intraosszeális tű, gyógyszerporlasztó, további gyógyszerek, vércukormérő, pulzoxymeter, transzport oxigénpalack,intubációs felszerelés, EKG, szinkron és aszinkron üzemmódú defibrillátor, pacemaker, pulzoxymeter, vércukormérő készülék, komplett bébitáska, gyomormosó felszerelés, transzport oxigénpalack, lélegeztetőgép, infúziós pumpa, centrális vénabiztosításhoz szükséges eszközök, mellkascsövező szett.
(1)Amennyiben a páciens közvetlen megközelítésekor az a benyomásunk, hogy
- keringésmegállása van, alkalmazzuk a BLS-protokollt !
- van keringése, de „rossz állapotban van”, alkalmazzuk az ABCDE-gyorsvizsgálatot.
(2)Riasztó jelek - tünetek:a)eszméletlenség – ájulás – mozdulatlanság
b) légzészavarok
c) jelentős – erős vérzés
d) jelentős – erős fájdalom
e) feltűnő bőrtünetek – sápadtság – verejték – szederjesség
f) fulladás
g) görcsroham(ok)
h) bénulás (terjedő)
i) bármilyen tünet, ha megelőzte agresszív hatás
(3)ABCDE vizsgálat:
(1) Basic Life Support:
a)Vizsgáljuk a légzést a fej hátrabillentése:
Hajtsa hátra a bajbajutott fejét a hajas fejbőr találkozásánál és az állánál kétujjal megfogva. Fülét tegye a sérült orra elé, így hallja a légzést, érzi arcán a légáramlást, illetve a szemével látja a mellkas mozgását! Ezt a vizsgálatot hármas érzékelésnek nevezzük (érzem, látom, hallom a légzést). A vizsgálatot 10 másodpercig végezzük.
b) Kezdje el a mellkas-kompressziót – összenyomást!
Két keze ujjait kulcsolja össze, alul lévő tenyerének párnás részét helyezze a mellkas középvonalába, a mellcsont alsó harmadára. Ez után kezdje el a mellkas lenyomását – a lenyomások mélysége 5-6 cm legyen – gyerekeknél a mellkasi keresztmetszet egyharmada! – lenyomások sebessége 100-120/perc – kb. 2 lenyomás/mp. –, 30 lenyomást végezzen.
c) Az újraélesztést folytatása
A 30:2 arányú kompresszió - befúvást addig végezze folyamatosan, míg meg nem érkeznek mentők - vagy érkezik automata defibrillátor, vagy a bajbajutott életjelenséget nem mutat, vagy nem fárad ki a segélynyújtó annyira, hogy képtelen folytatni. Az automata külső defibrillátorok – AED-k, kiváló segédeszközök az újraélesztésben. Számtalan előnnyel bírnak, hátrányuk alig van. Néhány alapszabály betartásával nagy biztonsággal használható a készülék. Bekapcsolás után hangos utasításokat ad a további teendőinkről.
(1)Az eszméletvesztés az alvásszerű tudatzavarok közé tartozik. A bajbajutott nem reagál, nem ébreszthető. Megszűnik vagy megbomlik a kapcsolat a külvilág és a sérült között. Az eszméletlen bajbajutott nem reagál a külső ingerekre, de az alapvető életjelenségek- légzés és keringésmegtartottak.
(2)Az eszméletlen bajbajutottat minden esetben életveszélyesnek minősítjük! Eszméletlenség esetén a bajbajutott tónustalan, izomtónusa csökkent, és kiesik a nyelési-köhögési reflex, vagyis elernyedt állapotban van és a váladékokat, esetleges hányadékot, a vért nem nyeli le és nem köhögi fel, félrenyeli. Hanyatt fekvő eszméletlen bajbajutottnál az izomtónus csökkenése és a nyelvgyök súlya + a gravitáció képes légzési nehezítettséget, horkolásszerű légzéshangot, fulladást okozni.
