Képzeljék el a következő helyzetet: van egy Sprinter, amit valaki olyan szeretettel díszített, hogy még Shawn Claybrooks, Blueberry hőse is megirigyelné – csak ezt épp telibe szarja a parkolófelügyelet. A parkolófelügyelet meg gondolt egyet, és a szent Sprintert úgy vitték el Blueberryből, mintha nem lenne holnap, és tizenhatszoros bounty lenne azon az egy autón. Pedig egyértelmű jelei voltak a vandalizmusnak - két órával ezelőtt pillantottam rá a Sprinterre, akkor még semmi baja nem volt. Dehát ugye ezt honnét tudná a parkolásfelügyelet, ha a kiváltónál cápáznak a nap huszonnégy órájában?
Na, de álljunk meg egy pillanatra. Ha a jármű totálkáros, akkor mit kéne tennem vele? Állítsak köré kis kerítést, mint egy szabadtéri szoborparknak? Hívjak művészeti szakértőket, hogy kiállítási tárgyként értékeljék? Vagy talán rajzoljam körbe színes krétával, hogy mindenki tudja: ez itt egy modern kori műalkotás, amit meg kell óvni?
Természetesen, ahelyett, hogy valaki a parkolás-felügyeletnél vette volna a fáradságot, hogy jelezze nekem a problémát – mert három helyen is rajta van a weboldalunk címe, nagy, szép betűkkel – inkább azt választották, hogy egyszerűen megszabadulnak tőle. Hiszen miért is értesítenének? Az idő pénz, és az email vagy telefonhívás sem hoz semmit a kasszába. Az elszállítás viszont aranyat ér. Mondjuk nem feltétlen a Sprinternél, úgyhogy szeretnék felajánlani $80.000-et annak, aki elvitte. Tisztán, zsebből, zsebbe. Számlát se kell adni, úgymond bónusz, hogy lásd, kurvajó munkát végeztél.
Természetesen szerettem volna panasszal élni. Hiszen a parkolás-felügyelet elvileg nemcsak azért van, hogy gondolkodás nélkül elszállítsa az autókat, hanem hogy – elméletileg – kommunikáljon az emberekkel.
De itt jött a következő csavar: nem lehetett elérni senkit. Sem telefonon, sem személyesen, sem máshogy. Mintha a vezetőség éppen nyaralna egy trópusi szigeten, míg az inasok úgy dolgoznak, mintha az életük múlna rajta. Mindent látnak, mindenhez hozzászólnak, minden lében három kanálként cápáznak az utcákon. De hogy bárki érdemi választ adna, vagy legalább egy panaszt meghallgatna? Az már túl nagy elvárás lenne.
Amikor a kiváltónál próbáltam visszaszerezni a Sprintert, találkoztam a parkolás-felügyelet egyik legragyogóbb csillagával. A hölgy úgy járt-kelt, mintha a világ legnagyobb kifutóján lenne, és éppen az éves "Parkolási Felügyelet Gáláján" parádézna – épphogy nem esett szét fokhagyma picsáját rázva. Minden mozdulatában ott volt a magabiztosság, amit csak az adhat, ha valaki pontosan tudja, hogy három percenként szerezhet egy újabb vaskos bevételt az ártatlan autósoktól.
Láttam, ahogy cápázva jár-kel az autók között, minden egyes szabályosan parkoló járművet potenciális áldozatként méricskélve. Egyik pillanatban egy autót éppen három méterrel odébb vontatott el, hogy kiállítsa a díjat, majd már a következő áldozatán ügyködött, mintha ez lenne a nap csúcspontja. És hogy miért? Mert így kell csinálni! Az autók három méteres odébb húzása nyilván a parkolási világbéke záloga, és nem a pitiáner pénzszivattyúzás legális formája.
De ne féljetek, Blueberryben visszaállt a rend, megszereltettem a Sprintert, ha már valakinek megártott a tegnap esti Kubu, aztán visszaálltam vele a Shawn Claybrooks által jóváhagyott helyre. És nem, nem lóg bele se fel- se lejáróba. Pont jól áll. A rendőrség is megmondta. Úgyhogy kéretik békén hagyni, mert legközelebb már Claybrooksnál teszek panaszt. Azzal meg nem fog jól járni senki sem.
Elsősorba had javítsalak ki. A szervezetünk neve nem parkolófelügyelet meg parkolási felügyelet, illetve egyéb variációi. Parkolás Felügyelet. Erre egy esetleges következő cikkedben kérlek figyelj.
A felügyelők mind See City Parkolási Szabályzata szerint járnak el minden esetben. Ez nyilvánosan elérhető a weboldalunkon. Szegény Sprintered is ennek lett áldozata, ugyanis, idézem: "16. §Felborult vagy lerobbant jármű őrizetlenül hagyottan, valamint érvényes forgalmi engedéllyel nem rendelkező gépjármű tárolása közterületen tilos.". Kiérkezéskor nem állunk neki helyszínelni, kideríteni, hogy az adott jármű miért áll úgy, olyan állapotban, ahogy. Ez nem a mi hatáskörünk. Mi csak a kiérkezéskori állapot alapján döntünk.
