- 2019. 01. 12.
- 20
- 23
- V4 karakter
- Vladislav Radev
VárnaVladislav Radev 1995.06.12-én született Várnában. Édesapja helyi kőműves, Krisztian, míg édesanyja török származású varrónő, Panteleja volt. A család igen szerény körülmények között élt, ami az akkori bolgár kilátástalanságának és Krisztian alkoholproblémáinak volt betudható. Rendszeresen előfordult, hogy a családfő fizetésnap elment a kocsmába, ahol elitta a múlt havi bérét. Másnap kijózanodván feleségének változatos történetekkel indokolta a pénz hiányát: meglopták, ki se fizették stb. Gyermekük nevelése és ellátása így a családanyára maradt. Panteleja alacsony varrónői keresete nem volt elég a családnak, ezért a nő saját testének árusítására kényszerült. A város ugyan népes volt, de a környék pont elég pici ahhoz, hogy híre menjen Panteleja tevékenységének. Mindeközben Vladislav a környékbeli gyerekekkel az utcán játszott, később az iskolában tanult. Ahogy a gyerekek idősödtek, egyre többen értették meg, hogy mennyire szerény körülmények között él a család, hogy Krisztian nem tudja letenni az alkoholt és hogy Panteleja miből tartja el a családot. A fiú emiatt a célkeresztbe került: rendszeres piszkálások, csúfolások áldozata lett, ami miatt visszahúzódó, szorongó gyermekké vált. Ez nyomott hagyott Vladislav iskolai teljesítményén is, kétszer évet is kellett ismételjen. Édesanyja azonban folyamatosan foglalkozott vele: érzelmi támogatást nyújtott és amennyire tőle tellett korrepetálta is.
Krisztian ugyan 2009-ben ittasan leesett egy épülő társasház tetejéről és nyakát törte, mindez a család anyagi helyzetén nem változtatott. Anyja szenvedését látva a kamaszodó fiú alkalmi fizikai munkákat vállalt a hétvégéken. Az így szerzett szerény jövedelmének javából a őt segítette ki, de egy kis pénzt félre is tett. Így teltek az elkövetkező évek, míg végül nagy erőfeszítések árán 2015-ben befejezte az iskolát. Látva az alagút végét Vladislav munkát keresett, hogy végre kiemelje magát és Panteleját a nyomorból. Ekkor azonban újabb pofon érte a már érett férfit: megfojtva találta otthon az anyját. Vladislavot elöntötte a düh. Hamar összerakta a képet, hogy egy ferdehajlamú ügyfele ölhette meg anyját. Egy szomszédtól megtudta az elkövető személyét, ezért keresésbe kezdett. Kereste az elkövetőt Várna környékén, kereste a környező falvakban, de sehol nem találta. Végül egy véletlen folytán megtudta egykori iskolatársától, hogy Szófiában lakik az elkövető. Vladislav minden bátorságát összeszedte, felült a vonatra és a fővárosba ment. Rárúgta a férfira az ajtót, késsel rontott be a lakásba. Leteperte a férfit, már a torkát vágta volna, amikor inába szállt a bátorsága. Félrelhajította a kést, felállt és lassan kihátrált a szobából. Haza sem ment Várnába összepakolni, egyből elhagyta Bulgáriát. Már semmi nem kötötte hazájához.
Los SantosVladislav Los Santosba ment. Változatos fizikai munkákból tartotta el magát, ám folyamatosan gyermekkorán és anyján járt az esze. Szenvedett. Ha több munkát vállalt volna, anyjának nem kellett volna dolgoznia. Ha többet tanult volna, anyja korábban abba tudta volna hagyni, és még élne. Hogy elfedje gondolatait, a munkájába temetkezett, de ez sem volt elég. Beiratkozott a helyi egyetem esti tagozatára. Mérnök akart lenni, de nem vették fel. Helyette számvitelt tudott tanulni. Napi 9-10 órát dolgozott, ami után az egyetemre ment. Mindig késő este ért haza, majd nekiállt tanulni. A hétvégékre is munkát vállalt, csak terelje el valamivel a gondolatait. Eközben a férfinál álmatlanság alakult ki a túl sok gondolat miatt. Napi 4-5 óránál sose tudott többet aludni, azt is csak az altatók miatt. Ez ment évekig, amikor is gyenge eredménnyel, de elvégezte az egyetemet.
Új munkát keresett, míg végül 2019-ben egy helyi cégnél auditor lett. Ez a munka jól passzolt neki. A folyamatos hajtás, a 100-120 órás munkahetek lefoglalták. Már kezdett megbékélni a múltjával és anyagilag is helyreállt. Hitelre ugyan, de vett egy lakást egy los santosi toronyházban. Ez a lakás pont jó volt neki. Amikor későn hazaért, a magasból tudott tekinteni a városra. Végre nem ő volt alul. Esténként hosszasan bámult le a kis emberkékre és a játékautókra, ahogy azok elhaladtak a környező utcákban. Eközben általában el is bóbiskolt. Reggelente már nem az utca zaja ébresztette, hanem a nagy ablakokon beszűrődő napfény. Elkezdte élvezni az életet.