(3)Az eszméletvesztésnek sok oka lehet, az alábbiak a leggyakoribbak:
(2)Az eszméletlen bajbajutottat minden esetben életveszélyesnek minősítjük! Eszméletlenség esetén a bajbajutott tónustalan, izomtónusa csökkent, és kiesik a nyelési-köhögési reflex, vagyis elernyedt állapotban van és a váladékokat, esetleges hányadékot, a vért nem nyeli le és nem köhögi fel, félrenyeli. Hanyatt fekvő eszméletlen bajbajutottnál az izomtónus csökkenése és a nyelvgyök súlya + a gravitáció képes légzési nehezítettséget, horkolásszerű légzéshangot, fulladást okozni.
(3)Az eszméletvesztésnek sok oka lehet, az alábbiak a leggyakoribbak:
a) koponyasérülés – fejet ért ütés
b) mérgezések egy része – alkohol-, gyógyszer-, gáz-, kábítószer mérgezés
c) légzészavarok
d) keringészavarok
e) epilepszia – görcsrohamok
f) vérnyomás ingadozás
g) vércukorszint esés
h) életveszélyes allergia
(1) A nyelv hátraesésének megakadályozása tubusokkal:
a) Oropharingeális tubus: OPT:
1) A tubus gumiból vagy műanyagból készül. Ha a szájon keresztül bevezetjük, a nyelv nem tud a hátsó garatfalnak nekifeküdni, a tubuson át és a tubus mellett felszabadul a levegő útja.
2) A (lehetőleg megnedvesített) száj-garat tubust úgy helyezzük a beteg szájába, hogy a vége a bevezetés alatt a szájpad felé néz, majd bevezetés közben 180°-kal elfordítjuk úgy, hogy görbülete a nyelvre feküdjék. A száj-garat tubust csak mély eszméletlenségben lévő beteg tűri. Ha öklendezést, köhögést vált ki, nincs rá szükség, mert a nyelési reflex működik, és a nyelv nem csúszik tónustalanul hátra.
3) A célt csak megfelelő méretű tubus alkalmazásával tudjuk elérni, mert ha nagyobb a szükségesnél, az epiglottist leszorítva, légúti akadályt képez; ha kisebb, a nyelvet maga előtt tolva zárja el a légutakat.
b) Nasopharingeális tubus: NPT:
1) Az előbbihez hasonló célt szolgál. Puha gumiból készült, egyik végén tölcséres kiképzésű, másik végén ferdére levágott gumicső. Az egyik orrnyíláson bevezetve a hátsó garatfalig ér, és megakadályozza a nyelv hátraesését. A garattubusok aspiráció ellen nem védenek, ezért a beteg fokozott megfigyelésre szorul!
(2)Lélegeztetés ballonnal:a)A beteget hanyatt fektetjük; száját, garatját megtisztítjuk az esetleges hányadéktól, nyálkától, vértől stb.
b)Zárjuk a szájat: bal kezünket az állcsúcsra, jobb kezünket a fejtetőre helyezzük, majd a fejet hátrahajtjuk.
c) Bal kezünk három ujjával tartva az állcsúcsot, jobb kezünkkel a ballonnal összeszerelt maszkot – a T alakú szelepnél megfogva – ráhelyezzük a beteg arcára úgy, hogy a száj- és orrnyílást teljesen fedje.
d) Bal kezünk hüvelyk- és mutatóujjával C-alakot képezve, igyekszünk körbefogni a maszkot, és így enyhe nyomással az arcra szorítjuk, anélkül, hogy az állcsúcsot elengedtük volna. e)Ezután jobb kezünkkel a ballont ritmikusan összenyomva percenként 12–16-szor lélegeztetünk. Ha valamilyen oknál fogva nem sikerül egy kézzel a maszkot a beteg arcára szorítani, a szájból maszkba módszerhez folyamodunk.
(1) Félautomata defibrillátor alkalmazása
a) Egyes készülékeket a megfelelő gombbal tudjuk bekapcsolni, míg mások a fedelük felnyítását követően automatikusan kapcsolnak be.
b) Ezt követően kövessük a készülék hangutasításait!
c) Tépjük fel az elektródák csomagolását, majd helyezzük fel őket a rajtuk látható rajz segítségével a megfelelő helyre!
d) Bizonyos típusoknál az elektródákat csatlakoztatni kell a készülékhez, míg másoknál már eleve csatlakoztatva van.
e) Első lépés a beteg ritmuszavarának készülék általi értékelése /analízis/, kövessük a készülék utasításait nyomjuk meg az analízis gombot!
f) Amennyiben a készülék javasolja az elektromos ütés (sokk) leadását, elkezdődik a töltés, figyelmeztet, hogy senki ne érjen a beteghez, majd utasítást ad a "sokk" gomb megnyomására.
(1)Rautek-féle fogás:
a) A segélynyújtó a földön hanyatt fekvő beteg fejénél helyezkedik el kis terpeszállásban úgy, hogy a beteg feje a segélynyújtó két lábfeje között van.
b) Ezután lehajol, és nyújtott karral a beteg tarkója alá nyúlva, lendülettel felülteti úgy, hogy annak felsőteste kissé előredőljön. Terpeszállásán nem változtatva, mindkét kezét a nyaktól a lapockáig csúsztatja és megtámasztva a beteget, fixálja az ülő helyzetet.
c) Előrelépve, zárt lábfejjel testközelbe helyezkedik, mindkét térdével megtámasztja a beteg hátát, majd nyújtott karral a beteg hóna alatt átnyúlva megragadja egyik (a nem sérült) alkarját, és azt vízszintesen mellkasához szorítja.
d) A segélynyújtó felegyenesedik, úgy hogy térde enyhén hajlítva marad, nyújtott karral combjára támasztja a beteg testét, és kis lépésekkel hátrálva húzza el a beteget biztonságos távolságra.
e) Gépkocsiból kiemelésnél először meg kell győződni arról, hogy a sérült lábai nincsenek-e beszorulva, majd az üléstámlát hátradöntjük, csípőjénél megfogva a sérültet annyira fordítjuk el, hogy a háta megközelíthető legyen. Ezután a leírt módon az egyik alkart kézzel megragadva, behajlított térdekkel combhoz támasztva óvatosan kiemeljük.
(2) Mobilizáció:a) Séta:
Csak teljesen stabil állapotú betegeknél alkalmazható. Az ápoló feladata minden esetben a beteg mellett haladni, és szükség szerint támogatni. Mentőautóba belépéskor, illetve kiszálláskor segítsünk a betegnek, illetve figyeljünk, hogy ne verje be a fejét.
b) Szállítás hordszékkel:
Stabil, ültethető, de járás képtelen vagy terheléstől kímélendő beteg átmeneti szállítására alkalmas. Előnye, hogy könnyű (lépcsőzés közben ideálisabb) és méretéből adódóan szűk helyeken (lift, lépcsőforduló) is elfér. Hátránya, hogy a vele való haladás a beteg számára viszonylag ingatag érzés. Általában átmeneti megoldásként használjuk: ha a hordágy nem fér el a helyszínen, akkor ezzel visszük el a beteget a mentőautóig, majd ott átfektetjük az ágyra. A széket összecsukott állapotban a mentőautó hátsó ajtajának belsején tároljuk. Szétnyitást követően lepedővel letakarjuk, majd a beteget Rautek-féle műfogással vagy átmeneti felállítással átültetjük. Az övet becsatoljuk, és a beteget megkérjük, hogy lábait helyezze a lábtartóra, kezeit pedig a hasán nyugtassa. Továbbá megkérjük, hogy menet közben ne nyúljon ki (sérülés veszélye), és ne próbáljon meg más tárgyakba kapaszkodni (borulás veszélye). Vízszintes haladáshoz a széket enyhén hátra döntött állapotban, a betegnek hátra felé kell húzni. Nehezebb beteg esetén a húzáshoz két ember szükséges. Lépcsőn való haladáskor a beteget a lépcső Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálat „Mentőápolói ismeretek” tanfolyam 2009-2010 felé fordítjuk, majd a széket az elülső, és a hátsó emelőkarok segítségével emeljük. A lépcsőn haladáskor a beteg folyamatosan előre néz.