A kiváltóban nemtudom, milyen időszakban jártál, természetesen arra is kitér külön a Parkolási Szabályzat. Oda is vonatkoznak az általános szabályok. Sőt, a kiváltáskor kapott nyugtán is fel van tüntetve, hogy ha ott tárolod az autódat, le lesz foglalva újból.
Ha úgy gondolod, szivesen egyeztethetünk egy időpontot, és egy kávé mellett válaszolok minden felmerülő kérdésedre.
Nyilván nem szeretném, ha félreértések miatt rossz fényben lenne feltüntetve a szervezetünk.
Először is hadd köszönjem meg ezt a szívélyes hangvételű hozzászólást, amely azonnal megmutatta, miért olyan sikeres és népszerű a Parkolás Felügyelet (bocsánat, hogy eddig „parkolófelügyeletként” degradáltam a szervezetedet – szörnyen restellem). Megnyugtató tudni, hogy a névhasználat precizitása még fontosabb, mint a parkoló autók sorsának kezelése. Érzem, hogy az általad képviselt intézmény valóban méltó a nagybetűk használatához.
A Sprinter kapcsán külön hálás vagyok, hogy kifejtetted a szabályokat.
Természetesen, miért is tennétek? Teljesen logikus, hogy egy autó külleme alapján ítélkeztek – olyan ez, mintha egy szépségversenyen a nevezőt az előszoba tükréből visszapillantva diszkvalifikálnák. Hát hogy néz az ki?! Ha a Sprinterem kissé viharvert, akkor az már nyilván „őrizetlenül hagyott, közterületet elcsúfító lom.” Igazi művészet ez a szabályértelmezés, gratulálok hozzá!
Az különösen tetszett, hogy nem pazaroltok energiát arra, hogy esetleg velem, a tulajdonossal felvegyétek a kapcsolatot. Tudom, hogy csak három helyen van feltüntetve a weboldalunk címe az autón, és hogy a telefonszámom az adatbázisotokban is szerepelhetett volna, de miért fáradnátok ilyesmivel, ha már úgy is "barátok" vagyunk, nemde? A közvetlenség, a kommunikáció és a józan ész úgyis túlértékelt. Sokkal szórakoztatóbb átlépni minden apró részleten, és inkább a vontatást választani. Hiszen ki szeretné megtörni a monoton munkarutint egy telefonhívással, vagy ha nem is telefonhívással, akkor egy fránya SMS-sel?
A kiváltó helyszín külön élmény volt. Olyan volt, mintha egy szürreális performance-t láttam volna, főszerepben a ti energikus munkatársatokkal, aki épp úgy pörgött-forgott, hogy a föld szinte felforrt a tűsarkai alatt. Ahogy cápázta az autókat – teljesen szabályosan parkoló autókat, hadd tegyem hozzá –, az valami egészen lenyűgöző volt. Olyan dinamikával dolgozott, hogy egy Michael Bay-film is elbújhatott volna mellette. Ez a nő egy igazi hős, aki minden percben egy újabb „elmozdítandó áldozatot” keresett. Bravó!
És most jön a kedvenc részem: az egyeztetési ajánlat. Egy kávé mellett? Komolyan? Ez aztán az ügyfélbarát hozzáállás! Csak azt nem értem, hogy a személyes találkozónk hogyan segítene abban, hogy ne szállítsátok el legközelebb az autómat. Talán kapnék egy „Nem érdemes Sprinter” bélyeget? Vagy egy VIP-kártyát, hogy máskor inkább díszkivilágítást kapjon, ne autómentőt?
Végül hadd biztosítsalak: célom nem az, hogy rossz fényt vessek a Parkolás Felügyeletre. Csupán szeretném megérteni, miért érzem úgy, hogy ez az egész rendszer úgy működik, mint egy jól olajozott, de teljesen empátia nélküli gépezet.
Akimitsu Kishimoto // Aksi Kedves "Sprinter-tulajdonos", azaz Kit Harris!
Igen szívhez szóló, barátias ámbár mégis kukacoskodó.
Valóban nem állunk meg helyszínelni, ugyanis nem a mi feladatunk. Feketén-fehéren olvasható, - de még egyszer belinkelem, hátha elkerülte a figyelmed, mint a saját autód állapotának ellenőrzése - a See City Parkolási Szabályzatában, miszerint: "16. §Felborult vagy lerobbant jármű őrizetlenül hagyottan, valamint érvényes forgalmi engedéllyel nem rendelkező gépjármű tárolása közterületen tilos.".
Sajnos ez a szépségverseny hasonlat nem igazán állja meg a helyét, ott szubjektív, itt pedig objektív észrevételek alapján történik meg, a "legszebb" kiválasztása. - Remélem a kifejtésem egyértelmű.
Felhívjuk a telefonszámot, majd közöljük vele a tényeket. Több opcióba is belefuthatunk, egyrészt jöhet a hangposta, esetlegesen a "Sajnos most nem érek rá", "Nincsen pénzem elvontatni" és társai válaszok. Utolsó eset az, hogy kijön az illető, viszont, mint minden másik esetnél, kollégánk egy csekket fog kitölteni és átadni neked. Ezt ugyan rád bízom, neked melyik lehetőség - az elszállítás vagy a csekk - a kedvezőbb. (De szerintem ezt nem kell firtatni, tudjuk jól.)
Nem tudom, hogy az "egyeztetési ajánlat" miért keltett ekkora felháborodást benned, viszont véleményem szerint, nem zárkózik el a Parkolás Felügyelet (igen, természetesen külön és nagy betűkkel) semmilyen megegyezés elől, ami egyaránt támogat téged és minket is.
Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm az újabb részletes és empatikus válaszodat, amely ismételten megmutatta, milyen remek az ügyfélkezelési kultúra a szervezeteteknél. Határozottan derűs látni azt, hogy a Parkolás Felügyelet ezt meg tudja lépni, nem úgy, mint a SeeRing. Külön köszönet azért, hogy még egyszer belinkelted a Parkolási Szabályzatot. Lassan már fejből idézhetem, annyiszor hivatkoztatok rá – bár talán jobb lenne, ha egyszer valaki a gyakorlatban is értelmezné, nem csak copy-paste alapon dobálná az ügyfelek elé, mintha a végső érvet kézbesítené.
A „szépségverseny” hasonlatommal kapcsolatban hálás vagyok, hogy felhívtad a figyelmem arra, hogy itt objektív döntések születnek. Természetesen az objektivitás csúcsa az, amikor egy szemmel láthatóan vandalizált jármű helyzetéről anélkül hoztok ítéletet, hogy egy másodpercig is utánajárnátok a részleteknek. Az pedig, hogy a tulajdonost felhívjátok, már-már az ügyfélközpontúság netovábbja – persze feltéve, hogy valóban megpróbáltátok elérni őt, nem csak a „megpróbáltuk” protokoll mondatot pipáltátok ki a nap végén.
Tetszett az opciós felsorolás is, hogy a tulajdonosok általában mit válaszolnak, amikor szembesülnek a helyzettel: hangposta, kifogások, és hasonlók. Köszönöm, hogy már előre betettetek engem is ebbe az előítéletes dobozba. Az pedig különösen megmelengette a szívemet, hogy végső soron minden esetben a csekk vár ránk. Nyilvánvalóan ez egy optimális megoldás, hiszen mi más is oldhatná meg a problémát, mint a megfelelő helyre beérkező pénz?
De tudod mit, legyen igazad, személy szerint inkább fizetném ki helyben a csekket, egy az, hogy gyorsabb, kettő az, hogy nem vagyok rászorulva az összes többi magukat "taxisnak" hívó vállalkozókra. Példának okáért: SCKK, akik közlekedési központként, vállalatként úgy gondolják, hogy vontatni fontosabb, mint személyt szállítani.
Az a benyomásom, hogy a Parkolás Felügyelet filozófiája valahol az „szabály van, ember nincsen” alapelven nyugszik. Ezzel persze semmi gond, hiszen a hatékonyság és a következetesség fontos. Csak épp ne csodálkozzatok, ha az emberekben nem a közérdek védelmezőinek képét rajzolja ki rólatok, hanem egy rideg, empátiátlan gépezetét, ami inkább okoz frusztrációt, mint rendet.
Továbbra is örömmel várom a következő kioktató üzenetedet, és természetesen egy kávét is szívesen elfogyasztok veled – feltéve, hogy közben nem viszitek el az autómat, és nem a csekkek és szabályzatok lesznek a beszédtémák.
Fallon Underwood // Kökény Most akkor Parkolás Felügyelet vagy Nyelvtan Felügyelet? Egyértelműen abba az 1 betű eltérésben van a probléma amit Mr. Harris elhibázott és nem azzal, hogy haldokló, sérült emberek mellől vontatják el az autóikat akik balesetet szenvedtek abban a pillanatban. Nemcsak érzéketlennek tűnik, de morálisan is megkérdőjelezhető.
Senki sem vitatja, hogy a szabályok fontosak, de talán érdemes lenne az egyes helyzeteket rugalmasabban kezelni, figyelembe véve az emberek helyzetét és az adott körülményeket. A parkolási felügyelet egy közszolgálat, és jó lenne, ha az intézkedéseitek ezt tükröznék – azaz nemcsak a szabályok betartásáról szólnának, hanem a közösség érdekeit is figyelembe vennék.
Remélem, a jövőben sikerül megtalálni az egyensúlyt a szabályosság és az emberség között.
Akimitsu Kishimoto
Fallon Underwood
Kreso Kamarena