Így telt bő 2 év, amikor is ajánlatot kapott egy ügyfelétől, a SeeOiltól, ahol elemzőként kezdett el dolgozni M&A területen. A monoton audit után sokkal izgalmasabb volt akvizíciós célpontokat értékelni és olajfúró expedíciók megtérülését számolni. Vladislav úgy érezte, hogy a munkájának hatása van. Éveken keresztül ezt csinálta, amikor is felfigyelt egy lehetőségre: az Északi-tenger egy részén volt egy vakfolt, amit egyetlen rivális cég expedíciója sem érintett. Bízott a számaiban, de legfőképpen megérzésében, ezért kidolgozta az üzleti esetet. Hívatlanul, de előállt a stratégiai igazgatónak a kidolgozott akciótervvel a megvalósításról. Az igazgatónak felkeltette a fantáziáját a lehetőség, ezért szponzorálta azt. Vladislavot előléptették projektvezetővé és rábízták a megvalósítást. Ő tárgyalt a beszállítókkal, a mérnökökkel és a szabályozó szervekkel. Ő utasította az alá tartozó elemzőket és időnként a helyszínre is kiutazott. Mindent beleadott. Éppen hazafelé repült egy norvég partnerrel való tárgyalásról, amikor is rossz hírt kapott: a Golf-áramlat egy erős széllökése az épülő fúrótorony egyik tartóoszlopát eldöntötte. Ketten meghaltak, még többen megsérültek. Vladislav messze volt a cégtől, ezért nem tudott egyből reagálni. Mire fél nappal később megérkezett a székházba, a stratégiai igazgató manőverei már működésben voltak. Vladislavot hitte mindenki az eset felelősének. A médiavisszhang csillapításához kellett egy bűnbak, ő lett az. Azonnali hatállyal felmondtak neki.
Los Santos ugyan nagy város, de a botrány még nagyobb volt. Hiába a szorgalma és értékes tapasztalata, semelyik cégnek sem kellett. A foglalkoztatása túl nagy PR kockázatot rejtett magában. Három hónap munkakeresés és közel kétszáz jelentkezés után feladta. Nem volt keresete, amiből fizetni tudta volna a hitelét, ezért el kellett adnia a lakását, hogy végtörleszteni tudjon. Új lakhely után kellett néznie.
Új munkát keresett, míg végül 2019-ben egy helyi cégnél auditor lett. Ez a munka jól passzolt neki. A folyamatos hajtás, a 100-120 órás munkahetek lefoglalták. Már kezdett megbékélni a múltjával és anyagilag is helyreállt. Hitelre ugyan, de vett egy lakást egy los santosi toronyházban. Ez a lakás pont jó volt neki. Amikor későn hazaért, a magasból tudott tekinteni a városra. Végre nem ő volt alul. Esténként hosszasan bámult le a kis emberkékre és a játékautókra, ahogy azok elhaladtak a környező utcákban. Eközben általában el is bóbiskolt. Reggelente már nem az utca zaja ébresztette, hanem a nagy ablakokon beszűrődő napfény. Elkezdte élvezni az életet.
Így telt bő 2 év, amikor is ajánlatot kapott egy ügyfelétől, a SeeOiltól, ahol elemzőként kezdett el dolgozni M&A területen. A monoton audit után sokkal izgalmasabb volt akvizíciós célpontokat értékelni és olajfúró expedíciók megtérülését számolni. Vladislav úgy érezte, hogy a munkájának hatása van. Éveken keresztül ezt csinálta, amikor is felfigyelt egy lehetőségre: az Északi-tenger egy részén volt egy vakfolt, amit egyetlen rivális cég expedíciója sem érintett. Bízott a számaiban, de legfőképpen megérzésében, ezért kidolgozta az üzleti esetet. Hívatlanul, de előállt a stratégiai igazgatónak a kidolgozott akciótervvel a megvalósításról. Az igazgatónak felkeltette a fantáziáját a lehetőség, ezért szponzorálta azt. Vladislavot előléptették projektvezetővé és rábízták a megvalósítást. Ő tárgyalt a beszállítókkal, a mérnökökkel és a szabályozó szervekkel. Ő utasította az alá tartozó elemzőket és időnként a helyszínre is kiutazott. Mindent beleadott. Éppen hazafelé repült egy norvég partnerrel való tárgyalásról, amikor is rossz hírt kapott: a Golf-áramlat egy erős széllökése az épülő fúrótorony egyik tartóoszlopát eldöntötte. Ketten meghaltak, még többen megsérültek. Vladislav messze volt a cégtől, ezért nem tudott egyből reagálni. Mire fél nappal később megérkezett a székházba, a stratégiai igazgató manőverei már működésben voltak. Vladislavot hitte mindenki az eset felelősének. A médiavisszhang csillapításához kellett egy bűnbak, ő lett az. Azonnali hatállyal felmondtak neki.
Los Santos ugyan nagy város, de a botrány még nagyobb volt. Hiába a szorgalma és értékes tapasztalata, semelyik cégnek sem kellett. A foglalkoztatása túl nagy PR kockázatot rejtett magában. Három hónap munkakeresés és közel kétszáz jelentkezés után feladta. Nem volt keresete, amiből fizetni tudta volna a hitelét, ezért el kellett adnia a lakását, hogy végtörleszteni tudjon. Új lakhely után kellett néznie.
Las BarrancasA megmaradt pénzéből megvette a legolcsóbb ingatlant, amit talált. A semmi közepén, a tierrai sivatag szélén egy picsányi kisvárosba, Las Barrancasba költözött egy omladozó viskóba. Kezdhetett mindent elölről. Ismét alkalmi munkákból kezdett el élni. Jellemzően a környékbelieknek csinált kisebb ház körüli munkákat, a helyi kisvállalkozásoknak dolgozott be. Így megy ez már hónapok óta. Időnként azért vágyakozik, és egy-két helyre beadja az önéletrajzát, hátha...
Utoljára szerkesztve:
