A SeeRing egyesre vizsgázott ügyfélkezelésből

[pogchampus]

Ma délután a SeeRing versenypályára látogattam el azzal az ártatlan reménnyel, hogy a járművemet szakszerűen megjavítják. Hamar rá kellett jönnöm, hogy az ügyfélkezelésük inkább emlékeztetett egy rossz kabaréra, mint egy professzionális szolgáltatásra, így a SeeRing beáll abba a sorba, ahova a Fix and Drive-ot soroltam még újságunk indulásakor - náluk kurvára nem számít az ügyfélelégedettség, az egyetlen dolog, ami számít, az az, hogy minél több pénz üsse a szerelők markát.

Harminc percig vártam türelmesen, hogy végre sorra kerüljek, amikor a semmiből begördült egy szőke hölgyemény egy Audi RS6-tal. Nem kellett sokáig néznem, hogy lássam, valami varázslatos csoda történik. Egy szerelő gyakorlatilag repült felé, miközben én már kezdtem azon gondolkodni, hogy talán láthatatlan lettem, és a tegnap elalvás előtti kívánságom, miszerint szeretnék egy napra láthatatlanná válni, valósággá vált.

Természetesen én sem hagytam ezt annyiban, és odaléptem a szerelőhöz, hogy megkérdezzem, mi a helyzet. A válasza olyan volt, mintha egy közönséges trollal beszélgetnék:

Remek, menjen vissza a kocsihoz.

Nem maradt más, mint visszaülni az autómba, és tanúja lenni a „különleges bánásmód” műsorának.

Alig fél perc telt el, amikor egy másik szerelő odajött hozzám. Se puszi, se pá, csak egy gyors kérdés: "Tiéd? Ezt kell szerelni?” Az, hogy épp indulni készültem, láthatóan nem zavarta meg, majdhogynem még az utamat is állta.

A következő jelenet már a rádióval folytatódott, ahogy belemondta, nem igazán érdekelve azt, hogy én is jelen vagyok, és hallom, amit beleböfög:

PULSE-01-et ne szereljétek meg, mert egy idióta.

Hát nem csodás? Hogy is mondják, „az ügyfél az első”? Hát, lehet, hogy sok máshol igen, de a SeeRingnél pont nem. És ez problémás, mert lényegében a náluk szereltetőkből élnek meg. Ámbár nem igazán értem, hogy miért nyitnak a lakossági ügyfelek felé, ha egy versenypálya boxutcájában helyezkednek el - de ehhez én már hülye vagyok. Meg idióta is.

Ezek után átmentem az Angel Pine-i szerelőtelepre, ahol egy az, hogy három perc alatt sorra jutottam (club kártya nélkül), kettő az, hogy nem úgy beszéltek velem, mintha a picsájukból rántottak volna elő, hanem úgy, ahogy megérdemli egy vásárló. És mindezt nem azért mondom, mert én különleges bánásmódot érdemelnék meg, mert nem - sokkal inkább azért, mert tudom, hogy az ügyfelekkel hogy kell beszélni.

Viszont ettől függetlenül ez az egész helyzet nemcsak nevetséges, hanem teljes mértékben elfogadhatatlan. Talán ideje lenne a SeeRing vezetőségének komolyan elgondolkodni azon, hogy mit is jelent a szolgáltatás szó. Vagy ha nem szeretnének, akkor most az egy alkalommal segítek nekik egy új szlogent megfogalmazni: „SeeRing – ahol a várakozás az igazi verseny.”

Addig is, ha valaki tud egy jó szerelőt, aki nem nézi az autó tulajdonosának hajszínét, nemét vagy rendszámát, kérem, szóljon.