c) Szállítás hordággyal:
Fekvő beteg mozgatásának alapeszköze. Használatához minimálisan két ember szükséges. Általában a beteg fej felőli oldalán az ápoló, a láb felőli oldalán a gépkocsivezető helyezkedik el. A beteget minden esetben övekkel rögzíteni kell a hordágyon. Azonban traumás sérültek esetén ezzel együtt még kiegészítő mentéstechnikai eszközök (pl. vákuummatrac, nyakrögzítő) is szükségesek lehetnek. A hordágy két végét egyszerre emeljük, illetve süllyesztjük. Az oldaltámaszt minden esetben fel kell hajtani, ha a hordágyra beteg kerül. A mentőgépkocsiból történő kivételkor egy ember a hordágyat kezeli, egy ember oldalról biztosítja a lábak kinyílását, segíti a hordágy és a beteg biztonságos kiemelését. Szükség esetén a hordágy felső része leemelhető a guruló lábrészről. A hordágy szarvai emeléshez kihúzhatók. Kórházi ágyra történő áthelyezéskor a két ágyat egy szintbe hozzuk, szorosan egymás mellé illesztjük, majd a beteget tálcafogással vagy a lepedő segítségével átemeljük. Amennyiben a beteg állapota megengedi, saját maga is átcsúszhat. Ilyenkor fokozottan figyeljünk, hogy ne essen a két ágy közé.
(1) Vérzések:
(2) Kötések:
a) Fedőkötés
a) Értípus szerint:
1) A hajszáleres, más néven kapillárisvérzés gyenge intenzitású, nem ritkán csupán kisebb cseppekben jelentkezik a sérült bőrfelületen. Ellátásának kulcseleme a fedőkötés alkalmazása.
2) A vénás (visszeres, gyűjtőeres) vérzés intenzitása már lehet erősebb, a vér színe rendszerint sötétpiros. Ellátásának kulcseleme a direkt nyomás, illetve a nyomókötés alkalmazása.
3) Artériás (ütőeres, verőeres) vérzés tipikus jellemzője az élénkpiros, lüktető sugárban távozó vérzés. Ellátásának kulcseleme a direkt nyomás, illetve a nyomókötés alkalmazása. A korábban elterjedt artériás nyomópont elnyomása már NEM javasolt!
b) Intenzitás szerint:
Az elsősegély-nyújtási protokollok egyszerűsítésével nyert jelentős teret az intenzitás szerinti felosztás. Ez alapján a vérzéseknek két típusát különítjük el: a gyenge és az erős vérzést. Előbbi esetben az ellátás kulcseleme a fertőtlenítés és fedőkötés, míg utóbbinál a direkt nyomás alkalmazása.
c) A sérülés helye szerint
d) Külső vagy belső
1) Külső vérzésnek tekintjük a hagyományosan ismert vérzéseket, melyek a testen kívülre ürülnek.
2) Belső vérzések esetén a vér nem távozik a külvilágba, a testen belül marad.
(2) Kötések:
a) Fedőkötés
Valamennyi nyílt sérülés, így a vérzés, égés és marás esetén igen nagy a fertőzésveszély. Ennek megelőzése érdekében fertőtlenítőt szükséges használni, illetve fedőkötést készíteni. A fedőkötés készítéséhez alap esetben egy sebfedőre (pl. mull-lap) és egy rögzítőre (pl. mullpólya) szükséges.
1) Fertőtlenítést követően a sebre helyezzen megfelelő méretű, steril sebfedőt.
2) A rögzítést végtag esetén a testrész vékonyabb felénél kezdje, három, egymást fedő pólyamenettel. A menetek a végtag felszínének belső oldalától kifelé haladjanak!
3) Ezt követően úgy haladjon, hogy az új pólyamenet az előző menet kb. 2/3-át fedje.
4) A kötés végén ismét, három, egymást fedő pólyatekercset készítsen.
5) A kötés rögzíthető ragtapasszal, biztosítótűvel vagy pólyarögzítő kapoccsal.
Ellenőrizze, hogy a kötés nem lett-e túl szoros! A keringés könnyen ellenőrizhető végtag esetén, a kötözött testrész körmét megnyomja óvatosan, az ennek hatására elfehéredik. Ha 2-3 másodpercen belül visszanyeri rózsaszín színét a keringés megfelelő.
b) NyomókötésNyomókötést erősebb vérzések ellátására alkalmazandó.
1) Lehetőség szerint itt is alkalmazzon fertőtlenítőszert.
2) A sebre helyezzen lehetőleg steril sebfedőt, nagyobb vérzések esetén indokolt lehet a tamponálás.
3) A sebfedőt kezdje el pólyamenetekkel rögzíteni (akár egymást fedő menetekkel).
4) A sérülés fölé érve a sebfedőre egy másik, feltekert pólyatekercset helyezzen (nyomópárna).
5) A rögzítőpólyát nyolcas alakban vezesse úgy, hogy az egyes pólyamenetek a nyomópárnán keresztezzék egymást.
Kerülendő a rögzítőpólya megtekerése (korábbi iránymutatás).
6) A kötés rögzíthető ragtapasszal, biztosítótűvel vagy pólyarögzítő kapoccsal.
(1) Zárt sérülések:
a) Rázkódás: az érintett szervnél átmeneti működészavar lép fel, súlyos következménye, szövődménye lehet.
b) Zúzódás: különböző erőbehatásokra következhet be, enyhébb eseteknél kisebb bevérzések, komolyabb esetben nagyobb vérömleny jelentkezik. Szervek zúzódása is előfordulhat, lehet súlyos következménye, szövődménye.
c) Rándulás: az ízületet ért, általában nagyerejű és hirtelen erőbehatástól következhet be. A csontvégek elhagyják az ízületet, azonban eredeti helyükre visszakerülnek, ízületi szalag húzódás, szakadás, bevérzés gyakori, az ízületi tok is gyakran sérül.
d) Ficam: általában nagyerejű és hirtelen erőbehatástól következhet be. A csontvégek elhagyják ízületet, azonban eredeti helyükre nem kerülnek vissza! Deformitás, nagy fájdalom, duzzanat, bevérzés, rendellenes pozícióban rögzülés a jellemző.
e) Zárt törés: a csont folytonossága megszakad erőbehatás következményeként. Általában nyilvánvaló deformitás, fájdalom, működészavar jellemzi a törést. Néha mozdításra, mozgatásra „recsegésszerű” hang hallható.
(2) Nyílt sérülések:a) Vágott, metszett seb: éles tárgy okozza, éles sebszélek jellemzik, különböző mélységű lehet a seb, változó lehet a vérzés intenzitása.
b) Zúzott seb: tompa tárgy okozza általában, a sebszél egyenetlen, változó intenzitású vérzés lehet.
c) Szúrt seb: a bemeneti nyílás általában a kiváltó tárgynak megfelelő, a sebzés mélységét megítélni nem lehet, a vérzés változó mennyiségű lehet, a bőr részben zárhatja a sebet. A szúrás lehet testüregbe hatoló, belső vérzés valószínű! A szúrás lehet áthatoló, felnyársalás.
d) Szakított seb: életlen szélű- roncsolt a sebzés, változó intenzitású lehet a vérzés, általában durva erőbehatás következménye.
e) Harapott seb: állati és emberi harapás egyaránt előfordulhat, a seb változó méretű lehet, időnként fogazatnyom látható. Az emberi harapás fertőzés szempontjából ugyanolyan szennyezettnek tekintendő, mint az állati.
f) Lőtt seb: általában szervezeten belüli durva elváltozásokat hoz létre. A bőr rugalmassága miatt a bemeneti nyílás lehet kisebb, mint a lövedékátmérő. A lövedék útja a szervezetben módosulhat, a különböző szöveteken áthaladva, a lövedék maga is deformálódhat. Kimeneti nyílás nem minden esetben található, amennyiben igen, az általában durva, egyenetlen szélű, kifelé szakított. Jelentős vérzés kísérheti kifelé is és befelé is.
g) nyílt törés: a törvég átszakítja a bőrt, deformitás, vérzés kíséri. Amennyiben a csonttörésnél a bőrön sebzés keletkezik, azt nyílt törésnek tekintjük, bőrön áthatoló csontvég nélkül is.
h) behatoló seb: abban az esetben beszélünk behatoló sérülésről, amikor a sérülést kiváltó tárgy testüregbe, mellüregbe, hasüregbe hatol.
i) áthatoló seb: abban az esetben beszélünk áthatoló sérülésről, ha a sérült pl. felnyársalódik, testüregen, végtagon áthalad a kiváltó eszköz.
j) égés: hő okozta sebzés
(3) Rögzítések:a) Merev nyakrögzítő gallér használata:
0) Tartsa fenn folyamatosan a manuális in-line stabilizálást a merev nyakrögzítő gallér felhelyezése közben, és utána is, amíg a végleges rögzítést (lapáthordágy és head-block) meg nem csinálja!
1) Mérje ki a sérült nyakának hosszát saját ujjaival (trapézizom és az állszöglet közötti magasság)
2) Ezt a távolságot (1-5 ujj) mérje rá a merev nyaki gallér méretező vonalához, majd állítsa be a gallér nagyságát
3) Hajtsa ki az állrészt
4) Fekvő sérült esetén először csúsztassa a nyaka alá kissé a gallér háti felét, majd az állrészt igazítsa pontosan a sérült állához, ügyelve arra, hogy a gallér középen legyen. Közben a tépőzár legyen visszahajtva, ne érintkezzen földdel, növényekkel, szennyeződéssel!
5) Húzza ki teljesen a háti részt, majd a tépőzárral rögzítse a gallért. Megfelelő méretválasztás esetén a trapézizom és a gallér közé nem tudunk az ujjunkkal benyúlni.
6) Éber sérült esetén a felhelyezést követően mindig kérdezzünk rá a sérültnél, hogy:
a) tud-e nyelni
b) rendesen kap-e levegőt
b) Medencerögzítő öv használata:
1) A szabályos log-roll során tolja be a sérült alá a lapáthordágyat, buborékfóliát és a medencerögzítő övet.
2) Először helyezze el a buborékfóliát, majd igazítsa a medenceövet a megfelelő magasságba.
3) Ez után fektesse vissza a sérültet ügyelve arra, hogy a lapátágy pengéje ne csússzon ki alóla.
4) A másik oldali log-roll során először kapcsolja össze a lapáthordágy csatjait, majd húzza ki a medenceövet és az izolációs buborék fóliát a sérült alól mielőtt visszafektetik a beteget.
5) Ezt követően ellenőrizze a medencerögzítő öv magasságát, és a visszafektetést követően haladéktalanul rögzítse a medencét.
6) Vezesse át a csaton a hevedert és kérje meg valamelyik önnel szemben levő segítőt, hogy az ellentartó narancssárga hevedert tartsa meg a húzással szemben.
7) Húzza meg a fekete hevedert, az optimális medence rögzítés érdekében, lehetőleg még az erőhatároló csat kattanása előtt rögzítse a tépőzárat, amint kellően tart az öv. Amennyiben kattant az öv csatja, akkor egy két cm-t engedje vissza, hogy rögzítse az övet a tépőzárral.
c) Teljes test rögzítés lapáthordágyon:
1) A lapáthordágyat helyezze a sérült mellé, mérje ki a megfelelő hosszúságot.
2) Ezután nyissa szét a lapátágyat, helyezze el a pengéket a beteg/sérült két oldalán.
3) Amennyiben szükséges, a harmonika-szerűen összehajtogatott izolációs buborékfóliát helyezze az egyik pengére.
4) Ketten térdeljenek a beteg mellé, az előkészített izolációs buborékfóliával szembeni oldalon. A felsőtestnél levő ember a sérült vállánál és medencéjénél, az alsó végtagoknál elhelyezkedő ember a beteg bordakosarának alsó részénél (keresztezve a másik segítő kezét) illetve térdénél fogja meg sérültet.
5) A beteget kb. 10°-ban kell elfordítani, alátolni a lapáthordágy pengéjét a buborékfóliával együtt, majd a buborékfólia felső felét (lehetőleg a gerinc vonalán túlra) a sérült alá kell gyűrni, és a beteget leengedni.
6) Ezután a segítők oldalt cserélve megismétlik a forgatást, melynek során javasolt először a lapáthordágy pengéit összekapcsolni, majd kihúzni a buborékfóliát a penge és a beteg háta közül.
7) Mielőtt a végső fejrögzítést megcsináljuk a head-block-kal, kötelező a beteget a hevederekkel rögzíteni, a törzset keresztirányban, a medence és térd magasságában pedig harántirányban.
d) Teljes test rögzítés boardon:
1) Helyezze a board-ot a sérült mellé. Amennyiben szükséges, a harmonika-szerűen összehajtogatott izolációs buborékfóliát helyezze a board szélére.
2) Ketten térdeljenek a beteg mellé, az előkészített izolációs buborékfóliával szembeni oldalon. A felsőtestnél levő ember a sérült vállánál és medencéjénél, az alsó végtagoknál elhelyezkedő ember a beteg bordakosarának alsó részénél (keresztezve a másik segítő kezét), illetve a térdénél fogja meg sérültet.
3) A beteget kb. 90°-ban kell megemelni, és alátolni board-ot, buborékfóliával együtt lehetőleg úgy, hogy a board a beteg hátához simuljon, majd a buborékfólia felső felét (lehetőleg a gerinc vonalán túlra) a sérült alá kell gyűrni.
4) Engedje le a beteget, a board-dal együtt.
5) Ha a sérült nincs a helyén, akkor MILS mellett egyik ellátó a beteg hónaljba, a másik ellátó a medencéjénél fogja meg és tengely irányban először lefelé, majd felfelé irányuló húzással helyezzék a sérültet középre úgy, hogy a sérült feje középen a head-block illesztő részénél legyen.
6) Ezután húzza ki a buborékfóliát a board és a beteg háta közül.
7) Mielőtt a végső fejrögzítést megcsináljuk a head-block-kal, kötelező a beteget a board hevederekkel rögzíteni, a törzset keresztirányban, a medence és térd magasságában pedig harántirányban.
8) Ezután helyezzük fel a head-block-ot, majd a tépőzárral ellátott hevederrel rögzítse azt, a sérült homlokán és állán.
e) Húzósín használata
1) Helyezze fel a csípőhevedert úgy, hogy a sín csatlakozója oldalt legyen, a fekete csat pedig felül, a szeméremcsonthoz közelebb.
2) Állítsa be a sín hosszúságát úgy, hogy a külső csatlakozó a csípőlapát elülső-felső tövisével egy magasságba kerüljön.
3) Rögzítse a bokapántot, ügyelve arra, hogy az alsó, feszítő hevederek ekkor még teljesen kiengedett állapotban legyenek.
4) A körkörös bokapánt felhelyezése után először húzza meg a zöld végű, a talpra keresztirányú hevedert.
5. Mérje ki a sín hosszúságát úgy, hogy az alsó, L-alakú akasztós műanyag vége a műanyag szár teljes hosszában túlnyúljon a sérült talpán.
6) Illessze be a csípőlapátnál a meghajtott rudat a csatlakozóba, majd az L-alakú akasztót helyezze be a talpheveder sárga végébe.
7) Rögzítse a sínt a lábhoz térdmagasságban, a sárga színű tépőzáras, sínre erősített hevederrel.
8) Térdeljen a sérült végtag tengelyében le, és egyik térdével támassza meg a húzósín L-alakú akasztóját. Miközben szabadon maradt kezével meghúzza a piros végét a talphevedernek, enyhe, folyamatos nyomással tolja előre térdével a húzósínt.
9) Helyezze fel a piros (comb), majd a zöld (lábszár) tépőzáras rögzítő hevedereket.
f) Cramer sín
1) Válassza ki a megfelelő hosszúságú Cramer-sínt (a sérült rész szomszédos ízületein érjen túl).
2) Egy oldali sérülés estén az ellenoldali, ép végtagon mérje ki a sínt, és a felesleges, túllógó részt hajtsa vissza.
3) Helyezze a sínt a sérült végtag alá.
4) Miközben egy segítő tartja a sínt és a végtagot, Ön rögzítse a végtagot a sínhez 10-es vagy 15-ös pólyával, körkörösen tekerve azokat, a végtag disztális részétől, a proximális felé haladjon (a stabilabb rögzítés érdekében helyezhet további pólyákat a sínre a végtagot párnázva).
5) Felső végtag esetében kösse fel a rögzített végtagot a sérült nyakába, egy háromszögletű kendővel.
g) Vákuum sín
1) Helyezze a megfelelő méretű vákuumsínt a sérült végtag alá.
2) Óvatosan hajtsa a végtag köré a széleit.
3) Leszívó pumpa segítségével szívja ki a levegőt a vákuumsínből, amíg az teljesen meg nem keményedik.
4) A tépőzáras hevedereket rögzítse.
5) Felső végtag esetében kösse fel a rögzített végtagot a sérült nyakába.
Utoljára szerkesztve: